Péntek beteg szabin, valahogy nem ugyanolyan. Jó, de nem ugyanolyan. Valahogy hiányzik belőle az az "jaj de jó, holnap nem kell dolgozni" érzés, és most ezen elmélkedtem egy darabig. Idáig egész nap csak pihengettem, úgy mint tegnap, de ma nem is mentem sehova, csak itthon voltam short-ban egész nap. Megnéztem a kettőt a három fennmaradó filmből, Invictus-t és Daybreakers-t és az első jobban tetszett, mint a második.
Tegnap megnéztem a Michael Moore filmet és nagyon, de nagyon tetszett. Az egész arról szólt, hogy az éveken keresztül, főleg Ronald Reagan után hogyan húzták be az Amerikai népet a csőbe, hogy azt higgyék, hogy a kapitalizmus és a szabad piac a legjobb dolog a világon, amikor igazán csak a népesség leggazdagabb 1%-ának jó és közben szenved a fennmaradó 99% akit közben azzal a mesével etetik, hogy ha sokat dolgoznak akkor ők is ott lehetnek azzal a szerencsés 1%-kal. Nagyon megszorult a szívem amikor mutatták, hogyan dobják ki az embereket a házukból, mert nem bírták kifizetni a kölcsöneiket, amik olyanok voltak, hogy havi $1700-tól pár hónap alatt felrohantak $2600-ig. Kitették az embereket a munkájukból 3 nap alatt és nem voltak hajlandóak kifizetni nekik a járulékaikat.
Javaslom ezt a filmet mindenkinek, de főleg azoknak akik azt hiszik, hogy a szabad piac mindennek a válasza.
Közben ma van János Papa születésnapja, tehát felhívtam és felköszöntöttem. Olyan jó volt a hangját hallani!!! ^_^
BOLDOG SZÜLINAPOT, JÁNOS PAPA!!!!
János Papa szupi. ^_^ Megkérdezte hogy mikor megyek megint haza, és megmondtak, hogy majd előbb mindent itt rendbe teszek és majd megyek örökre. Igen, igen, és amikor az megtörténik, akkor minden egyes cseresznyeszüretelésnél (a cseresznyét szüretelik? Nem tudom, az a pláne, hogy amikor le kell szedni a cseresznyét a fáról) mindig, mindig ott leszek és majd hozok magammal egy bödönre valót!!
János Papa és Marcsi Mama igen fontosak az életemben, és ezt igazán drága jó barátomnak, pót-tesómnak, Gyuszinak köszönhetem. Tőle nemrég kaptam egy kedves e-mailt ahol mondta, hogy még ha nem is jelentkezik, akkor is tudjam, hogy ő olvas engem. ^_^ Gyuszim, tudom! Te, a Kari és a János vagytok az a három ember aki tudom, hogy olvas engem.
Vannak az életben ilyen emberek, akiknek nem muszáj folyton jelentkezniük ahhoz, hogy az ember tudja, hogy ott vannak. :-)
Ma, terveim szerint, megnézem a harmadik filmet, majd nekiállok a szakdogának. Azt hiszem Mile meg én dolgozni fogunk ezen holnap. Ez is kezd lassan befutni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése