Csöpögős

Egy volt barátnőm úgy hívta az ilyeneket, hogy "fog-rohasztó", mert olyan "túlzottan édes, hogy belerohad az ember foga". Egy barátnőm a következőt írta a blogjába: "Fegyelem az amikor az ember nem felejti el, hogy mit akar. Akkor most már tudom, te vagy a fegyelmem". Totál beteg leszek tőle. Eewwwwwwwwwww! @_@ Nem normális. Ne menjünk most bele abba, hogy itt ugyanarról a férfiről van szó akinek barátnője van, aki más országban lakik, aki csak akkor fekszik le a barátnőmmel amikor idejön üzleti okoból (üzlet a cégünkkel, egyenesen a barátnőmön keresztül), de amikor a barátnőm ki megy hozzá (most már harmadszor) ő folyamatosan nem figyel rá, rosszul bánik vele, magára hagyja és szeme előtt randevúzik a barátnőjével. Nem, nem ez a pláne. Az, hogy rosszul szeret egy dolog amit már többször le is írtam ide, és most nem fogunk ezzel foglalkozni. Ma az a kiválasztott téma, hogy hogyan lehet ilyen csöpögősnek lenni és nem folyamodni az öngyilkossághoz, mint egyetlen méltányos út.

Szerintem az a fő baj, hogy sok ember azt hiszi, hogy a "szerelem" mindent megenged, és mindent "széppé" és "elfogadhatóvá tesz". Valahogy ezek az emberek nincsenek felvilágosítva abban, hogy NEM. Csak azért, mert "szerelmesek" nincs joguk telenyomni a világot mindenféle hülye kifejezéssel. Körbe rakják magukat vörös és rózsaszín szívekkel, mindenhova odaírják szerelmük nevét, szíveket rajzolnak a nevük köré, és folyamatosan olyan marhaságokat nyomnak, hogy a másik ember az "életük", és vele "álmodnak", és "folyton rá gondolnak" és ha nincsenek azzal az emberrel minden sötétségbe borul és ilyenek. Micsoda loser-ek! Nem tudom mások hogy vannak az ilyennel, de ha valaki ilyet mondana nekem és mosolyognék, integetnék miközben lassan hátrafelé lépkednék. Nyugtató hangom mondanám:

- Jaj de jó, aranyos, aranyos... ahá, én is szeretlek... jaj de aranyos.

És amint az ajtóhoz érek olyan gyorsan elszaladnék, hogy csak a porfelhőt se látnák. Szerintem ha valaki valakinek a mindene, az akinek a másik a mindene, az nem ér semmit.