2009. szeptember 29., kedd

Lassan, Lassan

Lassan, lassan visszaesek a régi életemben, a nem olyan régi életemben, de nem szokom meg. Hiányzik a Karim. Hiányzik hazamenni és otthon találni, hiányzik amikor eljön értem a munkába, amikor elindul a vakvilágba és megy fél utcát mire megkérdezem, hogy tudja-e merre kell menni és azt mondja, hogy nem. Hiányzik ahogy igyekszik kisilabizálni minden táblát és minden címkét. Hiányzik ahogy mosolyogva mondja, hogy:

"Pattí, pattí, pattí", a legújabb kedvenc ragcsája.

Hiányzik hallani ahogy rászól Hyperion-ra, hogy ne épp a lába alatt haladjon, ahogy megkérdezi ezredszerre, hogy jöhet-e a fekete vagy a fekete-fehér macska, Hyperion egyetlen barátai. Hiányzik ahogy átölel esténként, ahol hallom mellettem, ahogy a karja mindig valahol a fejem alatt van. Hiányzik ahogy nézzük az ESPN-t vagy a FoxSport és magyarázom neki, amennyire tudom, miből áll a baseball és az Amerikai Futball. És hiányoznak a kis mély, meghitt borozások Tintos&Blancos-ban, ahol Kari inkább a félszáraz borokat keresi, de legyen "helyi" ahol a helyi Argentínától Mexikóig nyúl.

Lassan visszatérek ebbe a szürkébb féle valóságba, ahol a páromat az Altanti Ócéán tartja messze tőlem, ahol a Skype és a Google Talk a Celestina munkáját végzik.

Egyszóval, hiányzik a Karim.

Nincsenek megjegyzések: