Több a Soknál

Hogy itt mik történnek, azt senki se hinné el. Kari már ma megjegyezte, hogy a múlt hét óta nem írok, és igaza is van, de őszintén, ahogy otthon szokták mondani, tele volt a hócipőm mindennel. haza fáradtan érek, itt pedig sokszor annyi a kis csinálni való a sok kis rohangálás, hogy az ember energiája a padlóra ereszkedik, és az egyetlen amit csinálni képes az lefeküdni és Odaátot nézni. Szokás szerint, megint gondok vannak a Hülyével, és komolyan igyekszem nem gondolni az ilyenekre de nem egyszerű. Hogy mik vannak itt, el is mesélem.

Hétfőn kértem tőle engedélyt, hogy tegnap elmehessek 3 órával előbb, hogy barátaimmal megünnepeljem a szülinapomat. A Hülye azt mondta, hogy nem, mert "nem tudja ezt hogyan magyarázza meg". Nekem van egy ötletem: "személyes okok miatt". De persze, ez csak én vagyok. Felhívtam a Jetty-t akivel sikerült egy gyűlést kitalálni épp tegnap délutánra. Ha elengedett volna, akkor fél kettőkor mentem volna el, és bepótoltam volna három órát a héten. Így most tizenegykor indultam (tulajdonképpen majdnem délben mentem el) és nem pótoltam be semmit. Gyűlés végül is volt, mert valamit be kellett mutatni. Persze, én minden eljárást betartottam, beírtam magamat a sharepoint oldalra, ahol mindenki láthatja, hogy ki hol van és mit csinál. A főnök mégis képes volt megkérdezni az őrt, hogy én mikor mentem el.

Ma kora reggel felhívott, hogy milyen volt a gyűlés, "mit tanultam" (tanulni???), és hogy adjak részleteket a gyűlésről. Eleinte valamennyi részletett adtam, de aztán megelégeltem az Inkvizíciót és mondtam neki, hogy majd elolvashat mindent a gyűlés memójában. Erre elejtette a témát de elkezdett mindenfélét kitalálni, hogy szerezzem meg neki, hogy hány ügyfelünk van szolgáltatásként és mennyi az áltlag bevétel. (Mi köze ennek a minőséghez? Igen, az ég adta világon semmi.) Tehát ma ezzel tehetetlenkedett. Ugyanakkor ez semmi a tegnapihoz képest.

Tegnap, nagy boldogan felavattam a Karitól kapott Mont Blanc töltő tollamat. Épp naplómba írtam amikor megjelent a Hülye. Itt az emberek nem szoktak töltőtollal írni, tehát elkérte, hogy kipróbálja. Szívem szerint azt mondtam volna, hogy nem, de valahogy olyan lehetetlen helyzet volt, hogy nehéz volt tapintatosan nemet mondani. Épp néztem hova firkálhat, amikor ő észrevette egy papírtömbbön Ana Beatríz nevét és telefonszámát. (Ez az a nő akinek ő fabrikált egy pozíciót, akit egy másik cégből hozott ide, és aki csak egy napot volt itt, és másnap reggel beadta a lemondását.)

- Ez nekem nem kell - mondta és áthúzta a számot, majd szépen összefirkálta a papírt.

Megdermedtem. Nem tudtam elhinni, hogy ez van. Aztán csak fogta a papírkát, letépte a tömbről, összegyűrte és kidobta a szemétbe. Ez annyira eszméletlen volt, hogy képtelen voltam felfogni. Ki megy be mások irodáiba és direkt tönkre teszi, megsemmisíti dolgait, mert neki már nem kell? Jó, hogy nem fogta az egyik öngyújtót és el nem égette!

Kivettem a papírt a szemétládából és kisimítottam.

- Mi? Neked kell? - kérdezte.

Összeszedtem magamat és szép nyugodtan válaszoltam.

- Megígértem Ana Beatríz-nek, hogy odaadom neki a pszichiáterem telefonszámát.
- Ha! Az mese! Csupa hazudság!

A papírt megtartottam, most várom, hogy a főnököm főnökének az asszisztense egy kicsit fogadni tudjon, mert elő fogok ezzel állni, meg fogom mutatni neki a papirocskát amit a szemétből halásztam ki, mindent ami idáig előfordult, és hogy szükségem van segítségére, hogy beszélhessek a Főnökkel és átmehesek egy másik osztályba.

Ahogy az Anyu mondaná, ez már több a soknál.