Valaki azt mondta, hogy minél jobban ismeri meg az embereket, annál jobban szereti a kutyáját. Igaza is volt. Részemről sajnos ma azt kell mondanom megint, hogy minél jobban ismerem meg a házaspárokat, annál jobban ragaszkodom szabadságomhoz. Egyszerűen azok után amiket az ember lát, ki az a marha aki ilyenbe megy bele?? Costa Ricában azt mondják az emberek, hogy senki se tanul mások fején, de ezt a leckét jobb lenne a igyekeznénk megtanulni másokon. Gyerekek: A HÁZASSÁG ROSSZ! Ha az Isten teremtette a szerelmet, az ördög kitalálta a házasságot, csak azért, hogy elrontsa. Ha a társadalom komolyan, de komolyan-komolyan ártani akarna a melegeknek akkor megengedné, hogy házasságot kössenek! A házasság egy olyan természetes lépés a szerelemben, mint a halál az életben. Ja, igen, mert mindennek el kell pusztulnia.
De most miért rontok e gonosz ellen - azon kívül, hogy sose sok e gonoszt a világ előtt nyilvánosságra hozni, nehogy valaki csapdáiba essen - az azért lenne, mert ma jött vissza Fabi a nászútjáról és látom., hogy "olyan jól ment neki". Oké, oké, tudjuk azt mind, hogy ez a bizonyos házasság már eleve csorbán kezdődött, hogy nem lehetett volna rosszabb még ha direkt nekiültek volna gondolkodni azon, hogy hogyan lehet még jobban elrontani, de még így is.
Elveszi a csajt, elmennek KÉT HÉTRE nászútra, együtt vannak, szórakoznak, jól érzik magukat, és amikor az ember megkérdezi a gyerektől, hogy milyen volt, ezt a választ kapja:
"Nagyon jó volt! Nagyon szórakoztam, el mentem ide meg oda, sokat ültem a medencébe, napozgattam, nem tetszett igazán a szálloda..."
O...ké? Nem úgy volt, hogy ketten mentek nászútra? Ja igen, hogy még mindig nem szokja meg. Ahá. Én alig látom a Karit, nem vagyok a felesége (és keményen dolgozom annak érdekébe, hogy ne is legyek!), de amikor elmentünk Bécsbe (ahova gyakran megyünk), vagy Krakkóba (ahova nem akarok vele megint menni), vagy Szófiába (ahova azt hiszem Ő nem akar megint menni), vagy Tamarindóba, Jacóba, Parritába, az ember azt mondja, hogy "mentünk". Én rengeteget utaztam már egyedül, megszoktam, imádom, de mégis, ha valakivel vagyok, akkor az ember nem is gondol rá, csak tovább használja a többes számot. Ha megyek barátaimmal valahova, akkor mentünk, azt az ember sem keveri össze, tehát, mi a franc volt ez??? Főleg amikor a házaspárról van szó? Nem, ez nem az, hogy "még nem szokta meg", hanem szerintem az van, hogy fejében próbálja letagadni (ha csak nincsenek nagyobb bajok).
Közben most azon vitatkozott a fiúkkal, hogy még mindig nem tettek fel neki semmiféle "korlátot". Ezeket utálom a kapcsolatokban. Miért kell a HÜLYE embereknek korlátokat kitalálni? Ha az ember úgy tetszett meg amilyen, mi a francnak kell megváltoztatni? Nem járhatsz ilyenbe, itthon kell lenned ekkor, ne találkozz azzal, nem csajozz, ne pasizz... Miért? Talán félsz, te kis hülye marha, hogy jobban fogok szórakozni, ha nem vagy velem? Vagy félsz, hogy találok valakit aki nálad jobb - ja, és az nem is lenne nehéz? Gyűlölöm az ilyen korlátozott, együgyű, szemmelláthatóan bizonytalan embereket. Tudjátok mi? Venni kellene nekik egy kis kerítést, hogy be tudják határozni magukat. Milyen hülyék!
De persze, kevesen vagyunk olyanok akik nyílt gondolkodásúak vagyunk, akik elfogadjuk az embereket olyannak amilyenek, és épp ezért mondom, ne változzunk! Mint Diana istennő követői, mint Hyppolite, maradjunk örökre szabadok! (mínusz a szüzesség! Szüzesség az rossz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése