Ezüst

Ma, 24 óra gondolkodás után, úgy döntöttem, hogy megveszem magamnak a születésnapi ajándékomat. Ugyanakkor, nem a szokásos Swatch óra lett az ajándékom (valahogy ez alkalommal egyik Swatch bolt se hozott olyan órát ami nekem megtetszett volna), hanem ezüst fülbevaló Silver Insanity-től. A múltkor tőlük vettem ezüst holdjaimat, és őszintén nagyon megvoltam velük elégedve. A holdacskák kissebbek voltak mint gondoltam, de mégis fantasztikus volt a méretük. Közben már régen kiválasztottam egypár ékszert is, és gondoltam, hogy mivel ki kell pótolnom a kis holdacskáimat (az egyik fülbevalómat elvesztettem), veszek még egy párat abból amit már félretettem magamnak.

A fülbevalók amiket vettem mind a kelta stílusban vannak. Szeretem ezeket a furfangos csomócskákat amik ehhez a stílushoz jellemzőek. Egy kicsit, közben, emlékeztetnek a szecessziós csavart formákra amik mindenhol szépen felbukkannak és valami gyönyörűségest csinálnak a legegyszerűbb dologból. Nem gondolkodtam sokáig a fülbevalókon, igazán (csak 24 órát) és az volt a döntő, hogy tulajdonképpen, semmi értelme se lenne könyveket kérni amikor majd haza kell cipelni, és jelenleg Karival ezen küzködünk. Három fülbevaló, pedig könnyen vihető ide-oda, tehát, ja, ez egy jó ötlet! Ok, Ok, "rengeteg" ékszerem van, de nincs elég ezüst ékszerem (ezüst a kedvenc fémem) és abszolút nincs elég kelta ékszerem.

Ugyanakkor, nem tudom, hogy ez az Amazon.com gyüjteményével van a dolog, vagy a kelta stílussal, de sok boszorkánysági jelet lehet köztük találni. Maga a Protection Trinity Trefoil, aztán kelta csomós pentagrammok, négy elemes csillagok, tündérek kifejezetten Wicca stílusban... Néha amikor az ember nézegeti ezeket, és talán vesz egyet, attól fél, hogy majd egy levelt kap az ékszerrel egy boszorkánytól, amiben majd valamilyen boszorkányság lesz, vagy talán éjszakánként seprűnyeles boszorkányok repkednek majd és kopogtatják az ablakot miköztebn hangos, rikító hangon mondogatják:

- Miénk vagy már, lány testvér!

Na, nem jöttek a holdacskáimmal, tehát remélhetőleg nem jönnek majd ezekkel sem. Amint meglesznek írok!

Gondolatok Tömege

Ezt a napot vártam már hétfő óta. Wow, milyen fáradt voltam! Sok rohanás volt mindenféle díjak és újság cikkek miatt. Igen, sajnos az itteni pénzügyi újságban ír egy érvtelen, szemérmetlen emberke Carlos Cordero Pérez néven, aki szemmel láthatóan utálja a cégünket és már két hete folyamatosan ellenünk ír, de ráadásul nem kutat, nem figyel és rengeteg fél adatot, vagy hamis adatokkal szolgál olvasóinak. Most egy ilyen kis szöveggel kellett foglalkoznunk, és alaposan kutatni, mint ahogy ennek az emberkének kellett volna. Ugyanakkor, mivel tudom, hogy ez az újság egy korrupt újsághoz tartozik, nem látom furának, hogy nem vizsgálták felül a cikket mielőtt kiadták volna, de azért ciki...

Tegnap este egy elég rossz fejfájással feküdtem le, ami végig maradt velem máig. @_@ Jaj, jaj, miért fáj a fejem!? Sajnos a feszültség midig talál valamilyen kényelmetlen módot a kimutatásához. Tehát, mivel fáj a fejem, nem fogok igazán semmit se dolgozni, csak pihenni, fagyit enni, kólát inni, pattogatott kukoricát pattogatni, tévét nézni, olvasni... és írni.

Eszembe jutott, hogy már egy ideje nem írok, tehát gondoltam, hogy leülök majd egy kicsit naplózni, vagy valami... amint eszembe jutt valami jó. Most csak pihengetni akarok ^_^ és a pihengetés általában fantasztikus ötleteket szokott magával hozni.

Ötletek

Eszembe jutott, hogy tök jó lenne ha majd otthon Marx és Engels babákat készítenénk a gyerekeknek. (Nem, még nincs gyerek, de amikor lesz, akkor lesz neki, vagy nekik Marx és Engels baba) ^_^ Beszélgettem a Karival, és eszembe jutott, hogy milyen jó lenne, ha majd a gyerekeknek lenne egy kis Marx baba amivel játszhatnak, amit az ágyukba lehet tenni, amit ölelgethetnek miközben az ember esti mese gyanánt felolvassa nekik A Tőkét és egyéb közgazdasági remekműveket. (Talán egy kis Adam Smith is jó lenne? Vagy egy John Maynard Keynes?)

Nem lehet olyan nehéz, ha az ember maga készíti őket. Csak egy alap ember baba kell, és rak rá bajuszt, szakállat, hajat... Na, ha majd megcsináljuk, akkor majd elmesélem milyen volt, és talán képeket is rakunk fel! ^_^

"ver-hei-ra-tet"

Első hét, negyedik lecke. Van egy szó németül ami egyszerűen nem megy: verheiratet. Azt jelenti, hogy "házas". Lehet, hogy épp ezért nem megy? Valahogy próbálom forgatni, valahogy kimondani, de vagy Fahrenheit jön ki, van farfenrat, vagy "far high rat" (túl magas patkány), de maga a szó egyszerűen nem működik. Hát, nem fogom eröltetni, majd csak egyszerűen kerülöm a szót és minden helyzetet ahol ilyet kell mondani, és ha valaki erölteti, majd megmondom neki, hogy én nem szeretek csúnya szavakat használni. ^_^ hihihihi...

Idáig elég szépen kitartottam a CDs német mellett. Komolyan remélem végig tudom majd csinálni és nem bosszant fel valami a tanulási rendszerben. Közben azon gondolkodok, hogy majd mivel tudom erősíteni a nyelvtudást, mert őszintén a némettel nem ugyanaz a helyzet, mint az angollal vagy a franciával, ahol ott a sok jó film és zene és csinos pasi amivel és akivel gyakorolni lehet. Hát mondjuk, hogy az angolal sokkal egyszerűbb, de a némettel? Itt az egyetlen csatorna a DW, ami the Lord be Merciful, olyan hatalmassan rossz, hogy nem igaz. Egyetlen német zeném most a Karinál van, de egyébként nem hiszem, hogy Rammstein lenne igazán a megfelelő német nyelv erősítő... nem, nem... Habár olyanokat lehet tanulni tőlük, hogy számolni, "Mutter" és "du hast mich".

Közben, minél többet beszélgetek Shimmy Ginnel annál kevésbé értem. Shimmy-nek van egy barátnője, egy igen rút csaj, colombiai, akit Aurának hívnak. Szegény olyan ronda... és ráadásul élhetetlen. Csak préseli Shimmy-ből a pénzt, sokat iszik, és könnyen 15 ezer forintot költet magára egy sörözőben. Most azt várja, hogy Shimmy vegyen neki lakást, pénzelje, töltse meg minden héten a kocsiját benzinnel, fizesse ki a szervízt, stb. A csaj eleinte "okos" volt, habár azokat a dolgokat amiket Shimmy mesélt róla nem igazán utaltak egy "okos hölgyre", hanem egy agresszív, olcsó ribancra. Amikor lekopott az "okossági álárc" a csúszó-mászóról, Shimmy szerint a csaj egyetlen erénye az "intim teljesítés". Ok, tehát Aura egy "el Señor nos agarre confesados" (kapjon el minket az Úr meggyónva) típusú csaj aki nem csak hogy tudja és gyakorolja a teljes Kama Sutrát, de még ki is javítja és add hozzá.

Hát jó, a férfiaknak ez kell, és ez elég is szokott lenni. Sajnáltam azért, mert végül is a jó szeretőket az ember nem tartja meg, nem "jár" velük, csak épp... ummm... "élvezi" amikor az ember keze ügyében van. Ez így megy, ennek így kell lennie. Hát jó, van aki nem valami "ügyes" vagy "szerencsés" és nem tud eleget szerezni. Ok, elmegy. Csak hogy most kiderül, hogy Aura egy adott rutinnal dolgozik. Jó a csaj, csak hogy épp MINDIG UGYANAZT csinálja. Szegény Shimmy kezdi unni a nőcskét. Akkor miért van még vele!!??? Nem lehet megszokásból, ha nem is vannak együtt egy hónapja! Lehet, hogy ragaszkodik a csajhoz, mert most végre van nője? De hát közben a csaj minden barátnőjére éhezik!!!

Ezekben a napokban Shimmy Ginnel csak amerikai futballról lehet beszélni... annak ellenére, hogy ő Patriots rajongó és utálja Peyton Manning-et, a Coltok "quarterback"-ja.

Igen, marad a futball.

Egy Gondolat Lefekvés Előtt

Nekem tulajdonképpen már rég az ágyban kellene lennem, de még mindig nem néztem át a mai német leckémet (ami nem is kezdő, de kezdő de nem az, mert feltételezi, hogy az ember valahonnan tud olyan dolgokat amiket a könyvecskében nem tanítanak), de ezt még le kellett írnom.

Ahogy azt mindenki tudja, nincs tűrő képességem a hülyékkel. Van egy mondás spanyolul, hogy "a hülyéket még Isten se szereti", én hozzáteszem, hogy akkor miért szeressem én. Nem, nem szeretem őket. Na most, az általános hülye kategórián belül vannak az éretlen emberek. Ezekkel kapcsolatban van a kérdésem: miért léteznem éretlen emberek? Miért nem pusztulnak ki, ahogy azt előírná Darwin? De főleg, miért kell nekem ismernem ilyen embereket?

Ilyenkor tudom olyan jól megérteni a magányos embereket, akik elmentek messze-messze a hegyekbe lakni, ahol senki más nem volt. Bárcsak én is ezt tehetném néha...

God Bless the NFL ♥

Tegnap egy elég angoloskodó napom volt, mivel azt hiszem csak az angol blogba írtam, és nem is egyszer. Nem tudom, hogy talán azt hittem, hogy már írtam ide vagy sem, de valahogy nagyon, de nagyon rákaptam az angolra. Hát nem is semmi, mivel tegnap este leültem megnézni egy amerikai futball meccset:. a helyet, hogy néztem volna a szokásos sorozataimat: CSI, House, Cold Case, The Mentalist. Nem, tegnap Good Ol' American Tradition este volt. New York Jets vs Baltimore Ravens. Preseason, ráadásul, nem is Playoffs vagy valami izgibb, de ez a meccs nekem fantasztikusnak tűnt. Shimmy Gin, aki már rég szerette volna, hogy NFL rajongó legyek csak nyomta a dumát a telefonon keresztül, mondta, hogy ne a spanyol ESPN csatornát nézzem, mert hülye a bemondó (hülye is! Touchdown közepette kutyákról beszél. Kit érdekelnek a kutyák touchdown közepette?) Ma majd ki kell keresnem az angol ESPN csatornát, mert nincs feltüntetve a tévéműsorban. Remélhetőleg most csütörtökön lesz a következő meccs, de még nem tudom pontosan kik játszanak. Tudom, hogy jövő hétfőn Minnesota Vikings és Houston Texans játszanak. Nem ismerem igazán ezeket a csapatokat, meg mondom őszintén. Tudom, hogy a nagy kedvencek a New England Patriots (ahol a híres Tom Brady játszik mint quarterback), New York Giants (akik a múlt szezonban legyőzték a Patriots-okat) és Dallas Cowboys. Kedvenceim azért az Indianapolis Colts, mert nagyon vadak tudnak lenni és komolyan játszanak.

Szívem szerint rögbit néznék, de sajnos azt itt nem mutatják, tehát marad az amerikai futball. Persze, ezt eleinte nem akartam nézni, mert olyan kis "érzékenynek" tűnt amiért a játékosok szinte páncélban játszanak, nem úgy mint a rögbiben, és sok szabálya van, nem úgy mint a rögbiben, de miután tegnap megnéztem ezt a meccset, észrevettem, hogy tök jó!!! Rengeteg minden történik, sok hihetetlen fordulat van, és minden egyes touchdown csodája egyszerűen fantasztikus! Aztán ahogy ezek a hatalmas behemótok egymásra zuhannak egy tackle down alatt... wow! Az tuti fáj! ^_^

Szeretem az amerikai futballt!

Mit Értünk "Császármorzsa" Alatt?

Ma Anyu bablevest csinált ebédre sertés hússal, csipetkével és tejföllel. Mondanom se kell, hogy nekem ABSZOLÚT nem ízlik. Mint a halászlével, már eleve a szagát nem tűröm, de főleg az, hogy babból van, és a babot egyszerűen ki nem állhatom. Nem tudom, de van valami a bab ízében ami nem tetszik, akármilyen bab legyen az. Mivel nem eszek bablevest, ki kellett találnom valamit ebédre. Eleinte gondoltam, hogy talán császármorzsát csinálok, vagy talán nem csinálok semmit, mert úgyse voltam éhes. Egy kis cukros füge és bonbon jól jött volna. Természetesen Karinak ez igazán nem tetszett. ^_^ Még hogy csoki és füge! Hát nem mondom, finom. ^_^

Megígértem a Karinak, hogy legalább megcsinálom és megeszem a császármorzsát, amin egyébként csodálkozott. Gondolom még fura lehet neki, hogy tudok főzni, de főleg, hogy tudok magyar kajákat főzni. Ez érdekes lesz a jövőben. ^_^

Amikor már lassan elbúcsúztam a Karitól megjöttek az Atiék és beszólt a szobámba az Ati, hogy kérek-e pizzát, mert a Dani nem eszik bablevest. Mondtam neki, hogy nem kérek pizzát, hanem császármorzsát csinálok.

- Akkor csinálj sokat, mert én is eszek.

Karival letettük a Skype-ot (ami egyre rosszabbul működik), elmentem a konyhába és készítettem három tojásból egy jó nagy adagot a legnagyobb serpenyőben. Ahogy forgattam, mert Ati inkább szárazzan szereti a császármorzsát, mondtam az Apunak:

- Most jön az Ati és azt fogja mondani "miért csináltál ilyen keveset?"

És tényleg jött az Ati, és mondta:

- Miért csinálsz csak ilyen keveset?

Hát mit mondjak? A császármorzsa az egyik kedvenc kajánk. ^_^ Közben, persze, az a jó, hogy én megtudom csinálni minden kedvenc kajánkat, kivéve a vadast, mert valahogy a húst sose tudom pontosan hogyan kell megfőzni, de minden mást tudok csinálni. Ugyanakkor, 1994-ben fedeztem fel, hogy otthon ezerféle császármorzsa van, és nem mindegyik olyan mint amit én szeretek, ami rettenetes, mert így az ember nem mer császármorzsát kérni az étteremben. Itthon a császármorzsa egy olyan keverékből készül mint a palacsinta, csak sűrűbb és vajat tesz bele az ember, aztán a serpenyőben az ember jól összekeveri, mint a rántottát. Leönti felhigított lekvárral, ami itthon mindig guayaba lekvár, és sok porcukorral szórja meg.

Ez az amit mi szeretünk, de mi másoknak a császármorzsa?

Tervezés

Tegnap egy tök jó nap volt. ^_^ Először is sokat-sokat beszéltem a Karival... annak ellenére, hogy a Google Talk azzal szórakozott, hogy szaggatta beszélgetésünket addig a pontig míg minden amint mondtunk olyan volt mit amit Charlie Brown tanárjai és felnőtjei szoktak mondani: pwoooo-pwooo-pwoooooo~. Ilyenkor a legfurább mondatok alakulnak ki.

Kari: ...pwooo... pwooooo... pwooooo... hét.... pwooo... ak... pwoooo... pwooo...nyű.... pwooo... pwooo... pwooo... jó?

Én: .... (Say WHAT!? Whadda hell is he tak'n 'bout?)... peeeersze! Ahogy jónak látod, Életem. (Vajon minek mondtam igent?)

Azért már lassan elkezdtük tervezgetni azt a 3 hetet amit majd otthon fogunk tölteni együtt. Akik ismernek és követtek már több utazáson keresztül, tudják, hogy én ezt olyan hamar elhatározom, hogy jó, hogy leírom, vagy teljesen elfelejteném. Hát, mondjuk, hogy lassan hat ilyen utazás után (vagy hét?) az ember már tudja mire számíthat. A hoteleket, tovább utazásokat (ha nem vonattal megy az ember), jobb minél előbb letudni, hogy ne maradjon az ember hely nélkül. Ez alapvető, Kedves Watson. Az ember akkor elkezd írni szeretjeinek, hogy mikor mehet fel látogatóba, szó mikorra szerezzék be a jó kis egri bort és a finom mézes pálinkát (igen János, ez neked szól!!), betervezi lassan a köteles vacsit a "kedvenc éttermemben", amit már lassan kezdek megtanulni, hogy hol van, és tudom hogy ott egy fantasztikus prém bunda bolt van, ahol egyszer felpróbáltam egy olyan csodás róka bundát, hogy majd belehaltam. Sajnos, de néhány prém az emberen is szépen mutat, nem csak az állaton.

Lesz megint Bécs, és ez alkalommal remélem több időnk lesz, mint csak arra elég, hogy megvegyük azokat a dolgokat amiket kértek tőlünk, mert ez alkalommal el szeretnék menni a Belvedere kastélyba megnézni a Gustav Klimt gyűjteményt, majd a Szecessziós házba, Freud lakásába és Mozart lakásába is. Na, és egyszer, majd valamikor, venni akarok magamnak egy szép Szecessziós Frey Wille karkötőt. ^_^ Majd egyszer. De míg az bekövetkezik rengeteg tennivalóm van, tehát előbb azt kell letudni ami az első, és arra van egy szép időbeosztásos táblácskám. (Buuuuuuuu! Nem is beszélve arról, hogy ez alkalommal meg akartam venni a repülőn az ezüst színű Lalique üvegcseppet, és most már nem tudom, mert KLM-mel megyek T_T. Tehát most Lalique a fontos, nem Frey Wille. Je veux, je démand mon Lalique!)

Még mindig nincs rajta minden program, de szerintem a legfontosabb dolgok már rajta vannak. Íme a mester terv:

Ahogy mondtam, nem fix (kivéve a templom dolog és a karácsonyok) (Csak rákattintva lehet a programot látni). Bécsen kívül van egy "Szófia" ami Karinak nagy fejfájást okozott, mert elkezdte nézegetni a jegyeket, és kiderült, hogy a kedves Malév háromszor annyit kér a Budapest-Szófia-Budapest, mint a Budapest-Prága-Budapest-Szófia-Budapest-Prága-Budapest útért. Nem tudom mi annyira nagy gond, ha megtalálta az olcsóbb utat, akkor foglalja le, nem?

Még mindig nem értem teljesen hogyan működik Kari gondolkodása az utazásokkal kapcsolatban, de majd lassan, gondolom. Olyan vicces, hogy velem ellentétben nem hónapokkal előre tervezi be az utazást, foglal le mindent, tervezi be, hogy mit csinál és hova megy, és ugyanakkor, szintén velem ellentétbe, ki tudja hozni a sodrából amikor észreveszi, hogy egy cég, itt most Malév, mindenféle hülyéskedés közepette talál ki jegy árakat. Ez engem nem foglalkoztat. Ennyibe kerül, jó, lehet, hogy megyek, lehet, hogy nem, de a sajátságos díj filozófiájuk nem érdekel. Ebben szinte neoklasszikus gondolkodású vagyok, csináljon a cég amit akar, én döntöm el ha ügyfele leszek, vagy nem, ha megveszem a szolgáltatásukat, portékait vagy nem.

Egy pillanatig gondoltunk arra, hogy talán Szófia helyet megyünk Párizsba, hogy kihasználjuk a Sky Team mérföldjeimet, de sajnos a szállás túlzottan drága volt. Hát igen, Párizs Új Évkor... nem semmi. Tehát Szófia lesz.

Igen! Végre lesz Szófia! Kari azt mondta, hogy csak most lesz Szófiába, mert nem igazán érdekli őt Bulgária. Nekem viszont ez lesz az első egy hosszú kirándulásos sorozatból. Szófia, Rila, Plovdiv, Veliko Tarnovo, Tryavna, Lovech... Annyi minden amit látni akarok! ^_^ Lesz Szófia, lesz Szófia!

Haza!

Meg van a jegyem!!! Igen!! ^_^ Érzem, hogy lassan fel kezdek ébredni ebben a sötét bányában, lassan kibukkanok, kezdem már látni az élet fényét. Megyek haza!! Haza, haza, haza! Haza a Karihoz, a nagynénémhez, a Nagyapihoz, a Marcsiékhoz, a Gyuszihoz, a barátnőimhez, Budapestemhez, a hóhoz, a télhez, a fantasztikus nagytétényi karácsonyfákhoz, Gödöllőhöz, Bécshez... egy szóval, mindenhez ami jó és szép és fantasztikussá teszi a világot, de főleg az életemet.

Ugyanakkor, ne értsetek félre, itt is boldog vagyok, csak épp nem érzem, mintha igazán élnék. Az életet teljes mértékében csak otthon érzem. Csak Magyarországon érzem igazán, hogy ÉLEK. Ezt nehéz megmagyarázni. Talán csak az, hogy otthon MÉG BOLDOGABB vagyok. Ezt most azért mondom, mert eszembe jutott ez az ismerősöm, Goyira (nem az igazi neve, hanem a saját magának adott Internet neve) aki folyamatosan sopánkodik, mert nincs barátnője, vagy a csaj aki után sopánkodik nem figyel rá, vagy ha van barátnője az ilyen meg olyan... sopánkodik ha egyedül van, sopánkodik ha van valakije, sopánkodott mert nem volt saját lakása és szüleivel lakott, sopánkodik mert örökölne a nagymamája házát és most egyedül van... Mottója az, hogy a boldogság mindig egy lépessel elöbbre van, de sose lehet elérni, és hogy az igazén boldog embereknem léteznek. Neki mondtam, hogy én igazán boldog vagyok. Teljesen boldog voltam amikor egyedül voltam, egyedülálló szingli aki azt csinált amit csak akart, amikor csak kedve szottyant és élete az életet határtalan boldogság közepette.

Most, hogy nem vagyok egyedül, most is szuper boldog vagyok, mégha néha agyamra mennek a dolgok is, mégha van valaki aki ki hoz a sodromból, és mégha dühöngök, akkor is boldog vagyok. Hiszem, hogy ha az ember képes a jóra figyelni és nem adni egy túl nagy értéket a rosszra (nem mondom, hogy ne figyeljen a rosszra, hanem hogy ne tegye az élete központjává), akkor az ember teljesen boldog lesz. ^_^

Na most hogy a boldogságomhoz az életem és hozzászegődik, mi lehet ennél jobb? ^_^ Persze, most aztán kezdődik a szokásos tervezés, napok beosztása, programok elrendezése, hotelek lefoglalása, térképek kikeresése, majd vegyük elő a Németet és a Bolgárt és kezdjük el: Ich möchte... és jaj, csak ne mindig az orosz jöjjön elő! Miket nem tessz meg az ember Szófia kedvéért! Holnap MEGINT fel kell hívnom Air France-ot, hogy megkérdezzem miképpen tudom mérföldjeimet utazásra váltani, hogy legalább ennyivel spórolni lehessen az utazáson (oké, zavarna 31 ezer mérföldet elveszteni...), DE csak akkor, ha Malévvel lehet menni, és Budapestről egyenesen Szófiáig. Nincs sok időm és habár imádnék Párizsban átszálni, igazán semmi kedvem sokat ücsörögni egy repülőn. Igen, ez van amikor az ember átrepüli az Atlanti Óceánt: valahogy semmi kedve egyhamar megint gépre ugrani. Plusz semmi értelme egy jegyet megspórolni amikor a másik sokkal drágább lesz.

Ha nem lehet jegyre váltani a megfelelő körülmények közt, akkor semmi baj, de remélem fel tudom nyomni a kártyámat a következő szintig. ^_^ Tervezés, tervezés, tervezés. Minél előbb kell kezdeni. Majd küldök mindenkinek e-mail-t, hogy eggyeztessünk, jó?

Részletek

Kicsit összegabalyodott a jegy helyzet. Minden fantasztikus lett volna és szupi HA a bankom olyan megbízható lenne mint lennie kéne és megengedte volna, hogy probléma nélkül egy második B2B kölcsönt vegyek fel lekötött pénzemre. De nem, kitaláltak valami új politikát amivel keresztül mentek szépen előkészített terveimnek. Jó, hogy vannak más lehetőségeim, viszont mostantól mindent nagyon meg kell gondolnom. Végül is ezt a kölcsönt minél hamarabb le kell tudnom.

Csak azt remélem, hogy ez a kölcsön nem jön valami eldugott kamat-bombával... Végül is, nincs sok évem a cégben, csak másfél... maximum.

Ezeket a részleteket, viszont, kilehet kalapácsolni, ki lehet dolgozni, megbeszélni, megnézni, stb. Viszont vannak részletek amiket nehezebb kiegyenesíteni. Ezek sokszor munkával kapcsolatosak. Részletek, mint egy rosszul végszet munkánál, amit septiben, tudatlanul végzik valaki, vagy egy csoport, és épp a részletek azok amik mindent kibogoznak míg semmi nem marad és a nollánál kell kezdeni. Részletek, mint amikor valaki nem hív fel valaki mást egy fontos munkával kapcsolatban, és ez az ember, aki egy hátvégén keresztül dolgozik, töri a fejét próbálja befejezni a munkát, amit már hónapok óta be kellett volna fejezni, nem tudja, mert az info fele a másiknál van.

Igen vannak ilyen részletek, és ezek mellett egy apró kis kölcsön nem jelent semmit.

Utazások Ide meg Oda

Múlthéten már végre nekiláttam a jegyvásárlási évi táncához: Felhívtam az Air France-KLM-t és az általam kiválasztott napokra kértem árakat. Hát sajnos minden arra mutat, hogy majd KLM-mel kell hazamennem. Bummer. Hát ja, vagy $400-ral olcsóbb, és megvannak azok a napok (k.b.) amikor menni akarok. Csak épp nem tudok december 19.-én indulni, ahogy akartam, hanem vagy 20.-án (amit nem szeretnék, mert utálom annak a gondolatát, hogy Costa Ricában legyek egy szabinapon) vagy 18.-án (ami péntek és nem igazán férne bele a kiszámított napjaimba). Tehát megbeszéltem tegnap a Karival, mivel csak úhy lenne ez lehetséges, ha nem veszem ki a szeptember 14.-ét, amit nagyon, nagyon, nagyon szerettem volna kivenni.

Jövő héten már lassan kiveszem a kölcsönt a jegyre (remélem minden rendben megy majd) és megveszem a jegyet. Miután a jegy már a mancsomban van, elkezdhetem a mindenféle tervezést: vasárnapok a templomban (ami annyit tesz, hogy majd 20.-án megyek templomba!), majd megtervezni mikor megyük a Marcsiékhoz, Gödöllőre, Bécsbe, Szófiába (új évre...), Kari szüleihez, a Nagyapihoz, Zsuzsanénihez (be kell mutatni a Karit a multi-nyelvű Scrabble játékba!), Gittáékhoz, Jekához, Gyusziékhoz, Marikához (abszolút kihagyhatatlan)... remélem nem felejtek el senkit. Majd meg kell írnom a listát, hogy kinek mit viszek, kinek kell itt ajándékot hagyni és kiknek hozok valami szépet otthonról.

Most mind a KLM, mind az Air France, akik továbbra is és örökre a kedvenc, imádott légitársaságom lesznek (jaj, jaj, de szeretnék inkább Air France-szal utazni!!! Gyakorolni akarom a franciámat és Párizsban tölteni egy éjszakát, venni valamit a Benetton boltban ami az Ave. Opéra-ban van... J'adore la France!!! De nem, nem, okosnak kell lenni, adósságot a minimálisra venni. Jó Nyuszi, Jó Nyuszi) kétszer 23 Kg-ot engednek fel poggyászként, plusz a 10 Kg kézipoggyász. Ha ezt továbbra így tartják, semmi idő alatt haza tudjuk a Karival cipelni a cuccaimat! ^_^ Ok, talán nem egy hamar, de a könyveim zömét át lehetne küldeni. Közben az a rossz, hogy nem tudok több könyvet venni.... bummer.... Pedig volna egypár amit annyira szeretnék megvenni! Jaj, jaj néha olyan nehéz az élet!!!

Közben Kari most szeptemberben jön, ami tök jó lesz, mert akkor megmutathatjuk neki Costa Rica egyik legfontosabb ünnepnapját: a Függetlenségi Napot. Többen kérdézték már tőlem, hogy mikor van Magyarország függetlenségi napja, és én is kérdeztem már az Anyutól, de sajnos erre nincs válasz. Talán itt kell felnőni, hogy az ember valahogy értse milyen nagy dolog a függetlenség. Vagy talán máshol kell élni, hogy az ember tudja mennyire nem kell egy ilyen nap ünneplése. Mindenesetre nekünk nagy szám, és az idén Kari majd látni fogja, hogy milyen. Vajon tetszeni fog? Remélem igen.

Közben az Ati már alapvetően eltervezte a Costa Ricai programot: Drake Öböl. Ott van Atinak egy ismerőse aki búvárkodási túrokat rendez, és aki majd kedvezőbb árat tud Karinak adni. Alapvetően azt a díjak kérik majd tőle amit a Costa Ricaiaktól kérnek, ami mindig egy töredéke annak amit a külföldi túristától kérnek. Ez a hely a Csendes Óceán parton van, közel a Panamai határhoz, tehát, ha minden jól megy, majd át mehetünk egy kicsit Panamába vásárolni.

Panama, Panama, már lassan 12-14 éve, hogy ott voltam utoljára, na, meg először. El kellene egyszer oda is utazni, meg Caracas-ba is. Ezzel kapcsolatban is el kell kezdenem a tervezést. Megbeszélni Atival, hogy jönnek ők velünk vagy sem, tehát le legyen rendezve a kocsi-kérdés, majd hotelt keresni, két szóbát, egyet három személynek, egyet kettőnek (ezt majd én fizetem), majd el kell rendezni a tobbi napot.

Aztán lennének más helyek ahova jó lenne elvinni a Karit. Guayabo az egyik ilyen hely. Ez egy régészeti hely ahol egy elég jól megmaradt indián települést lehet látni. Gondolom ilyet még sose látot. Nagyon szeretem, mert egy érdős helység közepén van, és mindig nagyon friss. Amikor az ember ilyen helyen jár folyamatosan azt gondolja, hogy milyen jó lehetet abban az időben lakni. Ha jól emlékszem, az indiánok házait úgy hívták, hogy palenque (palenke). Itt-ott néha látni ilyesfélét, főleg sörözőben az út mentén, mert elég szimpik és frissek és nem kell hozzájuk nagy építkezési tudás. Talán egy ilyenbe is el kellene vinni... de azt hiszem azt amit ismerek az Jacó felé van.

Sok-sok tervezni való van. ^_^ Jaj de jó!!!

Pár Kép a Daniról

"nézz ide, Dani!"

Mivel nekem nincs gyerekem (hál'Istennek). Danival dicsekedek. Amúgy is szép képeket lehet róla csattintani ^_^. Íme gyönyörű unokaöcsém:

Nagy mosoly, nagy szemek. Csinos fiú lesz!

"Fényképezz le, Nagynéni!!"

Mint a zászló olyan a lélek

Van egy ünnepnap otthon ami nekem nem nagyon tetszik. Általában a magyar ünnepek olyan... nem tudom, nem-szépek, de ez kifejezetten nem szép. Sose tudom pontosan a nevét, de ez az októberi nap amit én egyszerűen úgy hívok, hogy a lyukas-zászló nap, és épp ezért nem szeretem. Ja, ja tudom, most mindenki azzal jön majd, hogy "de hogy te nem nőttél fel itt, nem ismered a viszonyokat, nem tudod milyen volt..." Hát én se voltam ott a Francia Forradalomkor, mégis tudom, hogy a népnek fel kellett törnie, és hogy a lefejezések brutálisak voltak. Nem ez a pláne, hanem az, hogy szerintem egy kilyukasztott zászlót lobogtatni nem szép.

Egy zászló egy népnek a jelképe, és ezt a jelképet bántani annyit tesz, mint az adott népet kicsúfolni, bántani. Amerikában börtönbe csukják azt az embert aki felgyújtja vagy valamilyen módon rongálja a zászlót, otthon pedig "nagy dicsőséggel" lobogtatják mindenhol, de még a Kossuth téren is, ami számomra a legrettenetesebb dolog. Nem szakad meg a magyarok szíve amikor ezt a szegény, megcsonkított lobogót látják? Nem volna kedve valakinek tűvel, cérnával segíteni ezen a rémes látványon? Hogy lehet ilyet direkt csinálni?

Ismerem, egyébként ennek a tátongó lyuknak a történetét, ami szívemben továbbra nem teszi helyessé létezését. Ha nem akarunk szocialista címert látni a zászlón, miért nem hagyjuk szépen tisztán, magában? De a mai magyarok ragaszkodnak a sérült zászlóra. Ekkor elkezdtem gondolkodni azon, hogy miért. Hát nem áll messze az oka attól, hogy a zászló a kollektív egyéniség, és épségében, színeiben minden ember megtalálja magát. A Costa Ricai zászló, például, sokat jelenik meg nálunk. Papír boltokban árulják az iskolás gyerekeknek a sok papír zászlót pár száz colón-ért, műanyag pálcikára ragasztva, ami pontosan úgy néz ki mint egy kis kidobható kávé keverő szalmaszál. Színeiben a kék, ami a világ népesség 80%-ának a kedvenc színe, majd a közepében van egy dupla szélességű vörös sáv. Ha az ember félbe hajta kap két darab francia zászlót. Igen, nem nagyon kreatív, de creatívebb a többi helyi országokkal szemben, akiknek többsége a világos kék-fehér-világos kék zászló mellett döntöttek.

Az emberek itt vigyáznak rá és főleg szeptember 15.-ére veszik elő (már szeptember elejétől kezdve) és minden egyes nemzeti csapat meccsre. Nekünk a zászló üneplést jelent és büszkeséget és sok iskolás gyereket és egy olyan pillanatot amikor az egész országban nincsenek ismeretlenek, csak barátok. Tök jó érzés. Az emberek mind kedvesek, mosolyognak, köszönnek, és a meccs van, leülnek beszélgetni mintha régi jó barátok lennének. Átölelik egymást, osztposzkodnak az italon és minden. A zászlónk olyan mint mi: nincs eleje, háta, teteje, alja és csak az a fontos, hogy a közepében dupla akkora a szív, az érzelem, a bulira és meccsre való vágy, ami pedig körülötte van az mind ugyanaz.

A magyar zászló, ez a sérült, szegény lobogó sokat mond a mai magyarokról. A magyar olyan ember, általában, aki nem vacakol azzál, hogy valami rossz, hanem kitépi, kiközösíti, kiszúrja, majd csak sopánkodik az ejtett sebb miatt. Hogy milyen rossz a BKV, hogy milyen rémes a kormány, hogy milyen sok az adó, hogy milyen rossz a munkahelyzet, hogy milyen nehéz a tanulás, hogy mennyire semmire se jó, mert minden csak protekcióval megy... A magyar kitépi a rosszat, ami több mint amit a Costa Ricai csinál, aki inkább nem néz oda és tovább bulizik, de a magyar ahelyet, hogy tenne valamit, hogy tenne a kongó űr helyébe valamit, ott hagyja, hogy majd valaki más tömje be, vagy ha senki se tömi be, akkor lássa a világ, hogy milyen rossz dolog van otthon.

Azért nincs minden elveszve otthon sem. A sok lyukas lelkű, csonkított szívű magyar közt van sok szép lelkű, szép lobogójú ember is. Ott van Marcsi, Gyuszi mamája elsősorban, akinek egy Boldog Costa Ricai Anyák Napját kívánok!!! (nem találtam még neki való üdvözlőlapot), és akinek olyan édes és szép a lelke mint egy selyem zászló élénk színekkel, langyos mint egy paplan télen és drágakövekkel és sok csokis tekerccsel kirakva (majd viszek még jó Costa Ricai kakaót is!!). Ott van, persze, a János, aki szép, daliás zászlaját egy hatalmas nagy mézes (pálinka) szívvel tölti be, annyira, hogy majd nem marad hely semmi másra. Sok-sok kedves szóval van kirakva, sok mosollyal és puszival. Ott van a nagynéném, aki szépen, gondosan megvarrja lelkének zászlaját és szépen, ízlésesen telerakja Sissy hercegnő ibolyáival, sok mézeskaláccsal és mindenféle érdekes karácsonyfával, művészettel és egy világító tornyot tesz bele, hogy mindenki mindig megtalálja az utat anélkül, hogy unszolnák.

Keresztanyám zászlója és nagyon szép. Televan fantasztikus történetekkel, érdekes cuccokkal, sok régi kinccsel, zongora zenével, de főleg két hatalmas kutyával: a Kicsi és a Vacak. Egyikük se kicse, se vacak, hanem két HATALMAS fekete és erős eb.

Vannak más szép zászlók, ahogy vannak tátongó lyukas zászlók is, de ma csak ezeket fogom megemlíteni.

Boldog Anyák napját kívánot minden mamának... spanyolul:

¡Felíz Día de las Madres a todas las mamás!

Vonat

Costa Rica egyedi. Nehezen látom, hogy ez az ország valaha is fejlődne. Ugyanakkor, amikor ilyeneket olvasok, mint amit ma olvastam a "La Nación"-ban, egyszerűen majd szétszakadok a röhögéstől amikor arra emlékszem, hogy a magyarok mennyit képesek sopánkodni a BKV szolgáltatásán. Jaj, jaj gyermekeim! Össze kéne tennetek kezeteket-lábatokat, hogy ilyen jó közlekedési szolgáltatással rendelkeztek!

Kezdjük azzal, hogy Costa Ricában már ezer éve nincs vonat. Múlt században volt, de amióta élek (tehát legalább 33 éve) nem volt vonat. Miért? Mert az itteni közlekedési hatóságok ennyire tehetetlenek. Sőt, egy kis történelem, amikor volt eleinte vonat az azért volt, mert egy amerikai hapsi, Minor Keith szerződést kötött az akkori kormánnyal, hogy ő segít felépíteni a vasutat (San José és Limón, a Karibi megyénk közt) azzal a feltétellel, hogy 99 évig használhatja a vasutat saját üzleteire, és a földet a vasút közelében: 100 mérföld távolságig a vasúttól. A hülye, korrupt kormány pedig azt mondta, hogy jó. Amikor pedig letelt a 99 év, akkor az állam nem tudta működtetni a vasutat, mert nem volt pénz.

Na, teltek-múltak az évek, és most lassan, NAGYON lassan végre felelevenedett a vonat. Először csak San Pedro (San José egyik keleti kerület, ami busszal 5-10 percre van a központtól, 30 perc gyalog) és Pavas (San José egyik nyugati kerülete, szintén 5-10 percre a központól) közt közlekedik. Mivel újdonság volt, sok ember séta és turistáskodás szándékkal utazott vele. Igen, tudom, olyan kis vidéki viselkedés, de hát mit mondjak? Costa Rica maga egy hatalmas nagy vidék. A vonat ÁLLÍTÓLAG segített volna egy kicsit enyhíteni a dugókon amik itt folyamatosan keletkeznek, és senki se tud igazán vezetni. A vonat segített volna a buszjáratokkal, amik szintén nem elegek, főleg amikor a kormánynak eszébe jut mindenféle rendszám tilalmakat kitalálni, amiért akkor bizonyos napokon bizonyos rendszámok nem közlekedhetnek ami arra készteti az embereket, hogy vagy megkockáztassák a bírságot, vagy busszal menjenek be a munkába, ami azért nem jó, mert az itteni busz rendszer nincs ennyi emberhez méretezve. Tehát szemmellátható, hogy kell valamilyen megoldást adni a helyzetnek, ami igazán jó ötletnek teszi a városi vonatot. Igen ám, de csak EGY vonat van, gyakorlatilag csak óránként jár és csak 7 és 9 között reggel, és 4 és 6 között délután.

Hát ja, ezzel csak kirándulni lehet.

Aztán most kezdődik el a járat Heredia és San José közt, ami egyébkén nekem is jól jönne. Fantasztikus időzítéssel csinálják, mivel hamarosan az egyik legnagyobb utat le kell zárni, mert meg kell javítani egy hidat a Virilla folyó fölött. Ezen az úton (ami egyébként egy Highway) nem csak az Herediából jövő autók közlekednek San José felé, hanem főleg az Alajuelai (Costa Rica egyik megyéje a 7 közül. Herediától nyugatra van) autók és buszok mennek. Most ezeknek az autóknak és buszoknak vagy be kell menniük Herediába, ami rémes lesz, mert az utcát rettenetesen szűkek, vagy körözniük kell egy nagyot és Santa Ana felé bemenni, amerre szintén szűk utcák vannak, de ráadásul Costa Rica legdrágább fizetős autópályája is (800%-al drágább minden más autópályánál, és még emelni akarják!). Egyszóval, jól jön most az Heredia-San José vonat. Igen ám, de ez a vonat megint csak EGY vonat és csak négyszer megy:

Reggel 5:30-kor indul San Joséból Herediába.
Reggel 8:30-kor indul Herediából San Joséba.
Délután 16:40-kor indul San Joséból Herediába.
Este 20:00-kor indul Herediából San Joséba.

Ja, az sokat fog segíteni majd, főleg amikor Heredia 20 percre van San Josétól (kivéve amikor dugó van és 2 órányira is lehet). Csodálkoznak is a vonatos menedzserek, hogy az emberek kirándulásra fogják a vonatot, és azt mondják az újságíróknak, hogy majd bevesznek egy szabályt, hogy a dolgozók és diákok legyenek elsőbbséggel. Minek? Annak akinek sürgős az nem is fogja használni! Az ember vagy 7-re, vagy 8-ra megy a suliba vagy az irodába. Közben, ahogy mondtam, köszönjétek meg szépen, ti elégedetlen magyarok, hogy ilyen jó és ilyen rendes közlekedési rendszeretek van!

Mit Nem Szeretek

Nem tudom mikor írtam már, vagy ha egyáltalán írtam-e olyan bejegyzést ahol arról írok, hogy mit nem szeretek. Nézzük csak. Ezek nem mind, de egypárak azok a dolgok közt amiket nem szeretek.

1. Nem szeretem a halász lét.
2. Nem szeretem a babot.
3. Nem szeretem a lecsót.
4. Nem szeretem a paprikás krumplit.
5. Nem szeretem a banánt.
6. Nem szeretem a trópusi virágokat.
7. Nem szeretem a hülyéket.
8. Nem szeretem amikor hülyének néznek.
9. Nem szeretem a halakat.
10. Nem szeretem a bogarakat.
11. Nem szeretem a kutyákat (pár kivétellel).
12. Nem szeretem a házi madarakat.
13. Utálom a papagájokat minden formájukban: perico, lapa, papagallo, lora. A tucán-t se szeretem.
14. Nem szeretem az önsegély könyveket.
15. Nem szeretem a kék színt.
16. Nem szeretem a meleget.
17. Nem szeretem a nyarat.
18. Nem szeretem a természet túrákat.
19. Nem szeretem a verseket (néhány kivétellel).
20. Nem szeretem a gitárokat vagy a gitárzenét (néhány kivétettel, köztük Santana és Slash)
21. Nem szeretem a 80'as éveket és a stílusukat, meg a zene zömét (De szeretem Bon Jovit és Guns'n'Roses)
22. Nem szeretem Aaron Spelling-et, lányát, Tori Spellinget és minden sorozataikat és filmeit.
23. Nem szeretem Kínát.
24. Nem szeretem Afrikát (talán csak Dél Afrika kivételével)
25. Nem szeretem a lusta embereket
26. Nem szeretem azokat az embereket akikben nem lehet bízni, vagy akikkel nem lehet számítani.
27. Nem szeretem a helyesírás hibákat.
28. Nem szeretem a figyelmetlen embereket.
29. Nem szeretem az angol humort.
30. Nem szeretem a képmutató embereket, de különösen azokat akik hanyagok a képmutatással szemben.
31. Nem szeretek vizet inni.
32. Nem szeretem a kólát amiből kiszállt a szénsav.
33. Nem szeretem a hülye vicceket, mint amikor valaki mindig ugyanazzal a hülyeséggel ugrat.
34. Nem szeretem azokat az embereket akik nem ismerik el saját hibáit.
35. Nem szeretem azokat az embereket akik azt hiszik, hogy a szerénység egy erény.
36. nem szeretem azokat az embereket akik nem képesek észrevenni a valóságot és a saját körülményeit.
37. Nem szeretem azokat az embereket akik folyamatosan mások ügyeibe ütik az orrukat.
38. Nem szeretem azokat az embereket akik neveletlenek.
39. Nem szeretem a szex vicceket.
40. Nem szeretem amikor kiszúrnak mint valamilyen "érdekességet", legyen az a nevem, a kiejtésem, nemzetiségem, bőröm színe...
41. Nem szeretem a csöpögös embereket, zenét, filmeket, irodalmat...
42. Nem szeretem a vallásos embereket.
43. Nem szeretem az egytémájú embereket.
44. Nem szeretem Smallville-t
45. Nem szeretem Ruby-t Odaátban.
46. Nem szeretem a romantikát
47. Nem szeretem a nem komfotos utazásokat.
48. Nem szeretem a hátizsákos túristátak.
49. Nem szeretem a hoszteleket.
50. Nem szeretem az éretlen embereket.
51. Nem szeretem az amerikai comic-okat. (kevés kivétellel.)
52. Nem szeretem a rendetlenséget.
53. Nem szeretem az olcsó, hamis ékszereket.
54. Nem szeretem a sztrassz köveket.
55. Nem szeretem a sztrassz-dús, vagy cirkon-dús, vagy gyémánt-dús ékszereket.
56. Nem szeretem a nagy, csüngő kristály, vagy plexiglass, vagy műanyag csillárokat.
57. Nem szeretem az üres falakat.
58. Nem szeretem a csempe asztalokat, vagy a becsempézet kitchen counter-eket.
59. Nem szeretem a cuccokat amiket a tévében lehet venni.
60. Nem szeretem a "közép osztály" hamisságot.
61. Nem szeretek várni.
62. Nem szeretem Ayn Rand könyveit.
63. Nem szeretem azokat az embereket akik nem értik, hogy "nem" az "nem", és azt hiszikm hogy ha "eleget dolgoznak" vagy "eleget zaklatnak" akkor megszerzik az ember szeretetét.
64. Nem szeretem a függő embereket.
65. Nem szeretem a féltékeny embereket.
66. Nem szeretem azokat az embereket akik azt hiszik, hogy "bocsánat" minden hibát és rosszat eltöröl.
    

Nem jutt eszembe semmi más. Jelenleg. ^_^

Égészségügyi Biztosítás vagy mi a franc.

Nem tetszett, hogy ez az új srác, akit ráadásul egy ötször magasabb pozícióban vettek fel, mint engem, nulla távközlési tudással és legalább háromszoros akkora fizetéssel szemérmetlenül merje munkámat elcsaklizni, úgy adva be a munkát aminek több mint a felét én csináltam, mint a saját munkáját, majd csak hozzáteszi, hogy én "megjegyzéseket" tettem hozzá. Holnap nem lesz bent, se szerdán, én pedig kint leszek csütörtökön, de pénteken szóvá teszem.

A mai nap, közben elég nyugis volt. Matekoztam egy iciri-picirit az Excel-lel, olvasgattam díjjakról, nézegettem mindenféle hülye szolgáltatás-találmányt, majd egypár jegyzetemet leszkennereltem, hogy meglegyenek digitálisan is... ha valami történik a könyvekkel és jegyzettömbökkel amikbe belefirkáltam. Plusz igy könnyebb mindenhova magammal vinni.

Múlthéten kaptam egy e-mail-t a nagynénémtől egy valamilyen Égészségbiztosítási Pénztár papirossal ami a TB-vel függ össze. Ja, sok ilyen furfangos magyar szót nem ismerek, de nem ez a pláne. Ezt a papirust azért kellett kitöltenem... mert kell. Megkérdezték, hogy kitelepültem-e vagy hogy van az, hogy nem vagyok bejelentve munkaviszonyban otthon. Na, a magyar állam ilyenekkel foglalkozik. hogy én mit csinálok. Ha én innen elmegyek a Costa Ricai állam észre se veszi, sőt, ha észreveszik nem mondják meg senkinek és inkább felhasználják a személy azonosító számomat választási csalásra. A papiruson nem volt, de a nagynéném mondta, majd üzente a Karival, hogy kell egy igazolás, hogy itt fizetem a társadalmi biztosítást. Na, ahogy kiderült, itt ilyen nincs. Elkéreckedtem az irodából, el elmentem a CCSS (Caja Costarricense de Seguro Social), ahol azt hittem ott leszek örökre. Elég gyorsan ki is szolgáltak, ami nagyon meglepett, és kezembe nyomtak egy papírt amin rajta voltak az utolsó 12 hónapban kifizetett társadalom biztosítási részleteim, és a bejelentett fizetéseim.

- Elnézést, - mondtam a csajnak - de nekem egy igazolás kellene.

A csaj csak rámnézett, mint a hülyére.

- Aha, az az.

Hát van benne logika: ha fizetek akkor... fizetem, nem? Remélem jó lesz a TB-nek, mert sajnos csak ennyit fognak kapni. De van rajta pecsét, a nevem (Costa Ricai nevem, ami kicsit más mint a magyar nevem), személy azonosító számom... jó kell, hogy legyen, nem?

Közben azt is észrevettem, hogy a fizetésem nagyon sokat változik, és nem mutatja igazán, hogy mennyit fizetnek nekem, ami egy elég fix fizetés. Volt aztán egy HATALMAS nagy fizetésem amitől majd kigördült a szemem. Mikor fizettek nekem mejdnem másfél millió colont??? Ja, igen, decemberben jön az a jó kis dupla fizetés... ^_^ "Aguinaldo": Costa Rica egyik legédesebb szava.

Berendezés, Bevásárlás

Lassan elfogyott még egy hétvége. Holnap megyek megint dolgozni, és nagyon boldog vagyok emiatt. Munka, munka, munka. Munka amiben jó vagyok, amit élvezek, amihez értek, aminek köze van szakmámhoz. Isteni. ^_^

A végén, annak ellenére, hogy rengeteg dolgot szerettem volna csinálni, nem csináltam igazán semmit, csak pihentem, ami nagyon jól esett. Elmentem szüleimmel bevásárolni, és rengeteg cuccot vettem az irodába, köztük egy csomag Britt Light Toasted kávé csomagot: a kedvencem. Ma pedig megvettem a villany kancsót amivel majd melegíthetek vizet az irodában anélkül, hogy le keljen mennem a konyhába és az egyik büdös mikrohullámú sütőt használni. Most már nyugodtan melegíthetek magamnak vizet kávéra (egy French Press-t használok. Isteni) vagy teára, amiből már rég volt, mivel semmi kedvem messze menni mindig mindent kulcsra zárni egy kis meleg italért.

A kancsómért ma mentem el. Kicsit nehéz volt elindulni, mert amikor mentem volna elkezdett nagyon esni az eső. Valahogy ma hajnali öt óra óta szinte zuhogott az eső! (tudom, mert a rádióm felébresztet. Eleinte azt hittem, hogy már hétfő van, és arra gondoltam, hogy "Úr Isten! Hova lett a hétvégém! És hogyan fogok ebbe az esőben elindulni?" De aztán emlékeztem, hogy csak vasárnap volt, és nagyon jól esett ^_^.) Már egy ideje gondolkodom ezen, de őszintén idáig az elektromos vagy villany kancsók ára nem érte meg. Nagyon zavart volna, őszintén, ha veszek valami jó, drágább kancsót és egyszer csak ellopják. Irodákba ilyen sokat előfordul. Hát pénteken pár óra alatt valamilyen nagy okos ellopta a Mexicana étkező késemet. Jó, hogy nem az Air France villa volt! Tehát minden drágább kancsó ki volt zárva. Most, viszont, ahogy közeledik Anyák Napja (augusztus 15), minden háztartási cikknek lemegy az ára, tehát kihasználtam, és elég jó áron vettem egy olyat ami nagyon hasonlít nagynéném kancsójához. Reméljük sokáig működni fog.

Miközben vásároltam azon kezdtem el gondolkodni, hogy mi kell egy háztartásba, egy gondolat ami egyre gyakrabban foglalkoztat. Tudom, hogy nem akarok egy amerikai háztartást, tele mindenféle "modern" cuccal amik mind ugyanazt csinlaják, hanem inkább maximizálni szeretném a helyet és a háztartási gépeket. Minek kell az embernek ött féle vágó-daraboló, amikor késsel meg lehet oldani és kevesebb helyet foglal? Nem kell külön hagyma vágó és hasábburgonya szeletelő, vagy külön elektromos kenyér vágo. Egy nagy sima éles kés és egy recés kés. Nem kell töbféle Super Sweeper és ilyen meg olyan seprű és törlő, vagy több száz féle portörlő, hanem a padlótól függően legyen csak egy seprű, egy padló rongy, egy porszívó. Minek több?

Majd elkezdtem gondolkodni az elektromos kancsón. Munkámba most kell, de kell egy háztartásban? Szerintem csak akkor, ha nincs egy kávéfőző, és Francia Préselővel csinálja az ember a kávét, de akkor sem igazán. Rendes kancsó, tűzhely... sok évig működött, miért váltanánk le?

Ezekből kifolyálag el kezdtem gondolni jelenlegi helyzetemen a Karival. Miért nem csupa szex és vágy ez nekem? Miért nem csak ez jár a fejembe, sőt? Mert Kari nekem nem ezt jelenti. Kari nyugalmat jelent, nem valami kalandot. Mindennaposságot jelent, folyamatosságot. Talán ezért is zavar amikor a dolgok kicsit kiesnek a helyükből, és nem annyira stabilok, biztosak mint amilyeknek szeretném őket. Ha kaland volna, nem bánnám, ha valamilyen bolondos dolog lenne, valamilyen átlagos kapcsolat mint amiket utálok és lenézek, akkor talán más lenne. De Karival az az érzésem, hogy hazaértem, és ez azzal jár, hogy teljes bizalomba, biztonságba és nyugalomba akarom érezni magamat.

Lehet, hogy ez fura a többieknek, de néha azt gondolom, hogy a Kari épp ezzel tudott engem elfogni. Ideje volt hazaérnem.

Ma megint korán keltem, annak ellenére, hogy szombat. Nem kell dolgoznom, nem kell mindenféle bank- és postatúrát rendezni a város mélyébe, kicsi, gomolygó szívébe, csak felkelnem, Karival Skype-olni, majd délután szüleimmel a nagyboltba menni bevásárolni. Nem szoktam egyébként menni velük, de most el kell mennem, mert kell egy pár cucc az irodába. Kávé (egy bizonyos márka), víz melegítő kancsó, papír törülköző, papír zsebkendő és ilyenek.


Ki akarom egyébként használni a mai napot egy kis szakdolgozat munkára, hogy egy picit rendbeszedjek egy fejezetet, hogy már ezzel készen legyünk, letudjunk két fejezetet, (vagy hármat, attól függően, hogy a teorikus részt külön vesszük, vagy egybe az első fejezettel együt), és öszpontosítani tudjuk a hátramaradó három fejezetre. (Eredmények, Elemzés, Következtetések.) Most egy picit nehéz lesz, viszont, mert a munka kezd nagyon, de nagyon bekebelezni. Hát mit mondjak? Boldog vagyok. ^_^

Egyrészt tegnap kihasználtam, hogy az ebédnél ott volt a fönök, aki nem ebédelt velünk, csak ott volt és beszélgetett a munkatársaimmal. Megfigyeltem, hogy Cynthia letegezte és túl közvetlenül beszélt vele, ami nem csak hogy nem szép, de nem illik egy olyan valakivel aki folyamatosan azt várja, hogy alattavalói szépen öltözzenek ki. A főnököm ad a külsőségekre. De hát mégha Cynthia nem is vesz fel farmert (kifejezetten farmert, ami kék vagy fekete, holmi 80-as évekből előásott drap farmer nem igazán nézni farmernek), mindig valamennyire olcsónak nézki, és ezt nem csak a 400,-Ft-os ruhái miatt mondom (sajnos nem mindenki tud Benettonban vásárolni), hanem az egész hanyag, kurvamódon mutogatós öltözködése miatt. Tehát ott volt a főnök, köszöntem neki, hallgattam a beszélgetést, ahol éppen arról volt szó, hogy milyen jó áron lehet most házat és telket venni, hogy most az ideje, stb., amire már a végére, épp amikor senki se beszélt, és tudtam, hogy hallani fog engem a főnök, megemlítettem, hogy hát igen, az olyan jó lenne, de sajnos, amikor az ember előreléptetése be van ragadva, minden más előreléptetéssel együtt...

A főnököm (legyen ő Mr.Vain) erre megfordult, és mondta, hogy nem igaz. Mondtam neki, hogy ezt mondták nekem és ezért van egy PROF 3-as lefagyasztva nekem. Megkérdezte, hogy ki mondta ezt, és egy hiteles nevet adtam. Megfontolóan nézet, majd elment. ^_^ Lehet, hogy felhasználja nagy erejét, hogy kifagyassza a neki kellő előléptetéseket, köztük az enyémet is? ^_^ Jaj, remélem így lesz!

Tegnap, ugyanakkor, fantasztikus napom volt. Mondjuk nem tetszett az, hogy Greivin úgy küldte el a benchmarking munkát mintha ő csinálta volna az egészet, amikor ÉN csináltam meg a munka nagy százalékát, én mondtam meg neki hol keresse a Telefónica Movistar honlapjait, hogyan találja meg a kártyás díjterveket, ÉS ráadásul én fordítottam le spanyolra az egész portugálul írt dolgokat amik a Brazil oldalon voltak. (Nem tanultam soha portugálul, de nekünk egy annyira egyszerű, átlátszó nyelv, hogy csak egy kis logika kell és ki lehet mindent bogozni.) Na, most az egyszer "elengedem" (de mivel ÉN írtam már benchmarking eljárás, le fogom a főnök előtt szögezni, hogy ki itt az aki tud), de ezekután nem segítek neki semmiben, nem osztok meg vele semmit, ha csak nem muszáj-muszáj és a főnök kifejezetten mondja nekem, hogy segítsek neki. Nem vagyok én iskola, nem vagyok én jótékonysági szervezet: én nem adok második lehetőségeket.

Ezen az apró helyzeten kívül, fantasztikus napom volt tegnap, mert lekezdtem tanulmányozni a díj tervezetet, amit majd be akarnak adni a SUTEL-nek (a Costa Ricai NHH). A jelenlegi díjakkal tanulmányoztam, ceruzával odaírkáltam megjegyzéseimet, fontosabb dolgokat highlighter filctollal kiemeltem, amikor rábukkantam a Roaming díjakra. Egyet pislogtam, megnéztem jól látom-e, majd megint pislogtam egyet. Eszméletlen, Gigatalmas (Giga-hatalmas) hibák voltak benne. el se tudtam képzelni ki volt az a hatalmas nagy marha aki ilyet mert írni a tervezetbe. (Valamennyire kiderült, hogy Rosario volt a ludas, a díj mikro-csoport "feje".) Na, elővettem a 2007-es munkanaplómat és kikerestem a Roaming tudásomat. Jól jött, hogy néha grafomániásként jegyzetelek, mert benne volt minden. IREG, TAGID, TAP, CIBER, AA12, AA13, AA19, TNA, SDR és az IOT. Fejem el kezdett dolgozni nagy sebességgel, emlékeket előhívva amik nem voltam benne a jegyzeteimben, és elővettem egy papírtömböt és elkeztem jegyzetelni, minden gondolataimat leírni, minden hibát kielemezni. Eszembe jutott a Roaming munka amivel valaha foglalkoztam, és gondolta, hogy talán elő tudom megint venni és felépíteni rá egy Roaming díj tervet, valamit ami tényleg működjön, és ne legyen olyan hatalmas butaság, mint kifizettetni a MI ügyfeleinkkel a cégünk IOT-t amit mi a többi cég ügyfeleitől veszünk be. Ez felperdített, annyira, hogy jelenleg is alig tudok másra koncentrálni. Csak ezen jár a fejem: mi kell ahhoz, hogy rendbe tudjam hozni a Roaming díjjainkat. Tudom mi kell, és tudom kitől kell kérni.

Nyuszi a prérifarkas, szuperzseni!

Twittereg a Twitter

T_T Végre lehetőségem van napközben a Twitterbe lépni, és erre ez a rozoga kis hálózat nem akar rendesen működni. Buuuuuu~! Nem igazságos! Ma úgy döntöttem, hogy beviszem Nagit a CPCECR-be, ahol a kurzust adják, és ezen jegyzetelek, hogy majd könnyebben lerakhassam a munkát, és közben fél szemmel figyeljem az Internetet. De persze, épp ma, amikor végre fel tudok lépni az Internetbe jön egy banda hacker is belehackerkodik a Twitterbe (és a Facebookba). Micsoda peh! Egyre kevésbbé szeretem ezeket a haszontalan hackereket... :-( Üsse meg a menykő a haszontalanokat!

Habár tulajdonképpen először a munkába kellett volna mennem, és onnan ide, úgy döntöttem, hogy inkább egyből ide jövök, és még jó, hogy így döntöttem mert nagyon de nagyon későn keltem. Azért se mentem a munkába, mer ma úgy öltözködtem fel, mint egy egyetemista (de az egyetemünk ellen-egyetemébe mentem, mert ehhez közel van a CPCECR (Colegio Profesional de Ciencias Económicas de Costa Rica). Tök jó volt megint farmerbe öltözködni, kis sminkkel. Nem hittem volna, hogy ennyire fog majd a ruhám hiányozni.

A mai kurzus az Évi Opertív Tervekről és mutató menedzsment. Nem lenne olyan unalmas, ha nem volna ennyi állat a csoportban. A tanárnő egy általam ismert valaki, aki nem igazán szimpi, de a csoport egyre rosszabb. Hát igen, sok "tervező" gyűlt itt össze, és ha van valami amit a tervezők nem tudnak itt csinálni, az koncentrálni. 100%-os munka veszteség. Vagy talán csak az mert én a "mix" csoportban vagyok, ahol olyan emberek vannak akiknek nincsenek saját munkahelyükből munkatársaik, tehát egy "egyébb" csoportba tettek minket. Az én csoportomból csupa önkormányzat emberke van. Ezek aztán komolyan nem csinálnak semmit! Az egyik az Herediai önkormányzatből van (Heredia az a város és megye ahol én lakom). Ő azt mesélte, hogy az önkormányzat vezető havi két millió forintot kap fizetésként, és közben olyan hülye, hogy azt hiszi, hogy az herediaiaknak csak az érdekli, hogy jó utcáik legyenek, tehát minden pénzt (ami nem a zsebébe megy) mind út karpítozásra megy.

Ehhez a kurzushoz hozni kellett a ÉOT-t (nálunk PAO), de csak én hoztam el, amiért az önkormányzatosoknak a mi ÉOT-val kellett dolgozniuk. De dolgoztak? Nem. Itt tötyörögtek, majdnem elaludtak, hülyéskedtek, és közben a San José-i önkormányzati csajszi FOLYAMATOSAN nézte, hogy én mit csinálok a számítógépen. Vajon ilyenek amikor az irodában vannak?

A világ tele van hülyékkel, de legalább most már jó a Twitter! Heheheh ^_^

Kié a Nyuszi?

Belendült a munka. Igen, igen, belendült. Most megint benchmarking munkában találom magam, amit még akkor csináltam amikor a mobil távközlési részen dolgoztam. Hyne, már lassan három éve... Hiányzott nekem, nem csak mert egy fix munka és a piaccal kapcsolatos, de nagyon érdekes. Rengeteg mindent lehet egy benchmarking tanulni, rengeteg jó ötletet is lehet lesni és jobban kifejleszteni. Majdnem olyan, mint egy kém munka, de azért törvényes. Nem utolsó sorban én egyszerűen fantasztikusan jó vagyok benne. Mennyire jó? Annyira, hogy a díj szabás mellett e miatt is ismernek, és munkám köztudottan a legalaposabb és legjobb benchmarking a cégben. Ühüm. Ennyire jó vagyok. ^_^

Ezt a benchmarkingot azért kell most csinálni, mert tegnap hirtelen gyűlésünk volt egy volt főnökömmel, aki jelenleg a díjakkal dolgozik. (Igen, mi is, de más szinten). Rosario elmesélte, hogy amikor felhívta ezt a főnököt, akit úgy becézünk (háta mögött), hogy Cuchi-Cuchi (Kucsi-Kucsi), és mondta, hogy megyek én is, eleinte nem tudta kiről van szó.

- Jön velünk Nyuszi.
- Melyik Nyuszi?
- Hát Nyuszi.
- Az ÉN Nyuszim?

^_^ Már másfél éve, hogy nem dolgozom velük, és nagyon jól esett, hogy továbbra is sajátjának tekint (munka szempontból). Más főnökök is így vannak vele, ami csak jó, mert azt jelenti, hogy továbbra is kedvelnek, és jó benyomást tettem. Amikor a gyűlésen pedig a benchmarkingról volt szó, egyből rám néztek. Senkiben se volt kétség, hogy azt nekem kell csinálni. Minek próbalkozanak ők amikor itt a profi? ^_^ Ezt a feladatot most egy új gyerekkel csinálom. Bevezetem a tökéletes benchmarking titkaiba. Igen, szeretek a legjobb lenni. ^_^

Csöpögős

Egy volt barátnőm úgy hívta az ilyeneket, hogy "fog-rohasztó", mert olyan "túlzottan édes, hogy belerohad az ember foga". Egy barátnőm a következőt írta a blogjába: "Fegyelem az amikor az ember nem felejti el, hogy mit akar. Akkor most már tudom, te vagy a fegyelmem". Totál beteg leszek tőle. Eewwwwwwwwwww! @_@ Nem normális. Ne menjünk most bele abba, hogy itt ugyanarról a férfiről van szó akinek barátnője van, aki más országban lakik, aki csak akkor fekszik le a barátnőmmel amikor idejön üzleti okoból (üzlet a cégünkkel, egyenesen a barátnőmön keresztül), de amikor a barátnőm ki megy hozzá (most már harmadszor) ő folyamatosan nem figyel rá, rosszul bánik vele, magára hagyja és szeme előtt randevúzik a barátnőjével. Nem, nem ez a pláne. Az, hogy rosszul szeret egy dolog amit már többször le is írtam ide, és most nem fogunk ezzel foglalkozni. Ma az a kiválasztott téma, hogy hogyan lehet ilyen csöpögősnek lenni és nem folyamodni az öngyilkossághoz, mint egyetlen méltányos út.

Szerintem az a fő baj, hogy sok ember azt hiszi, hogy a "szerelem" mindent megenged, és mindent "széppé" és "elfogadhatóvá tesz". Valahogy ezek az emberek nincsenek felvilágosítva abban, hogy NEM. Csak azért, mert "szerelmesek" nincs joguk telenyomni a világot mindenféle hülye kifejezéssel. Körbe rakják magukat vörös és rózsaszín szívekkel, mindenhova odaírják szerelmük nevét, szíveket rajzolnak a nevük köré, és folyamatosan olyan marhaságokat nyomnak, hogy a másik ember az "életük", és vele "álmodnak", és "folyton rá gondolnak" és ha nincsenek azzal az emberrel minden sötétségbe borul és ilyenek. Micsoda loser-ek! Nem tudom mások hogy vannak az ilyennel, de ha valaki ilyet mondana nekem és mosolyognék, integetnék miközben lassan hátrafelé lépkednék. Nyugtató hangom mondanám:

- Jaj de jó, aranyos, aranyos... ahá, én is szeretlek... jaj de aranyos.

És amint az ajtóhoz érek olyan gyorsan elszaladnék, hogy csak a porfelhőt se látnák. Szerintem ha valaki valakinek a mindene, az akinek a másik a mindene, az nem ér semmit.

Személyiség Kérdés

Dollhouse. Elsősorban nem robotokról van szó, ahogy eleinte gondoltam, hanem emberekről, akiknek letörlik személyiségüket, hogy olyan személyiséggel töltsék majd fel őket ami egy adott ügyfélnek kell. Olyan mintha az ember kölcsönözni tudna egy olyan embert aki tökéletes arra ami az embernek kell: szerető, randi, munkatárs, szakember, rabló, ügyvéd, fogorvos... ami csak kell. A sorozat elején úgy tűnik, hogy az emberek akik ilyenbe belemennek, a "babák" (a sorozatban a nevük "Active") mind saját akaratukból lesznek azok, de közben lehet, hogy nem, lehet, hogy rabolt emberekról van szó.

A főszereplő egy csaj, Echo (Eko) aki a legtöbb köldetés kapja. Echo elég szimpi. ^_^ Közben a sorozat sok kérdést hoz az asztalra. Ott vannak a szokásos kihasználási kérdések, ahol az emberek kihasználják a többieket, azokat akik társadalmilag vagy gazdaságilag rosszabb pozícióban vannak, hogy profitot préseljenek ki belőlük. Ugyanakkor felmerül megint a társadalom gazdagabb részlegének alapvetően erkölcstelennek tartott viselkedése, mi szerint pénzzel mindent meg lehet venni, és az erkölcs, vagy az emberi tisztelet olyan dolgok amik csak a szegényekre, vagy a közép osztályra tartoznak.

Bennem ugyanakkor más kérdéseket is felhozott. Egyrészt sok olyan ember van a világon aki teljesen üres. Nincs igazán személyisége és vagy csak teng-leng és rontja a többiek életét, vagy egyszerűen lemásolják a többieket. Nem egyet ismerek aki szinte "Single White Female" szerűen mások személyiségét átveszi, gondolva, hogy így "megbarátkozhat" azzal akit mások, és betöltheti az űrt önmagában. A személyiség lehetősége minden emberrel megszületik, de úgy mint az inteligenciát, nem mindenki fejleszti ki. Miért nincs mindenkinek személyisége? Ezt én alapvetően a társadalomra hárítom: közeli társadalom (család) és egyébb társadalmak amikbe az ember belekeveredik. Sokszor a társadalom arra tanítja az embereket, hogy tetzseni kell a többieknek, hogy azt kell csinálni amit a többiek elvárnak az embertől. Legyen az ember készséges, érdekes, ügyes, de minden a többiekkel kapcsolatban. Ezek elfojthatják az ember személyiségét, és ezért maradnak üressen. Mi volna akkor, ha ezeket az embereket valaki feltöltené valamilyen produktív személyiséggel? Legalább nem tengnének haszontalanul a világban.

Dollár, Meleg és Dollhouse

Augusztus elseje: ma kell átlapozni a naptáron. Ma ugyanakkor "fizetős" napom volt, ahol egy-két óra alatt, elszegényedtem. Igen, igen. Hitelkártya kifizetés (az egyik a három közül, a nagy) és telefonszámla kifizetés. De ez a hitelkártya kifizetés sem volt egyszerű. Két bankbül kellett kivennem pénzt, majd egy harmadikba menni, hogy a pénz egy részéből dollárt vegyek. Miért? Mert a lehető legolcsóbb dollárt akartam megvenni, hogy minél kevesebbet keljen majd a bankban fizetnem. Ez egy kis kutatással kezdődött, mi szerint beléptem a Nemzeti Bank honlapjára és megnéztem milyen bankban mennyibe kerül a dollár. Igen, ezt így kell csinálni.

A bank ahova mentem dollárt venni a Citibank volt. Ki hitte volna. HSBC televolt, de szintén a Citi, de a Citinek voltak az alacsonyabb valuta árfolyamai. Ott azért elég hamar kiszolgáltak. A kasszás egy idősebb ember volt, aki mesélte, hogy ő már dolgozott a Banco de Costa Rica-ban. Az egy jó hely. Én elmeséltem neki, hogy a Banco Popular-ban voltam egykor kasszás. Kicsit meglepte, hogy már nem vagyok kasszás. Igen, a kasszából si van kiút, ha az ember keresi (és megvannak a megfelelő összeköttetései, és el tudja magát megfelelően adni).

Akármennyire is hivatkoznak itt arra, hogy az itteni Citi jó helyzetben van és minden, egyszerűen nem hihető. Most komolyan, ki teszi be a pénzét egy olyan bankba aminek a székháza állami segélyre kényszerül, ami hónapok óta az összeomlás és a csőd szélén áll, és közben kis "szemét" bankokat vessz meg Latin Amerikában, amiknek behajthatatlan kölcsönei (alapvetően hitelkártyákból) hatalmas, szinte fenntarthatatlan? Folyamatosa hívják az embert, kínáljaák a sok kártyát... válság közepette, dobják a pénzt. És most még ráadásul veszélyben van Amerikában az egyik produktív része, Phibro (olaj cég), ha nem fizett ki a brókereknek $100 milliót? Ühüm. Távol kell maradni ettől a cégtől.

Ma megint nagyon meleg nap van. Waaaaaahhh~ olvasztóan meleg... Reggelire elmentem EntrePans-ba egy olasz paniniért (tulajdonképpen capresse), majd amikor indultam elvittem a műanyag poharat tele jéggel (mindig elszoktam vinni a poharat, mert nagyon tetszik, annak ellenére, hogy kidobható és egyszerű), amivel majd az egész úton hűtöttem magam. Hol egy jég pikkejt szopogattam, hol kezeimre locsoltam a jégvizet és nedvesítettem tarkómat, homlokomat és arcomat. Rossz ez a meleg, és rossz ez a sok bogár, légy és szunyog.

Közben ma elmentem a kölcsönzőbe visszaadni a filmeket amiket a múlthéten vettem ki. Őszintén csak Fast&Furious volt jó. Az eleje, amiről Karival lemaradtunk tök jó!! Ezt a filmet majd meg KELL venni. A többi nem volt annyira jó. A srác a kölcsönzőbe mondta is, hogy majd selejtezésre kerülnek a filmek.

- Jaj, akkor én elvinném My Bloody Valentine-t!

Nagyott nézett.

- Komolyan?

Megvontam a vállamat.

- Játszik benne Jensen Ackles.

Nekem adta a filmet. ^_^ Kikölcsönöztem egy sorozatot is, az első felét. Az a neve, hogy Dollhouse. Most kedden kezdték adni FX-en, Fox pasi-csatornája. (Foxnak több csatornája van: Fox, FoxSports, FoxKids, FX (férfiaknak) és FoxLife (nőknek).) Nem tudtam kezdettől megnézni a sorozatott, de most kivettem és megnézem milyen. Ha majd megtetszik, lehet, hogy megveszem az Amazon.com-ban. Amennyire tudom, robotokról van szó akik pont olyanok lesznek mint amilyen a gazdájuknak kell. Na nézzük meg mennyire okos a sorozat, vagy mennyire inkább I, Robot típusú.

Uhhh... Karinak majd rengeteget kell cipekednie.