Here Comes Monday!

Itt a hétfő. Hétfő mindenféle e-mail-ekkel jött ezzel az alkalommal. Nem tudom miért nem kapom meg ezeket időben, mondjuk még az nap amikor az emberek elküldik, de hát ez van. Pénteken beszélgettem Carollal Bagelmen's-ben, amikor épp adta át a felmérhetetlen értékű Odaát negyedik évadának hiányzó részeit, és mosolyogva megfigyelte, hogy gmail postaládámba csak három olvasatlan e-mail üldögélt. Neki több mint kétezer olvasatlan levele van. Ezért se nyitja ki a gmail számláját. Én utálom amikor összegyűlnek a dolgok és szinte mániás módon igyekszem kiüríteni a postaládámat. Mindent szétszortírozok, elrakok, kibodok. De sajnos az e-mail-ek folyamatosan jönnek és folyamatosan foglalkozni kell velük. Kidobni, bejelenteni spam-nak, elolvasni, felcimkézni, archiválni. Ez a mai élet rendje.

Munka társaim többsége mindenféle hülye forwardot küldözgetnek. Szerelem, barátság és élet mindenféle harmadosztályú butaságokat amiket csak az olyan emberek tudnak jónak találni akik önszeretetüket mindenféle kis "Bestseller" önsegély "Csirkeleves a Léleknek" féle könyvecskéket olvasnak, és igazán azt hiszik, hogy az ilyenek "jók" és "irodalom". De nem, komolyan, van aki azt hiszi, hogy ezek jók. Nem, nem viccelek. Na, ilyen forwardból kapok naponta legalább ötöt. Persze, vannak jók is, viccesek, érdekesek, de a többsége szemét. Ma kaptam egyet ami nem szemét, mégha szemétről is van szó. William küldött egy forwardot az üvegetez vízről, és hogy ez mennyire káros a világnak. Ez, persze, egy picit elgondolkodtatot, mert habár én nem iszom vizet, rengeteg kólát iszok ami műanyag üvegbe van.

Elsősorban a palackos víz drága. Számítások szerint sokkal drágább, mint a csapvíz, aminek minden városban egészséges iható ivóvíznek kell lennie. Ha nem lenne az, akkor az ember nem csinálhatna vele levest, teát, nem főzhetne benne a spagettit, nem tehetné a főzelékbe. Persze, a palackos víz hordozható, és az ember a kocsiban, a táskájában viheti magával, de komolyan, mennyi üveget kell ehhez elhasználni? miért nem lehet az embernek csak egy palackja és azt minden nap otthon feltölti vízzel? Ha pedig fél a bacilusoktól amik a csapban laknak (ja, mert van aki ilyen rigolyás) akkor este a kannában felforralja a vizet, reggelre pedig palackba önti. Nem tudom mennyire igaz vagy hamis amit odaírtak a forwardba a kémiai mi-a-francokról amik a palackos vízben úszkálnak, de ezt tudom: a sok szemét csak halmozódik, és őszintén semmi értelme az egészségeset játszani amikor a világot folyamatosan tönkretesszük.

Ezzel kapcsolatban elgondolkodtam azon, hogy mennyire más volt régen, amikor az emberek szatyorral mentek a boltba, a boltos pedig papírba csomagolta a dolgokat, és az ember csak annyit vett amennyi kellett és amennyit egy maga el tudott cipelni. Milyen volt amikor az uszonnát otthon készítette, egy elmosható ételhozdozókba tette, azokat pedig egy lunchboxba. Manapság "kényelem" híján mindenféle szennyező, kidobható cuccokba vannak dolgaink burkolva. De komolyan kényelmesebb? Miért? Mert ha időtt nyerünk azzal, hogy egy kisgyerek Indiába helyettünk csomagolja be fillérekért, hova mennek azok a percek? Mit csinálunk velük? Megéri amikor mindenki folyamatosan fáradt?

Kaptam ma egy másik érdekes e-mail-t, egy bizonyos Mark Partontól, aki állítólag Ausztraliában vezet egy radióműsört. Elolvasta (mondja ő) a Stormberry bloggomat, és úgy vélte szeretne velem beszélni a rádió műsorán egy olyan témával kapcsolatban ami arról szól, hogy Costa Rica hivatalosan a világ legboldogabb helye. O_O Nem tudom milyen Costa Ricáról beszél, de nem ez amit én ismerek, és nem az amiről én írok. Igen, a cybervilág tele van minden féle Looney Tunes-szal.