Meg van a jegyem!!! Igen!! ^_^ Érzem, hogy lassan fel kezdek ébredni ebben a sötét bányában, lassan kibukkanok, kezdem már látni az élet fényét. Megyek haza!! Haza, haza, haza! Haza a Karihoz, a nagynénémhez, a Nagyapihoz, a Marcsiékhoz, a Gyuszihoz, a barátnőimhez, Budapestemhez, a hóhoz, a télhez, a fantasztikus nagytétényi karácsonyfákhoz, Gödöllőhöz, Bécshez... egy szóval, mindenhez ami jó és szép és fantasztikussá teszi a világot, de főleg az életemet.
Ugyanakkor, ne értsetek félre, itt is boldog vagyok, csak épp nem érzem, mintha igazán élnék. Az életet teljes mértékében csak otthon érzem. Csak Magyarországon érzem igazán, hogy ÉLEK. Ezt nehéz megmagyarázni. Talán csak az, hogy otthon MÉG BOLDOGABB vagyok. Ezt most azért mondom, mert eszembe jutott ez az ismerősöm, Goyira (nem az igazi neve, hanem a saját magának adott Internet neve) aki folyamatosan sopánkodik, mert nincs barátnője, vagy a csaj aki után sopánkodik nem figyel rá, vagy ha van barátnője az ilyen meg olyan... sopánkodik ha egyedül van, sopánkodik ha van valakije, sopánkodott mert nem volt saját lakása és szüleivel lakott, sopánkodik mert örökölne a nagymamája házát és most egyedül van... Mottója az, hogy a boldogság mindig egy lépessel elöbbre van, de sose lehet elérni, és hogy az igazén boldog embereknem léteznek. Neki mondtam, hogy én igazán boldog vagyok. Teljesen boldog voltam amikor egyedül voltam, egyedülálló szingli aki azt csinált amit csak akart, amikor csak kedve szottyant és élete az életet határtalan boldogság közepette.
Most, hogy nem vagyok egyedül, most is szuper boldog vagyok, mégha néha agyamra mennek a dolgok is, mégha van valaki aki ki hoz a sodromból, és mégha dühöngök, akkor is boldog vagyok. Hiszem, hogy ha az ember képes a jóra figyelni és nem adni egy túl nagy értéket a rosszra (nem mondom, hogy ne figyeljen a rosszra, hanem hogy ne tegye az élete központjává), akkor az ember teljesen boldog lesz. ^_^
Na most hogy a boldogságomhoz az életem és hozzászegődik, mi lehet ennél jobb? ^_^ Persze, most aztán kezdődik a szokásos tervezés, napok beosztása, programok elrendezése, hotelek lefoglalása, térképek kikeresése, majd vegyük elő a Németet és a Bolgárt és kezdjük el: Ich möchte... és jaj, csak ne mindig az orosz jöjjön elő! Miket nem tessz meg az ember Szófia kedvéért! Holnap MEGINT fel kell hívnom Air France-ot, hogy megkérdezzem miképpen tudom mérföldjeimet utazásra váltani, hogy legalább ennyivel spórolni lehessen az utazáson (oké, zavarna 31 ezer mérföldet elveszteni...), DE csak akkor, ha Malévvel lehet menni, és Budapestről egyenesen Szófiáig. Nincs sok időm és habár imádnék Párizsban átszálni, igazán semmi kedvem sokat ücsörögni egy repülőn. Igen, ez van amikor az ember átrepüli az Atlanti Óceánt: valahogy semmi kedve egyhamar megint gépre ugrani. Plusz semmi értelme egy jegyet megspórolni amikor a másik sokkal drágább lesz.
Ha nem lehet jegyre váltani a megfelelő körülmények közt, akkor semmi baj, de remélem fel tudom nyomni a kártyámat a következő szintig. ^_^ Tervezés, tervezés, tervezés. Minél előbb kell kezdeni. Majd küldök mindenkinek e-mail-t, hogy eggyeztessünk, jó?
Ugyanakkor, ne értsetek félre, itt is boldog vagyok, csak épp nem érzem, mintha igazán élnék. Az életet teljes mértékében csak otthon érzem. Csak Magyarországon érzem igazán, hogy ÉLEK. Ezt nehéz megmagyarázni. Talán csak az, hogy otthon MÉG BOLDOGABB vagyok. Ezt most azért mondom, mert eszembe jutott ez az ismerősöm, Goyira (nem az igazi neve, hanem a saját magának adott Internet neve) aki folyamatosan sopánkodik, mert nincs barátnője, vagy a csaj aki után sopánkodik nem figyel rá, vagy ha van barátnője az ilyen meg olyan... sopánkodik ha egyedül van, sopánkodik ha van valakije, sopánkodott mert nem volt saját lakása és szüleivel lakott, sopánkodik mert örökölne a nagymamája házát és most egyedül van... Mottója az, hogy a boldogság mindig egy lépessel elöbbre van, de sose lehet elérni, és hogy az igazén boldog embereknem léteznek. Neki mondtam, hogy én igazán boldog vagyok. Teljesen boldog voltam amikor egyedül voltam, egyedülálló szingli aki azt csinált amit csak akart, amikor csak kedve szottyant és élete az életet határtalan boldogság közepette.
Most, hogy nem vagyok egyedül, most is szuper boldog vagyok, mégha néha agyamra mennek a dolgok is, mégha van valaki aki ki hoz a sodromból, és mégha dühöngök, akkor is boldog vagyok. Hiszem, hogy ha az ember képes a jóra figyelni és nem adni egy túl nagy értéket a rosszra (nem mondom, hogy ne figyeljen a rosszra, hanem hogy ne tegye az élete központjává), akkor az ember teljesen boldog lesz. ^_^
Na most hogy a boldogságomhoz az életem és hozzászegődik, mi lehet ennél jobb? ^_^ Persze, most aztán kezdődik a szokásos tervezés, napok beosztása, programok elrendezése, hotelek lefoglalása, térképek kikeresése, majd vegyük elő a Németet és a Bolgárt és kezdjük el: Ich möchte... és jaj, csak ne mindig az orosz jöjjön elő! Miket nem tessz meg az ember Szófia kedvéért! Holnap MEGINT fel kell hívnom Air France-ot, hogy megkérdezzem miképpen tudom mérföldjeimet utazásra váltani, hogy legalább ennyivel spórolni lehessen az utazáson (oké, zavarna 31 ezer mérföldet elveszteni...), DE csak akkor, ha Malévvel lehet menni, és Budapestről egyenesen Szófiáig. Nincs sok időm és habár imádnék Párizsban átszálni, igazán semmi kedvem sokat ücsörögni egy repülőn. Igen, ez van amikor az ember átrepüli az Atlanti Óceánt: valahogy semmi kedve egyhamar megint gépre ugrani. Plusz semmi értelme egy jegyet megspórolni amikor a másik sokkal drágább lesz.
Ha nem lehet jegyre váltani a megfelelő körülmények közt, akkor semmi baj, de remélem fel tudom nyomni a kártyámat a következő szintig. ^_^ Tervezés, tervezés, tervezés. Minél előbb kell kezdeni. Majd küldök mindenkinek e-mail-t, hogy eggyeztessünk, jó?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése