Szakított Kapcsolatok

Ahogy gyanítottam, amint elkezdem a bejegyzésemet e-mail-ben írni, megjavul ez a dolog. Igen, reggel óta próbálgatok belépni a bloggomba de semmi, és ma komolyan fontos dolgokat akartam felírni! Folyamatosan egy szürke alapon fehér kockát mutatott amire az volt ráírva, hogy "KAPCSOLAT MEGSZAKÍTVA" és hogy a nem-tudom-mi nem tud kapcsolatba lépni a nem-tudom-mivel (vagy valami ilyen... sose olvasom végig, pedig talán kellene). Gondoltam, hogy lemásolom a képet, de erre beindult. Na, ez egyszerűen tipikus.

A téma azért nem hagyta el a fejemet, és tovább kavargott bennem: a szakított kapcsolatok. Épp úgy mint at Internettel, az oldalakkal, egy kapcsolat meg tud szakadni amikor az egyik fél nem tud a másikkal komunikálni, amikor lehetetlenné válik az egyik oldal kifejezése, amikor nem hallgatnak egymásra. Munkámba ez sajnos be is következet, ahogy azt már világszerte mindenki tudja, tehát eljött annak az ideje is, hogy szakítsam ezeket a mérgezett, elhervadt kapcsolatokat és magam útjára induljak. Tegnap meg is írtam a levelet a főnököm főnökének, ahol szépen megfogalmaztam a helyzetet, és alá is húztam, hogy már többször is beszéltem vele, de semmi eredményt nem sikerült elérnem, amiért az a véleményem, hogy ezt az utat már elhasználtam, és most egy következő lépesre van szükségem, hogy megoldást találjak a helyzetemre.

A munkakód szerint mielőtt a főnök főnökéhez fordulok beszélnem kell a főnökömmel. Persze, lehettem volna szemét és mondhattam volna, hogy már beszéltem vele többször is, DE mindent a megfelelő mödon akartam csinálni, hogy ne lehessen semmit a fejemhez vágni. Sokat idegeskedtem tegnap, mert már tegnap el akartam intézni, de a főnököm "nagyon el volt foglalva" és nem akart fogadni. Percekkel indulás előtt, amikor épp húztam a táskámat a vállamra szaladt be az irodámba, hogy "épp akkor fejezte be a munkáját" (ja, peeersze), de hát mivel én már megyek, akkor talán "holnap reggel, hét óra tájt" (ma reggel). Olyan érdekes, hogy én tíz perccel előtte küldtem neki egy e-mail-t amiben mondtam, hogy muszáj beszélnem vele, hogy amennyiben lehet szeretném ha szakítana egy percet olyan "hét óra tájt".

A hét óra tájt reggel 6:26 volt. Bejött az irodámba, leólt az egyik székre, és mondta:

- Na, mond el a "szaraidat".

... Nem szépítem a beszédét, pedig nagyon, nagyon szeretném. Mielőtt belépett volna leültem egy kis jegyzettömbbel leírni azokat a pontokat amiken belül szerettem volna vinni a beszélgetést, ha netán kérdezi, hogy miért akarok elmenni. Ez a gyakorlat sokat segített abban, hogy egyrészt megnyugodjak, tisztán lássam a dolgokat és el tudjam rendezni gondolataimat. Tehát amikor a hülye belépet az irodába és megkérdezte hogy "mi a bajom" (ez a kérdésnek a civilizált fordítása), nyugodtan, megfontolva mondtam neki, hogy mivel nem észlelek semmilyen változást, és a dolgok egyre rosszabra fordulnak, el akarom kezdeni a csoport-cserét, el akarok menni valahova máshova.

- Hova? - kérdezte gorombán.

Persze, tudok egypár lehetőségről, tudok egy bizonyos lehetőségről ahol szinte rámcsaptak gyakorlatilag még mielőtt valaki más megkaparint engem, de nem mondtam meg.

- Azt még nem tudom. Most akarom elkezdeni az intéznivalókat, felvenni a kapcsolatot egy pár emberrel akik már jelezték, hogy szívesen átvennének engem, de még nem tudom pontosan hova kerülök.
- Van valami más mondanivalód?
- Nem, - mondtam nyugodtan - csak ennyi.
- Sejtettem, hogy ez lesz - mondta, majd felállt és elment.

Hát egyrészt, ha sejtette miért nem csinált valamit annak érdekében, hogy jobban érezzem magam és ne menjek el? Miért nem igyekezet? Amikor én megváltoztam a beszélgetés utám, ő miért nem igyekezet szintén? Másrészt, hát igen, bátor sejtés amikor április óta mondtam neki többször is, a főnökének is, hogy el akarok menni, hogy csak az a remény tart, hogy lehetőségem nyílik a munkaprofilomat betölteni.

Fél nyolckor felmentem a titkárnőkhöz beadni a hivatalos levelemet a nagy főnöknek. Ileana, a fő titkárnő (az asszisztens) behívott irodájába, és elmesélte, hogy tegnap délután a főnököm felment a nagy főnökhöz és követelte, hogy beszélhessen vele. Rengeteget kellett várnia és veszekedett a titkárnőkkel amiért nem akarták beengedni. Szegény F nem értette, hogy a nagy főnök el van foglalva, és nem tudja fogadni. Ő, kicsi fejével nem tudta megérteni miért nem tudják a főnököt egy pillanatra félbeszakítani fontos dolgaiban, hogy vele foglalkozzon egy kicsit.

Persze, a hülye tudta ma mi jön. Ezért nem akart engem még tegnap fogadni, mert időt akart nyerni, hogy a dolgokat a saját oldalára fordíthassa. De hogyan? Jó dolgozó vagyok, senkivel nincs problémám (csak vele) és a munkám kítűnő minőségű. Ráadásul mindenki kívülről tudja a dolgokat, Ileana gondolom már hétfőn elmondta a nagy főnöknek a helyzetet, tehát továbbra is én vagyok fölénybe. Én beszéltem a nagy főnökkel május végén, én írtam meg a hivatalos levelet, én mondtam meg benne, hogy többször beszéltem a bunkóval, de nem értem el semmit. Ő mit fog mondani? Milyen kifogása lehet?

Vagy talán akadályozni akarja, hogy elmenjek mondván, hogy nincs senkije? Ugye nem számítot azzal, hogy tiltakozni fogok és orvosi papírt hozni? Mert ha nagyon muszáj, főnöke előtt megmondom, hogy mennyire tiszteletlen, milyen módon beszél, és hogy ezt így már nem lehet tovább csinálni. Nem adom alá.