Vásárlás egy jó kifogással

Tegnap fantasztikus napom volt, de azt mindenki tudja már... már amennyire. Tegnap délután összeszaladtam a nagy főnökkel a lépcsőn, aki vette az időt, hogy megjegyezze (több mint csak megkérdezze), hogy már beszéltem a két főnökkel akikhez mehetnék. Mondtam neki, hogy igen, és kihasználtam az alkalmat, hogy megjegyezzem, hogy Denis alapvetően már azon van, hogy én még a héten felköltözzem az egyik irodába. (Igen, megint saját irodám lesz, saját ajtóval!) A nagy főnök megjegyezte, hogy az asszisztense mondta neki, hogy már Deni hívott ez ügyben, majd megkérdezte:

- De te hova akarsz menni?

Hát, az interjú után már nem táncolhattam vissza a másik főnökhöz (aki egy kedves ember).

- Karrierem miatt, a legjobb helyem Denis-nél van.
- Ok.

Most majd erre kell e-mail-t írnom, de hogyan? Mit írjak? Hogyan írjam meg? Cynthia mondta, hogy majd segíteni fog, szokás szerint, ami azt jelenti, hogy megírom és ő majd átnézi, hogy elég formális és diplomatikus legyen. Hát igen, nekem ez a rész nem nagyon szokott menni.

Mivel minden arra mutat (adja az Isten), hogy megyek Denishez dolgozni, elgondolkodtam komolyan a ruhatáromon. Denisnél minden nap álárcba kell megjelennem, és jól öltözködnöm, ami azt jelenti, hogy nem nagyon fogom használni 5 vagy 6 pár farmeremet. Viszont ezzel nekem van egy kis gondom: szoknyám van elég (habár nem mindig igazán kombinálható felsővel) de nadrágom, igazán irodai nadrágom nincs. Illetve van, de vagy hét nadrágból csak három "megfelelő". Mi tevő legyek? Itt nagyon figyelik az embert, tehát azt sem tehetem, hogy a héten váltogatom a nadrágjaimat, mert ha az embernek csak egyo hétrevaló ruhája van, az is rossz. Szoknyával szépen el vagyok látva, és amint már nem lesz kícséses la lábam, akkor szabadon tudom ezeket kombinálni a nadrágokkal. Végül is három Benetton, három H&M, két Liz Minelli és három DREA szoknya, mint a ruhatáram tündöklő részei szépen be tudnak hozni akármilyen hiányt és elég választékot keltenek. De nem lehetek "a szoknyás nő", tehát KELL a nadrág, még pedig olyan ami nem fekete vagy barna, mert olyan már van és az ember sem lehet egy egyszínű kis emberke.

Ezen töprengtem tegnap, ahogy mentem Multiplaza Escazú-ba, ahol Marióval találkoztam. Mario csak olyan 6-kor érhetet oda (ami azt jelenti, hogy majdnem 7-kor), és én már ott voltam olyan negyed 6-kor. Ahogy mentem be, aztán, mit látnak a szemeim? A Benetton boltot. Gondoltam, bekukcskálok egy kicsit. Kopár volt. Nem volt majdnem semmi, mert leértékesítés volt (egy hét múlva jön az új árú és kell a hely). 30% és 50% leértékesítés volt. Általában nem szeretek leértékesített dolgokat venni, mert személyes sertésnek veszem, de ez alkalommal meggyőztem magam, hoyg csak nézek, az ár nem érdekel, és ha tetszik, megnézem mi a helyzet. Hát az a baj, hogy találtam is valamit ami tetszett: egy fehér nadrágot.

Igen tudom, "fehér nadrág". Mind tudjuk mi minden bajokkal jön az ilyen. Első sorban szinte átlátszó, ami ez az. Aztán ha a fenekedhez, vagy a combodhoz feszül, szinte kikiáltja a világnak hogy van rajtad cellulitis. Szupi, ami épp kell. Na, gondoltam megnézem, hogy és mint nézki rajtam, mert őszintén sose volt (emlékeim szerint) fehér nadrágom. Miért csinálok ilyet? Mi baj van velem? Tudom, néha nem vagyok normális. PERSZE, HOGY POMPÁSSAN NÉZKI!! BENETTON, KÉREM SZÉPEN! Kénytelen voltam megvenni, 50%-os árengedménnyel, DE azzal vigasztaltam magam, hogy végül is kell, ami igaz is, ha csak nem akarok a rút kis kacsa lenni az irodában. Be kell majd venni a hosszából, de az nem gond, és csak fehér boxerrel lehet majd felvenni, mert komolyan átlátszó, de szabása egyszerűen elragadó. Bővülő szárakkal, de nem túlzottan, és már több felsővel is elképzeltem. Egyszerűen ega álomszép nadrág. Én gazdaságos voltam, mert nem kellett a teljes árát kifizetnem, tehát abban is jó voltam: figyeltem a pénzügyeimre.

Nyugodtan, számokat átnézve a fejemben vonultam tovább a palacsintás helyre ahol majd találkoztam volna a Marióval, amikor lábaim elvittek Zara-ba. No jó, legalább nem MNG-be. Az is elég kopár volt és tele bohóc és EMO ruhákkal. Mit vesz fel a mai fiatalság? Úristen, milyen rongyok! egyszerűen rémes. Megnézegettem a nadrágokat, mivel most nadrágvadászaton voltam, és találtam egy vászon nadrágot, szép nyers barna színben. Na, gondoltam, felpróbálom. Isteni volt. Volt rajta egy apró hiba, egy kis varrás felosztás amit könnyen meg lehet javítani és 30%-os árengedménnyel volt. Végül is, szépen állt rajtam, csini voltam benne, tetszett a szín, és meg tudom javítani. Vagy 15 percet gondolkodtam az ügyön míg arra a bölcs elhatározásra nem jutottam, hogy ha ráfér a kártyámra, akkor viszem. Ráfért.

Ezután már csak egy fahéjas palacsinta és egy üveg víz. Találkozásom Marióval kifejezetten unalmas volt. Sajnos vannak ilyen napok is. Pletykái egyszerűen nem keltették fel az érdeklődésemet. Történetei Japánról nem voltak elég érdekesek sem. Hazamentem, megjavítottam a vászon nadrágomat és elkészítettem a mai ruhámat. Nyers-barna vászon nadrág és fekete blúz. A lányok meg is jegyezték, hogy megváltozott az öltözködésem.

- Mintha már itt lennél velünk.

Nem akarok megint nagy vásárlásokba esni, rengeteget költeni, mert végül is le kell vinnem a tártozásaimat, hogy minélelőbb haza tudjak menni, de sajnos van amikor az ember kénytelen egy pár dolgot megvenni. Nekem sok ruhám van és igazán nem kell több, de ez az új munkaköröm arra késztet, hogy egy bizonyos módon nézzek ki, és ezt be kell tartanom, tehát most ki is teszek magamért, és megmutatom milyen is az irodai "casual-chic" az én értélmezésem szerint. Igen, az sem a hagyományos Costa Ricai szemlélet szerint megy.