Hívás Este a Túlvilágból

Valamikor, egy teljesen rá nem alkalmas, nem illő időpontban tegnap este szólt a telefonom egy ismeretlen hívás alkalmával. Mobilom külső képernyője elkezdett egy ideje hibázni és nem mindig mutatja ki hív, ami nagyon zavar, és amiért nem tudhattam, hogy Jay-Z és Linking Park azért kezdenek bele az "Encore/Numb" dalba mert ismeretlen hívás, visszatartott szám vagy valaki aki nem elég fontos ahhoz, hogy megkapja a saját dalát. (Van, persze, aki nem fontos, de annyira nyűg, hogy külön dala van, hogy tudjam, hogy azt nem kell felvenni.) Mivel ment az NCIS: Los Angeles és tegnapról Caroll még nem jelentkezett a White Collar témában, gondoltam, hogy talán ő lehet (de nem, mert neki a Kill Bill fütyüléses dal jutott), vagy talán Mario lehet az, mivel rengeteg beszélgetni valónk van.

Egy mély, jellegtelen hang szólt bele és kérdezte komor móddal, hogy az-e az én telefonszámom. Ki lehet az a fura, elmebeteg aki ILYENKOR ezért hívja fel az embert?

- Ki szeretné tudni? - kérdeztem.

- Pili.

Jaj. Pili. Visszatért. Meséltem már Piliről? Lehet.

Pili egy fura, gótikus-szerű leszbikus csaj aki meg van győződve arról, hogy ő biszexuális, vagy legalább igen keményen próbálja szavakra erről meggyőzni a világot. Ja. Pilit Caroll meg én egy orosz órán ismertük meg, még az UCR-ében. Ez sok-sok évvel ezelőtt történt, talán 2004-ben, legalább, de lehet, hogy 2003-ban.

Az osztály alapvetően normális emberekből állt, és ez a Pili-lény nagyon kilógott a csoportból. Caroll meg én, persze alapvetően vihogtunk és szórakoztunk az órán, de nem feltűnő módon, mégis észrevettük a fekete foltot. Caroll szörnyen tartott tőle, talán félt is tőle. Hatalmas nagy harci kést hordott fura hátizsákjában, és ezzel hegyezte az órán a ceruzáját. Persze, kicsi Caroll biztos volt benne, hogy holt patkányokat is tartott odabent.

Én egyszer megsajnáltam (minek!?) és óra előtt odamentem hozzá és beszéltem vele egy kicsit. Na most legyen ez mindenkinek lecke: Ha látsz egy fura embert, NEM MENJ ODA! Csak tegyél tovább úgy mintha nem létezne. Pili nem tartott patkányokat a táskájában, de fura volt, sőt furább mint eleinte elképzeltük volna. Kifacsart psyche-jében imádja játszani a sötétet és a veszélyeset, és szinte magába szívja a világ komor pre-Emo szellemét. Na, persze, vannak jó dolgai és időről időre el lehet vele elég jól beszélgetni, de azért fura.

Valahogy összebarátkoztunk (amennyire azt lehet), habár Caroll és Pili sose jöttek ki egymással, és Pili mesélt nekem az akkori barátjáról akiért otthagyta barátnőjét akiben továbbra szerelmes volt. Annak ellenére, hogy pasival volt, nem tudta kiverni a fejéből a csajt, azt, hogy hogyan bánt vele és hogy búúúúhúúúú, most a csaj örökre utálni fogja őt. Gondolt már arra is, hogy öngyilkos lesz abban az épületben ahol a csaj órára járt. Itt döntöttem el magamban, hogy az egész biszexualitás egy nagy humbug részéről, ő leszbikus és a pasi dolog csak az: egy dolog. Egyedi stílusommal - bántást sok szép mosollyal adagolva - felpofoztam és mondtam neki, hogy nyavalygása senkit se érdekli, tehát élje az életét - vagy végezze el -  és hagyja a többieket nyugodtan élni. Gyerekek, ne tegyetek ilyet. Egy szép nap Pili eljött értem a munkába, hatalmas nagy virágcsokorral - valami abszolút nem stílusos, vagy esztétikus szabványokhoz hű, ronda virág miskulanciával - meghívott vacsorázni és sötét, pre-Emo dráma közepette (abszolút Emily Strange) kijelentette, hogy érzelmeit követve, hatalmas nagy - szinte halálos - rizikót vállalva, szakított a barátjával, mert ő most szerelmes belém. O_O *blink* *blink* Milyen hülye! És azzal nekem mi? Tapsoljam meg?

Egyszer-kétszer találkoztunk, elmentünk kávézni, majd egyszer megkérdezte:

- Szeretsz?

- Persze! - válaszoltam én.

Csak rámnézett, mert mindketten tudtuk, hogy nem arról a szeretetről beszélek amiről ő kérdezett.

- Ha veled maradok gondolod, hogy valaha is szerelmes tudnál lenni belém?

Habár egyszerű lett volna megmondani az igazat, hogy "HAHAHAHA! Ugye ezt nem mondod komolyan" nem tudtam megállni, hogy ne használjam ki ezt a kézenfekvő kegyetlen lehetősége. Az ő hibája, egyébként: minek teszi ki magát?

- Ezt honnan tudjam?

Ezek után azt mondta, hogy nem vagyok jó neki, nagyon bántom és ő ebbe bele tud halni. O_O *blink* *blink* O....ké. Ja, talán túl lőttem a célon, de ez volt az eleje óta. És egyébként nem is bántottam... igazán.

Na, tény ami tény, Pili gótikus dráma közepette vonult ki az életemből.

Évekkel utána egyszer felhívott, mert hallani akarta a hangomat. Meghívtam ebédre, beszélgettünk és minden nagyon normális volt, kivéve azt a kis érdekességet, hogy épp júniusban találkoztunk, amikor én tetőtől talpig feketébe öltözök (de mindig rendes, ízléses, elegáns módon), ő pedig teljesen feketébe öltözködött, vad metallic-meets-spike módon. Olyanok voltunk, mint valami dark-pár. Rémes.

Mesélte, hogy elköltözött otthonról, pasijával lakik, angolt tanít, stb. Miközben beszélt és én mosolyogtam, bólogattam és figyeltem, felkutattam kinézetét. Továbbra sem figyelt magára és rettenetes állapotban tartotta ruháit, amik valamikor feketék voltak, de most már csak kimosott, kopott, élettelem, kiélt kopott sötét szürkében tündököltek. Foszló szegélyek, piszkos, rosszul vágott körmök, rendetlen haj. Ki az a metál banda dobos aki egy ilyen igénytelen lénnyel él együtt? Úgy beszelt mint aki haragszik de kordában tartja magát, mint aki készül arra, hogy végre megmondja mi a baja veled. Nem tudom, hogy csak ilyen a hangja, vagy ilyen ő, vagy ez a csalóka, hogy az ember faggassa arról, hogy mi baja van. Azért se tudom, mert sajnos én nem veszem a lapot. Ha baja van, akkor az ő baja, nem az enyém.

Egyszer aztán csendet tartott - drámai csendet - és elkezdte mondani:

- Én tudtam, tudtam, TUDTAM, hogy nem kell ezt tennem.

- Mit drágám?

Drámaian messze nézett.

- Nem akartam jönni. Egy ideje gondolkodom azon, hogy felállok és elmegyek és itt hagylak.

Mosolyogtam. Ha megteszi akkor elmehetek a könyvesboltba körülnézni, talán beülhetek a moziba, vagy megihatok egy tequilát a Mexikói étteremben.

- Ha gondolod, mehetsz drágám - mondtam - én hívlak meg, tehát semmi gond, elintézem a számlát.

- Nem érted - nézett rám.

Nem mondtam semmit. Ez lett volna a logikus, a dráma része, de imádtam vele keresztbe tenni betervezett színjátékán. Az asztalon átnyúlt és megfogta a kezemet.

- Szeretlek.

Belül röhögtem. "Mondj valamit amit NEM tudok!". Mosolyogtam helyette.

- Az fantasztikus drágám, mert én is.

Szemei hatalmasra nyíltak.

- Komolyan?

Nevettem.

- Persze! Hát nem mondom mindig?

Le esett a tantusz. Próbált finoman egyértelmű választ kipréselni belőlem, és én direkt megtagadtam tőle. Tudhatná már mi a helyzet és hol áll velem kapcsolatban, de ha nem tudja, az csak is az ő hibája. Azután megint eltűnt és azt hittem örökre, de erre tegnap felhívott.

Pili még mindig szerelmes, már nincs a pasijával, van saját lakása, saját kocsija, angolt tanít, és van egy Motorola telefonja ami csak 100 számot tud elrakni és ahol a telefonszámom mindig ott van, mert én olyan sokat jelentek neki, mert olyan fontos vagyok, mert olyan nagy benyomást hagytam rajta... Időről időre kitöröli a számokat a telefonjából, de az enyémet megtartja és most csak azért hívott, mert tudni akarta, hogy még vagyok, még ez-e a telefonszámom és mert meg akarta mondani, hogy még szeret.

Az ezer éves kérdés visszatér: és ezzel nekem mi? Hogy ő don Quixote és én vagyok Dulcinea del Toboso? Ja? És? Tapsoljak?

Beszélgettünk és mesélte, hogy most először próbálja ki az általam prédikált életmódot: az abszolút, mindent felemésztő szabadságot. Csali vagy igazság? Nem tudom, de megbeszéltük, hogy találkozunk, hogy prédikálhassak neki egy kicsit erről a tökéletes életmódról. Mesélt egy két dolgot és egy olyan életet festett magának ami valahogy nem illik össze emlékeimmel róla, tehát kíváncsi vagyok.

Kérdezte, hogy mi van velem, vagyok-e valakivel, és mondtam, hogy igen, már egy ideje, de amikor terveimről kérdezgetett, minden konkrét témát elrejtettem. Ja, mert nekem épp az kell, hogy tudja, hogy készülök haza, és így most gyakrabban hívjon. Most ő akar engem meghívni ebédelni, el is jön értem mivel van kocsija, mivel már megmondta, hogy továbbra is szerelmes belém és tudja azt is, hogy jobb neki ha távol tartja magát tőlem, mert csak bántani fogom.

Hn.

Nem tudom mi lesz, de még a héten megtudom, és utána, ha említésre méltó, ti is.