Állítsátok meg a gépeket! Mindent leállítani! E-mail-t írt a Nagy Osztály Vezető (a főnököm főnökének a főnöke)! Holnapra kell egy munka amit még nem tudom hogy fogok csinálni, de te (mármint én) segítesz! Tudom, hogy nem rajongsz az ilyenért (sííííííí Güili!), de nem baj, mert össze kell hozni az A-t meg a B-t... de tudod mit? Csináljuk csak a B-t. (B: fogjunk meg MINDEN távközlési szabály könyvet (olyan 6-7 van) és írjuk fel egy Excel lapra a cikk számot, a címét és milyen megfigyeléseket írtunk ezekre (a főnököm csak eggyel dolgozott). Nesze! Itt neked a három legkissebb! (Oké... itt van kettő, és nem is a szabályok, hanem valami... uhhh... mi ez? 105 oldal megfigyelés csak az egyikre? És ez legyen még ma kész???) Semmi gond! Majd elküldöm azokat a dolgokat amik még hiányoznak! O....kkéééé....
Ma volt a Cynthia születésnapja. Rettenetesen sikerült, ha tőlem kérdezik. Raúlnak köszönhetően akkora kavarodás keletkezett, hogy a tortás (María Julia) nem hozott tortát. Mindenki énekelni szokott a szülinaposnak, néha adnak is valamicskét (én kaptam meleg szendvicset, napocska tortát és egy üveg vörös bort, Concha y Toro Casillero del Diablo, 2007 Historic Vintage amit most vettem észre, kedves szüleim elkezdtem nélkülem. Legközelebb a szobámba fogom tenni a boromat), és oegy darabig mindenki ott nevetgél, pletykálkodik (minthogy most mindenki azon kommentált volna, hogy Cindy, egy nem kedvelt, hülye kis főnöknő aki nem tud vezetni és fojton, de komolyan fojton a rácsba, a falba vagy más kocsikba ütközik, egy fegyelmeztető levelet fog kapni, és szintén Raúl amiért folyamatosan késnek - 1 órát, másfél órát... rendszeresen-)... a szokásos irodai élet szerint. Ma nem volt. Se torta, se ének (spanyolul van egy Happy Birthday dal, amit mindig szokás elénekelni), se sok ember akik végig csókolják-ölelik a szülinapost.
Nem tudom az van-e, hogy Cynthiának nincsenek igazán barátai a csoportban, de ma senki se köszöntötte fel. Én fel hívtam, felköszöntöttem, María Julia felköszöntötte, és szintén Rosario és Edwin, de senki más. Mivel ilyen nyilvánvaló volt a dolog, eldöntöttük, hogy akkor most mi elvisszük ebédelni. Elvittük egy perui étterembe, Machu Pichu ahol rengeteget kellett várni, hogy aztán Rosario Cauza Limeňában egy bogarat találjunk! Hn. Mentünk volna inkább valahova máshova. Az ebéd csendes volt és érdektelen. Vajon Cynthia észrevette? Milyen lehet, valakinek mint ő, észrevenni, hogy nem annyian rajongnak érte, mint ő azt gondolta? Remélem azért jól érezte magát, és talán holnap rendeznek neki valami mást is.
Én nem jövök be holnap az irodába mert lesz egy kurzus amire felírattam magamat San Pedróban. Egész napos. ^_^ Igen, holnap nem leszek itt, ma a fele délután elment az ebédre. És a munka? Nem lesz meg. ^_^Nem kérte írásban, nem kérte, hogy fejezzem be, csak arra kért, hogy segítsek. ^_^ Jó, a munka nem lesz kész, de én "segítettem". Hehehehehehehehehe...
Ma volt a Cynthia születésnapja. Rettenetesen sikerült, ha tőlem kérdezik. Raúlnak köszönhetően akkora kavarodás keletkezett, hogy a tortás (María Julia) nem hozott tortát. Mindenki énekelni szokott a szülinaposnak, néha adnak is valamicskét (én kaptam meleg szendvicset, napocska tortát és egy üveg vörös bort, Concha y Toro Casillero del Diablo, 2007 Historic Vintage amit most vettem észre, kedves szüleim elkezdtem nélkülem. Legközelebb a szobámba fogom tenni a boromat), és oegy darabig mindenki ott nevetgél, pletykálkodik (minthogy most mindenki azon kommentált volna, hogy Cindy, egy nem kedvelt, hülye kis főnöknő aki nem tud vezetni és fojton, de komolyan fojton a rácsba, a falba vagy más kocsikba ütközik, egy fegyelmeztető levelet fog kapni, és szintén Raúl amiért folyamatosan késnek - 1 órát, másfél órát... rendszeresen-)... a szokásos irodai élet szerint. Ma nem volt. Se torta, se ének (spanyolul van egy Happy Birthday dal, amit mindig szokás elénekelni), se sok ember akik végig csókolják-ölelik a szülinapost.
Nem tudom az van-e, hogy Cynthiának nincsenek igazán barátai a csoportban, de ma senki se köszöntötte fel. Én fel hívtam, felköszöntöttem, María Julia felköszöntötte, és szintén Rosario és Edwin, de senki más. Mivel ilyen nyilvánvaló volt a dolog, eldöntöttük, hogy akkor most mi elvisszük ebédelni. Elvittük egy perui étterembe, Machu Pichu ahol rengeteget kellett várni, hogy aztán Rosario Cauza Limeňában egy bogarat találjunk! Hn. Mentünk volna inkább valahova máshova. Az ebéd csendes volt és érdektelen. Vajon Cynthia észrevette? Milyen lehet, valakinek mint ő, észrevenni, hogy nem annyian rajongnak érte, mint ő azt gondolta? Remélem azért jól érezte magát, és talán holnap rendeznek neki valami mást is.
Én nem jövök be holnap az irodába mert lesz egy kurzus amire felírattam magamat San Pedróban. Egész napos. ^_^ Igen, holnap nem leszek itt, ma a fele délután elment az ebédre. És a munka? Nem lesz meg. ^_^Nem kérte írásban, nem kérte, hogy fejezzem be, csak arra kért, hogy segítsek. ^_^ Jó, a munka nem lesz kész, de én "segítettem". Hehehehehehehehehe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése