2009. szeptember 2., szerda

Röviden

Rengeteget-rengeteget izgultam ma, alig akartam, hogy délután 6 óra legyen, de meglett és meglett a gyűlés. Hál'Istennek nem volt semmi féle konfliktus, semmi féle gorombaság, és a vezető tanár mondta is, hogy metodológia szempontból megvagyunk, minden rendben, stb. Felajánlotta, hogy segít nekünk, hogy az interjúk egy része meglegyen (szerintem hamisítani fogja az adatokat, DE ő a közgazdasági iskola igazgatója és engem ez az egész halász téma nem érdekel, tehát legyen), de "igyekezzünk mi is", és ha minden jól megy akkor talán olyan novemberben meglesz a "piszkozat"... MI? Bocs, MIIIIII???? Nem, semmi piszkozat, legyen meg a vég eredmény! Habár, persze, én már olyan vagyok, mint a gyerek aki felfedezte, hogy nincs Mikulás de akit továbbra is áltatni akarnak ezzel: én már nem hiszek ezekben a hamis "fény az út végén". Ide jutottunk.

Közben kezd zavarni a szakdoga társnőm, a Mile. Első sorba EZER éve, hogy el kellett volna küldenie a részét, egy apró kis adatot 2009-ről, ami NÁLA van, tehát mégha szeretném is akkor se tudnám én csinálni, de ő nem volt képes. Ezt a második fejezetet én írtam meg. Ja, persze, ő összeállítot egy hat oldalas összefoglalót egy olyan adat kötetből amit én szereztem be, és a második fejezet MINDEN EGYES SZAVÁT én gépeltem le, és írtam meg, én goldoltám ki, egy szóval én csináltam (ok, lehet hogy két-hátom bekezdést ő tett oda, de nekem kellet átírnom, hogy passzoljon). Ez nem zavarna ANNYIRA, ha most, miután megbeszéltük, hogy a hétvégén megyünk a szigetre, nem állna elő azzal, hogy hát ő nem tudja. Mi a baja? Nem akarja ezt már végre befejezni??

Lehet, hogy Kari, akinek le kellett mondania a búvárkodásról, majd jönnie kell velünk a szigetre? Hnnn... nem örülnék neki, főleg ha a tanár is menni akar. (Ha nem akkor nem zavar, csak ciki, hogy nekem dolgoznom kell, és közben ő neki ott kell ülnie és bámulni a sok spanyol ajkú frátert...)

Nincsenek megjegyzések: