2009. szeptember 1., kedd

Holnap...

Holnap találkozunk (talán) a vezetőtanárral. Semmi kedvem de muszáj. Remélem majd minden jól megy, de hát nem tudni, mivel ez az ember annyira mocskos és megbízhatatlan. A minap azért elszakadt a jobb csuklómon az egyik zöld kis Benetton kötelecske. Ez bizalmat és reményt hozott, mivel azt kértem ezzel a szalaggal, hogy meg legyen a szakdogám. Állítólag amikor majd elszakad a kötelecske, akkor valóra válik a kívánságod.

Talán már közeledik a pillanat amikor meglesz, és majd hamarosan mehetek haza. Álom, álom, édes álom. Lassan közeledek édes célomhoz... Haza akarok menni, otthon akarok lenni, otthon akarok élni.

Kérem, kívánjatok szerencsét a holnapi találkozásra, mert kelleni fog. A találkozási időpontot még nem volt lehetőségünk egyeztetni, mert ez az ember képtelen egy e-mailre vagy egy SMS-re válaszolni. Remélem, remélem, hogy minden rendben lesz. Amint tudok írok!!!

Nincsenek megjegyzések: