Milyen?

Ma Hupikék-Törpike vitt haza. Hupikék kocsijához se értünk amikor hirtelen, a semmiből megkérdezte jó hangosan, mintha az a világ megmagyarázhatatlanabb titka lenne, hogy nekem miért nem jók a Costa Ricai férfiak. Hála ki tudja minek lábaimat az ilyen felkiáltások nem hökkentik meg, így tovább mentek a kocsihoz míg az agyam próbált magához térni a Nagasaki-szerű I-bomba kirobbanása után. (I persze, mint i...dióta. Igen.) Nem tudom talán az lehet, hogy ő még nem látott engem esős évszakban és talán lábaim látszata zavart kelt fejében, vagy talán csak maga a "szoknya-tény" kutyulja össze egyébként sem működő agy-rendszerét. Vagy talán az a baja, hogy Fabi most szombaton feleségül veszi Szent Ultra-Katit (Kati a Katolikusból. Fogalmam sincs mi Fabi-nő neve), vagy az, hogy ő még nem veszi el és nem fogja elvenni a barátnőjét, Andreát, és hirtelen ennyi Andrea van mindenhol... (Igen, sok az Andrea. Andrea Fabi és Hupi munkatársa, Andrea Hupi nője, Andrea a csaj aki a Bunkócska helyett jött, Andrea Mario barátnője és ki tudja hol máshol lappang más Andrea is.)

Nem tudom, nem érdekel, az a tény, hogy a semmiből jön ez a hülye kérdés aminek neki az ég adta egy világon semmi köze. Most minek akarja tudni, hogy nekem miért ilyen vagy olyan pasi tetszik? Mivel nem most teszi fel a kérdést először (és lehet, hogy mivel elkezdte olvasgatni az angol blogomat rábukkant arra a picike mondatra ahol kifejezem mennyire szeretem Sharon den Adelt és Anneke Van Giersbergent és tuti azt a kifacsart gondolat támadt benne, hogy akkor nekem tulajdonképpen a nők tetszenek, mert miért másért nem tetszenek a Costa Ricai pasik? Amilyen buta teljesen elhiszem tőle) gondoltam válaszolok neki egy szép, hosszú, leépítő módon. Így hát megmondtam neki, hogy nem is a Costa Ricai férfi az aki nekem nem tetszik, hanem az egész latin férfi csoport, még pedig azért, mert szellemileg, fizikailag, kulturális szempontból, érdeklődési kör szempontból, szofisztikáltság, tudás, gondolkodási mód, szokás, figyelmesség, udvariasság szempontjából nem felel meg elvárásaimnak. 

- Olyan nagy különbség van a kultúrák közt? - kérdezte.

Mosolyogtam és hagytam magamat belesüppedni a bársonyos emlékek ölelésébe, ahol ezer színű szem hosszú szempillák alól huncut pillantással komisz mosolyt vetett rám. A kincseim. Lassan, lágyan, belemélyedve ezer kéj és báj emlékében, a lassú hódolás és a rohamos, pózokat letépő kalandok közt, ahol az a gyönyörű, elragadó emberi szellem csillan fel buborék érzékeny bőrbe borítva, kinézve az ablakon, hátraborulva hupikék kocsija ülésén meséltem neki gyors képeket erről a felülmúlhatatlan csodáról, bájos mosolyáról, hódító nevetéséről, mély szavairól, világszép pillantásáról és költői tapintásáról aminek párját csak a klasszikus orosz regények nyomaiban találhatja az ember. Félszavakban villantottam fel a varázs könyvet, ahol Sartre-től Lermontov szavaival bilincsbe verik a lelket.

Szégyent és kényelmetlenséget hoztam rá, direkt, míg mélyen nem bánta meg a kérdést. Igen, jobb volt a világ míg nem tudta, hogy milyen más férfiak nem léteznek a világon, szégyellte, hogy ő nem olyan, láttam a szemén, hogy nem mondhatja, hogy ő is olvas könyveket, hogy ismer egy orosz írót, de nem csak azért, mert hallott róla, hanem mert olvasta is. Rossz volt hallani, hogy más mosolyok vannak amik másodpercek alatt megnyerik a nők szívét, és a leírás nem hagyott kétséget arról, hogy igenis egy bizonyos gesztusról van szó és nem holmi "a szerelmes ember szemében" rejlő varázs.

Könnyebb a világ amikor az ember egyforma emberek közt mozog, amikor azok a tökéletesek csak manökenek és színészek amikhez amúgy se lehet érni, amikor sztereotípusok amik nem is léteznek teljes egészükben. De amikor a földre teszik a lábukat és köztünk járnak, akkor hirtelen már nincs biztonságban, lehetőségei rohamosan csökkennek és leleplezhetik, mint egy nem is annyira jó vagy elfogadható példány, egy lecserélhető kellék aminek hibás, bajos működését nem kell már tűrni. Kinek kell a Lada amikor kaphatna Lamborghini Gallardót?

Ma emlékeztem kincseimre. Drága kincseim, valamit majd kezdenem kell velük, valami szépet és robbanóan művészetit.