2009. augusztus 16., vasárnap

Utazások Ide meg Oda

Múlthéten már végre nekiláttam a jegyvásárlási évi táncához: Felhívtam az Air France-KLM-t és az általam kiválasztott napokra kértem árakat. Hát sajnos minden arra mutat, hogy majd KLM-mel kell hazamennem. Bummer. Hát ja, vagy $400-ral olcsóbb, és megvannak azok a napok (k.b.) amikor menni akarok. Csak épp nem tudok december 19.-én indulni, ahogy akartam, hanem vagy 20.-án (amit nem szeretnék, mert utálom annak a gondolatát, hogy Costa Ricában legyek egy szabinapon) vagy 18.-án (ami péntek és nem igazán férne bele a kiszámított napjaimba). Tehát megbeszéltem tegnap a Karival, mivel csak úhy lenne ez lehetséges, ha nem veszem ki a szeptember 14.-ét, amit nagyon, nagyon, nagyon szerettem volna kivenni.

Jövő héten már lassan kiveszem a kölcsönt a jegyre (remélem minden rendben megy majd) és megveszem a jegyet. Miután a jegy már a mancsomban van, elkezdhetem a mindenféle tervezést: vasárnapok a templomban (ami annyit tesz, hogy majd 20.-án megyek templomba!), majd megtervezni mikor megyük a Marcsiékhoz, Gödöllőre, Bécsbe, Szófiába (új évre...), Kari szüleihez, a Nagyapihoz, Zsuzsanénihez (be kell mutatni a Karit a multi-nyelvű Scrabble játékba!), Gittáékhoz, Jekához, Gyusziékhoz, Marikához (abszolút kihagyhatatlan)... remélem nem felejtek el senkit. Majd meg kell írnom a listát, hogy kinek mit viszek, kinek kell itt ajándékot hagyni és kiknek hozok valami szépet otthonról.

Most mind a KLM, mind az Air France, akik továbbra is és örökre a kedvenc, imádott légitársaságom lesznek (jaj, jaj, de szeretnék inkább Air France-szal utazni!!! Gyakorolni akarom a franciámat és Párizsban tölteni egy éjszakát, venni valamit a Benetton boltban ami az Ave. Opéra-ban van... J'adore la France!!! De nem, nem, okosnak kell lenni, adósságot a minimálisra venni. Jó Nyuszi, Jó Nyuszi) kétszer 23 Kg-ot engednek fel poggyászként, plusz a 10 Kg kézipoggyász. Ha ezt továbbra így tartják, semmi idő alatt haza tudjuk a Karival cipelni a cuccaimat! ^_^ Ok, talán nem egy hamar, de a könyveim zömét át lehetne küldeni. Közben az a rossz, hogy nem tudok több könyvet venni.... bummer.... Pedig volna egypár amit annyira szeretnék megvenni! Jaj, jaj néha olyan nehéz az élet!!!

SorkizárásKözben Kari most szeptemberben jön, ami tök jó lesz, mert akkor megmutathatjuk neki Costa Rica egyik legfontosabb ünnepnapját: a Függetlenségi Napot. Többen kérdézték már tőlem, hogy mikor van Magyarország függetlenségi napja, és én is kérdeztem már az Anyutól, de sajnos erre nincs válasz. Talán itt kell felnőni, hogy az ember valahogy értse milyen nagy dolog a függetlenség. Vagy talán máshol kell élni, hogy az ember tudja mennyire nem kell egy ilyen nap ünneplése. Mindenesetre nekünk nagy szám, és az idén Kari majd látni fogja, hogy milyen. Vajon tetszeni fog? Remélem igen.

Közben az Ati már alapvetően eltervezte a Costa Ricai programot: Drake Öböl. Ott van Atinak egy ismerőse aki búvárkodási túrokat rendez, és aki majd kedvezőbb árat tud Karinak adni. Alapvetően azt a díjak kérik majd tőle amit a Costa Ricaiaktól kérnek, ami mindig egy töredéke annak amit a külföldi túristától kérnek. Ez a hely a Csendes Óceán parton van, közel a Panamai határhoz, tehát, ha minden jól megy, majd át mehetünk egy kicsit Panamába vásárolni.

Panama, Panama, már lassan 12-14 éve, hogy ott voltam utoljára, na, meg először. El kellene egyszer oda is utazni, meg Caracas-ba is. Ezzel kapcsolatban is el kell kezdenem a tervezést. Megbeszélni Atival, hogy jönnek ők velünk vagy sem, tehát le legyen rendezve a kocsi-kérdés, majd hotelt keresni, két szóbát, egyet három személynek, egyet kettőnek (ezt majd én fizetem), majd el kell rendezni a tobbi napot.

Aztán lennének más helyek ahova jó lenne elvinni a Karit. Guayabo az egyik ilyen hely. Ez egy régészeti hely ahol egy elég jól megmaradt indián települést lehet látni. Gondolom ilyet még sose látot. Nagyon szeretem, mert egy érdős helység közepén van, és mindig nagyon friss. Amikor az ember ilyen helyen jár folyamatosan azt gondolja, hogy milyen jó lehetet abban az időben lakni. Ha jól emlékszem, az indiánok házait úgy hívták, hogy palenque (palenke). Itt-ott néha látni ilyesfélét, főleg sörözőben az út mentén, mert elég szimpik és frissek és nem kell hozzájuk nagy építkezési tudás. Talán egy ilyenbe is el kellene vinni... de azt hiszem azt amit ismerek az Jacó felé van.

Sok-sok tervezni való van. ^_^ Jaj de jó!!!

Nincsenek megjegyzések: