- Húú milyen nyúzott vagy! - volt az első dolog amit ma reggel odakiáltott hozzám Cynthia amikor odamentem az irodájába köszönni. Ott volt Rosario, Greivin és Edwin. Megdöbbentem. Mi baja van ennek a hülyének? Miért mond ilyeneket? Nem tudom, hogy vajon az a baja, hogy még mindig nem heveri ki, hogy azt hitte, hogy azt mondtam a munkájáról, hogy "nem jó" (amikor azt mondtam, hogy NEKÜNK nem jó), vagy valamilyen más baja van, de szerintem ez nagyon, nagyon undok volt, főleg mert azt volt az egészben a gúnyos megjegyzés (ahogy azt ő maga is tovább fejtette), hogy most itt van a barátom és együtt vagyunk.
Elsősorban szerintem az, hogy Kari meg én mennyit vagyunk együtt és milyen mellékhatással az TELJES egészében ránk tartozik. Ebben kívülálló embereknek nincs beleszólásuk, de főleg nem valakinek aki alig ismer és aki csak rosszindulatból tesz gúnyoló megjegyzéseket. Másodszor, habár itt létezik a cukkoló kultúra és az emberek szeretik egymást cukkolni és ugratni (és ezt jó néven veszik, mert alapvetően azért van, hogy mindenki, még a cukkolt is egy kicsit nevessen), az ember tudja és érzi amikor nem jó indulat és haverkodás van a dolgok mögött.
Szerintem elképesztő, hogy valaki aki képes másoknak nem kért tanácsokat adni arról, hogy hogyan kell egy kapcsolatban viselkedni (Cynthia nyelvén: ki kell a pasikból az utolsó fillért is préselni), aki folyamatosan azt mondja mindenkinek magáról, hogy milyen okos, kifinomult, nőies, elegáns, de főleg tapintatos és körültekintő, ez nagyon ízléstelen és undok dolog volt.
Hát igen, ahogy azt már többször is megjegyeztem, Cynthia egy olyan ember akitől jobb minél távolabb lenni. Ő pontosan egy olyan ember akivel példát lehet állítani a fokozatos bizalom vesztésről a kapcsolat teljes megszűnésig. Eleinte az ember jóban van vele, barátkozik és megbízik benne. Aztán valamiben cserben hagy vagy nagyon kiábrándít. Lehet, hogy az ember megbocsát neki, de következő alkalommal jobban vigyáz. Aztán megint kiábrándít, és az ember már abban az adott dologban nem bízik. Aztán jön valami más, és valami másban sem bízik benne, aztán valami más, meg valami más, míg lassan minden egyes dolog, vagy a dolgok nagy része eltűnik és már nem marad az embernek iránta semmi bizalom, semmi barátsági érzelem. Nem tudom ő majd észreveszi, szerintem nem, de jó lenne, mert akkor tudna magán változtatni. Ebben a pillanatban annyira nem érdekel már, hogy nem is zavartatom magam azzal, hogy felvilágosítsam.
Ma egy baráttal kevesebb van, de nem bánom. Amikor egy barátból undok nyűg lesz vesztése csak is örömet és könnyebbülést tud hozni.
Elsősorban szerintem az, hogy Kari meg én mennyit vagyunk együtt és milyen mellékhatással az TELJES egészében ránk tartozik. Ebben kívülálló embereknek nincs beleszólásuk, de főleg nem valakinek aki alig ismer és aki csak rosszindulatból tesz gúnyoló megjegyzéseket. Másodszor, habár itt létezik a cukkoló kultúra és az emberek szeretik egymást cukkolni és ugratni (és ezt jó néven veszik, mert alapvetően azért van, hogy mindenki, még a cukkolt is egy kicsit nevessen), az ember tudja és érzi amikor nem jó indulat és haverkodás van a dolgok mögött.
Szerintem elképesztő, hogy valaki aki képes másoknak nem kért tanácsokat adni arról, hogy hogyan kell egy kapcsolatban viselkedni (Cynthia nyelvén: ki kell a pasikból az utolsó fillért is préselni), aki folyamatosan azt mondja mindenkinek magáról, hogy milyen okos, kifinomult, nőies, elegáns, de főleg tapintatos és körültekintő, ez nagyon ízléstelen és undok dolog volt.
Hát igen, ahogy azt már többször is megjegyeztem, Cynthia egy olyan ember akitől jobb minél távolabb lenni. Ő pontosan egy olyan ember akivel példát lehet állítani a fokozatos bizalom vesztésről a kapcsolat teljes megszűnésig. Eleinte az ember jóban van vele, barátkozik és megbízik benne. Aztán valamiben cserben hagy vagy nagyon kiábrándít. Lehet, hogy az ember megbocsát neki, de következő alkalommal jobban vigyáz. Aztán megint kiábrándít, és az ember már abban az adott dologban nem bízik. Aztán jön valami más, és valami másban sem bízik benne, aztán valami más, meg valami más, míg lassan minden egyes dolog, vagy a dolgok nagy része eltűnik és már nem marad az embernek iránta semmi bizalom, semmi barátsági érzelem. Nem tudom ő majd észreveszi, szerintem nem, de jó lenne, mert akkor tudna magán változtatni. Ebben a pillanatban annyira nem érdekel már, hogy nem is zavartatom magam azzal, hogy felvilágosítsam.
Ma egy baráttal kevesebb van, de nem bánom. Amikor egy barátból undok nyűg lesz vesztése csak is örömet és könnyebbülést tud hozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése