Kari, Kari, Kari

Az emberek kezdik lassan megszokni a Kari nevét. Nem bámulnak, nem kérdezik meg, hogy "de férfi vagy nő?" és már lassan ki is merik mondani, hangunk kicsit halk mintha attól félnének, hogy ha csak szabadon kiengedik a nevét elrontják. Én is már azon találom magam, hogy megszoktam a Karit, nevével együtt, dolgaival együtt.

Tegnap eljött értem a munkába és míg itt voltunk egy picit spanyoloztunk, felhasználva a 15-perc Német könyvecskémet mint modell. Még szerdán leültem az ágyra egy picit németezni, átnézni az órámat mi közben a Kari kisilabizálta a tévé műsört, majd piciket kukucskált az órára. Már valamikor előtte megbeszéltük,hogy amint túl leszek a könyvön és a CD-ken átadom neki, hogy ő is majd fel tudja frissíteni a németét és talán egyből az angolját is, mivel a könyv az angolból magyaráz. Tegnap szó esett arról, hogy talán Karinak jó lenne egy ilyen 15-perc Spanyol könyvecske+CD. Ki is kerestem az Amazon.com-on (tipikus én...), de Kari valahogy inkább azt gondolta, hogy akkor inkább majd megnézi otthon. Végül is mire megérkezne a doboz addigra ő otthon lesz, biciklizik és majonézes szendvicseket vacsorázik.

Ez a rendszer tök jó, mert nem kell órákon keresztül tanulgatni, nem kell órára menni, nem kell házi feladatokat csinálni és nem kell unalmas gyakorlatokat kitöltögetni. Van gyakorlat, persze, de magában a leckében, ahogy az ember a CD után ismétli a mondanivalót, de az fele se olyan unalmas, mint amikor tíz oldal ragozós gyakorlatot kell végezni.

A tegnapi program az lett volna, hogy elmegyünk keresni neki egy guayabera, ami alapvetően egy pamut vagy vászon ing négy zsebbel az elején, kettő mell magasságban, kettő derék magasában, csinosan kihímezve. Sajnos az úton szokás szerint hatalmas nagy dugó volt három különböző ponton is, amiért nem tudtunk volna időbe odaérni. Mivel útközbe esett a Paseo Las Flores, felajánlottam, hogy szálljunk le ott, nézzünk be egy könyvesboltba, majd menjünk el borozni.

A könyvesbolt természetesen a Librería Internacional volt. Kari még gondolkodik azon, hogy mit lenne jó vinni az Ádamnak, de nem tudja eldönteni. Mivel Ádam közgazdász, és azt híresztelik, hogy tud spanyolul, és volt is már itt, gondoltam, hogy jó ötlet lenne neki egy valamilyen közgazdasági könyvet küldeni. Semmi komplikált, de valami kis érdekesség ami talán felkelti akadémikus érdeklődését. Sok olyan könyvecske jutott eszembe amit még az egyetemen olvastam. Eduardo Lizano, Thelmo Vargas, Juan Manuel Villasuso, egyebek közt. A könyvesboltban, viszont, sajnos egy se volt ezek közül, habár láttunk egy elég érdekes könyvet ahogy egy kicsit összegezték Costa Rica és egyéb Közép Amerikai országok történelmét az alapján amit a vélemény kutató felmérések tapasztaltak a választások alatt.

Ebben a könyvesboltban, teljesen egyedül állt egy dobozocska. 15-perc Spanyol. Mintha minket várt volna. Meg se kellett kérdezni: felkaptuk és megvettük. Így lett Karinak az első Spanyol leckéje.

Ezek után boldogan elballagtunk Tintos & Blancos-ba, egy borozóba. A hely nyugis, szép és elég elitnek számítható. A kiszolgálás általában nagyon jó, a kaja isteni és a borok... jók. Van mindenféle, Afrikai bortól Chilei és Argentín borokig. Nincs igazán Európai bor. Általában én édes vagy édeskés borokat szoktam inni, és például imádom a Carmenére bort, de most, Karim kedvéért egy szárazabb Merlot-Malbec-et ittunk. Kértünk egy kis rágcsálnivalót, majd sok "szeretlek" és "imádlak" közt elkezdtünk beszélgetni. Már az úton is beszélgettünk valamennyit egyéni filozófiánkról, elmeséltem miféle feminista vagyok, miben hiszek és efelől beszélgettünk egy picit, ami valahogy megadta a napnak azt a bizonyos "mély beszélgetés" tónusát amit tovább vittünk a boros poharak mellé.

Kikérdeztem egy picit életéről, első emlékeiről, gimnazista napjairól, előző kapcsolatairól, barátokról, majd lassan a szó ránk terelődött. Megint jövőbeli életünkről beszélgettünk, arról, hogy mi lesz és majd hogy lesz, élet, család, gyerekek és egyebek. Itt van egy téma ami engem mindig nagyon megijeszt: a házasság. Részben valahogy azt képzeltem el, hogy talán még se kell ezekig a végletekig menni, habár józan ésszel elismerem, hogy ha majd lesz gyerek, az jobb ha házasság keretében születik meg. Ugyanakkor Magyarországon egy heteroszexuális pár mint mi sokkal kevesebb joggal rendelkezik ha csak együtt él, mint egy homoszexuális pár, ami nagyon nem jónak tűnik, tehát egyre több dolog szól annak a javára, hogy valamikor legyen... mmmmm... az. Tudod. Házasság. A gondolat még mindig megijeszt, vagy ahogy angolul mondják "it's still breaths the Fear of God into me".

Kari szépen, kevés szóval meg is mondta:

- Ez egy olyan papír ami nem jelent semmit (érzelmi szempontból), de nem árt ha van.
- Akkor lesz... lesz házasság?

Kicsit gondolkodott azon, hogy hogy mondja meg, majd alapvetően azt mondta, hogy

- Lesz.

Nem most, nem rögtön, nincs dátum, gyűrű és egyebek, ami miatt talán még mindig bevethetem a félelmetes Visegrádi Stratégiát. Tehát minden arra mutat, hogy lesz a jövőmben pap, templom, gyűrű, fehér ruha (de nem lesz fehér!!!) és lakoma. Ez egy félelmetes gondolat, de az a jó, hogy Kari ott lesz velem. ^_^ Nem kell ezt egyedül csinálni!

(Én ha lesz, akkor nem lesz fehér!!! Lehet fekete, piros, barna, zöld, arany színű, ezüst színű, bordó vagy páva toll mintás!)