Ma Kari-nap van. ^_^ Ma van a Kari születésnapja. Ma már nem vagyunk egy idősek, hanem ő megint idősebb nálam. ^_^ Kicsit sajnálom, hogy azért nem tudtam kivenni a mai napot, mert akkor biztos még ott lennénk Jacó-ban, talán megkísérelnénk egy surf órát valamilyen helyi tanítónál, ha csak a hullámok nem emelkednek fel megint a két méter magasságra és annál feljebb. Itt van a valódi Big Kahuna.
Míg ott voltunk Jacó-ban, többször is gondoltam a regényemre, és valahogy az az érzésem támadt, hogy ha ott tudnék maradni egy hosszabb időre, akkor be tudnám fejezni. Valahogy Vili ott volt mindenhol, még ha maga sose létezett, sugárzó arany szemei, barnára sült bőre, vékony, kiizmosodott testecskéje, nap szívta szőke fürtjeit. Ezt a regényt még itt kellene befejeznem. Elgondolkodtam azon, hogy milyen lenne, ha vennénk egy lakást a tengerparton. Persze, arra a következtetésre jutottam, hogy hamarosan benne élne a Söndör. ^_^ Ugyanakkor minek lakás Jacó-ban? Az nincs igazán közel Budapesthez, ugye? Karival közben azon beszélgettünk, hogy majd otthon hogy és milyen legyen a dolog. Kari igazán jobban szeretne egy családi házat, de nekem jobban tetszenek a lakások. Igen, persze, sok jó van abban, ha az embernek családi háza van, de a lakás azért olyan tök jó! Kicsi, kellemes, könnyen takarítható, szépen kihasználható, de főleg kevesebb rendetlenséget csinál benne az ember.
Na, ezt majd meglátjuk, hogy hogy és mint lesz. ^_^
Nagyon, nagyon örülök, hogy a Kari itt van velem. Olyan jó úgy elaludni, hogy mondja nekem, hogy imád, jó érezni testének az illatát, jó tudni, hogy ott van mellettem, hallani amikor nevet, nézni, ahogy nézi a tévét, ahogy kibogozza az Amerikai Futball szabályait, vagy amikor együtt vacsizunk, és nevetgélünk a pizzán. Nem tudom tudja-e a világ, hogy Karinak milyen gyönyörű szép szemei vannak. Egyszerűen az egész Kari olyan nagyon, de nagyon, de nagyon szép! De főleg szeretni és imádni való.
Ma van a szülije, ma lett 34 éves, fiatal ember, ahogy a keresztapám mondaná, és ma végre oda tudom adni neki az ajándékát. Kitaláltam valami kis vicces fordulatot, és majd látni akarom az arcát ahogy apró kis találmányomat kibogozza.
Míg ott voltunk Jacó-ban, többször is gondoltam a regényemre, és valahogy az az érzésem támadt, hogy ha ott tudnék maradni egy hosszabb időre, akkor be tudnám fejezni. Valahogy Vili ott volt mindenhol, még ha maga sose létezett, sugárzó arany szemei, barnára sült bőre, vékony, kiizmosodott testecskéje, nap szívta szőke fürtjeit. Ezt a regényt még itt kellene befejeznem. Elgondolkodtam azon, hogy milyen lenne, ha vennénk egy lakást a tengerparton. Persze, arra a következtetésre jutottam, hogy hamarosan benne élne a Söndör. ^_^ Ugyanakkor minek lakás Jacó-ban? Az nincs igazán közel Budapesthez, ugye? Karival közben azon beszélgettünk, hogy majd otthon hogy és milyen legyen a dolog. Kari igazán jobban szeretne egy családi házat, de nekem jobban tetszenek a lakások. Igen, persze, sok jó van abban, ha az embernek családi háza van, de a lakás azért olyan tök jó! Kicsi, kellemes, könnyen takarítható, szépen kihasználható, de főleg kevesebb rendetlenséget csinál benne az ember.
Na, ezt majd meglátjuk, hogy hogy és mint lesz. ^_^
Nagyon, nagyon örülök, hogy a Kari itt van velem. Olyan jó úgy elaludni, hogy mondja nekem, hogy imád, jó érezni testének az illatát, jó tudni, hogy ott van mellettem, hallani amikor nevet, nézni, ahogy nézi a tévét, ahogy kibogozza az Amerikai Futball szabályait, vagy amikor együtt vacsizunk, és nevetgélünk a pizzán. Nem tudom tudja-e a világ, hogy Karinak milyen gyönyörű szép szemei vannak. Egyszerűen az egész Kari olyan nagyon, de nagyon, de nagyon szép! De főleg szeretni és imádni való.
Ma van a szülije, ma lett 34 éves, fiatal ember, ahogy a keresztapám mondaná, és ma végre oda tudom adni neki az ajándékát. Kitaláltam valami kis vicces fordulatot, és majd látni akarom az arcát ahogy apró kis találmányomat kibogozza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése