§108

Szívem erősen dobog, mint mindig amikor mérges vagy ideges vagyok. Ez kezd szokássá válni az irodában. Ma a hülye megint ezzel a titkárszerű szabály-cikkes munkácskával jött elő amivel kedden kirángatott a munkámból, mert hogy "sürgős" és "tőle kérte a Nagy Főnök", és... tudjátok már a történetet. Na, ma azt akarta, hogy folytassam a dolgot. Ez kezd a fejemre menni.

- Ja, ja - mondtam ma reggel, de közben elkezdtem valami mást csinálni.

Most felhív, hogy vajon mennyi idő alatt gondolom, hogy meg tudom ezt a munkát csinálni. Ja, tehát most "feladat", nem "szívesség". Mondtam egy elég rémisztő hosszú időt: két hét (tulajdonképpen 2 fél nap alatt már befejeztem a 17-25%-át). Majd megmondtam neki, hogy ugye tudja azt, hogy ez a HIVATALOS munkámat lassítja, és hogy TÖRVÉNY szerint nekem NEM KELL ezt csinálnom.

- 6227 sz. Törvény, "Állami Intézési Általános Törvény", 108. bekezdés.

Csend. Szerettem volna a haragot kikergetni a hangomból, de ez alkalommal nem voltam annyira sikeres. Persze, azért nem emeltem fel a hangomat, csak éppen téveszthetetlenül fejeztem ki álláspontomat. ^_^ Igen, egy kicsit túl gyorsan dobog a szívem, de azért örülök, hogy helyére tudtam tenni, hogy megint falt emeltem amivel megállítottam.

Csend. Mély harag a telefonvonal másik oldalán amiért "Nyusz olyan lehetetlen, annyira nem akar segíteni, olyan kötekedő, veszekedő és mindig csak azt nézi hogyan ronthat a helyzeten". Igen, mert én vagyok a probléma, mert nem veszem észre, hogy abból áll a munkém, hogy neki segítsek, hogy pajtás legyek amikor neki egy pajtás kell, de aztán viselkedjek mint egy elégedett kis munkás, hogy ő úgy nézzen ki, mint egy "isteni főnök". Sajnos, ez nem megy így.

....it's showdown time....