Skype Megint

... megint kikapcsolt a Skype az irodában!!! T_T Marad a Google Talk, jó?

Botrányos !!

Tegnap Cynthiával mentem Herediába. Igen, mintha nem is szeretném magam, vagy valami X-treme sportra vágyakoznék: Cyn egyre merészebb és merészebb lesz a kocsival és nap mint nap közelebb kerül a Nagy Balesethez. Hát ő már csak ilyen, és én jósoltam meg: "Cynthia kocsival életveszélyes az egész országnak". Igazam is van, mint mindig.

Nekem mennem kellett egyetemre, találkozni Martinnal, a szakdolgozat vezető tanárral, és ott kellett lennem, ill. LENNÜNK a Milenával, 17-kor. Olyan szerencsénk volt, hogy HATALMAS nagy dugó volt, amiért fél úton vissza kellett fordulnunk és másfelé menni... amivel k.b. 45 percet késtem el. Milena szolid 2 órát késet. Őszintén kezdem gyanítani, hogy őt lassan már nem is érdekli a dolog.

A gyűlésből Martinnal nem sok jött. Elmondta megint amit már pénteken is mondott, (vagy hétfőn?), és csak annyit sikerült belőle kicsikarni, hogy március 15.-e előtt megteszünk egy túrt Venado Szigetre. Hát igen, januárban azt ígérte, hogy február második hete előtt elmegyünk a Szigetre. Ühüm, de csak Kari meg én mentünk Tamarindóra, ami nem is sziget, és nem épp a halászokat tanulmányoztuk. ^_^ (Jaj, jut is eszembe erről egy tök jó dolog ami történt Tamarindóban! Megyünk az étteremből a szobánk felé és ahogy elmegyünk a medence mellett, hirtelen megfog engem a Kari, mintha be akarna dobni a medencébe és mondja:

- Fürcsi?

Ösztönösen erősen belekapaszkodtam és elkiáltottam magamat hangosan. Olyan jó volt!!! Totál megijedtem! ^_^ Azóta is röhögök ezen! Hahahahahahaha!! Nagyon poénos volt!!! Hahahahahaha!!)

Hát jó, ma és holnap dolgozni fogunk a teórikus és a metodológiás részen, jövő héten elküldjük neki az elején és továbbra is nyomni fogjuk. Ha csak sikerülne áprilisban letenni az egyetemit, ha a munkábán május vége előtt kifizetnék nekem az előreléptetést, akár már decemberben költözhetnék haza, januérban már otthon dolgozhatnék. Jaj, legyen meg nekünk ez a kis csoda!!!

Na, de egy kicsit visszatérve az eredeti témára (kocsival megyek a Cynthiával), tehát megyek Herediába munkatárnőmmel, és persze, mint minden csaj, beszélgetünk, vagy énekelünk a rádióval... ha tudjuk a számot. Ronda hangon, persze, mert egyikünknek sincs megfelelő éneklő hangunk. Boldog voltam, mert sikerült ezt a plusz három napot kicsikarnom, tehát KÉT HETET lehetek az ÉN Karimmal. Elmeséltem Cynthiának a veszedelmeket, a jegy utolsó perces hajkurászást, hogy esett ki a kezemből az a visszafelé út amit két nappal előtte az Air France-so srác ígért nekem (ami $1830-ba került), és hogyan okumulált ki az Air France-os csajszi (azt hiszem a Carolina) egy olyan visszafele utat, ahol KLM-mel megyek, és ami által az egész jegyem $1469-ba kerül. Holy fiddlesticks! Ez isteni! ^_^ Beszélgetünk arról, hogy én Szent Héten indulok, és veszek hozzá plusz egy hetet, Giselle, egy másik munkatársnőnk, és barátnőm, szintén Szent Héten megy családot látogatni Cubába (felajánlotta, hogy mehetek oda amikor csak akarok, tehát, Kari, mit szólsu majd? Cuba, Malecón, mojitos, bachata... hn? PNÚ3? PNÚ4? PNÚ5?), és hát ő Szent Hét előtt kivesz egy hetet, plusz hozzáadja a Szent Hetet és megy Miami-ba.

- Mindenki Szent Héten utazik külföldre, nem? - nevettem.
- Jaj, - mondja hírtelen - ne hagyd elfelejteni, hogy holnap be kell fizetnem $100-t a jegyekért!

SAY WHAT??? $100-ért lehet Miamiba utazni?

- Csak $100-ba kerül a jegy? - kérdeztem.
- Nem, - magyarázta -mérföldekkel utazunk, és csak $100-t kell fizetnünk.
- A te jegyedre?
- Mindkettőnkére.

Mindkettőjükre. Gondoltam magára és lányára, Danielára gondol.

- Az enyém és a Jaimée.

Hn. Érdekes. Jaime a barátja és Daniela papája. Hát, gondoltam, Daniela jegye kitellett teljesen a mérföldekből, de mégis rákérdeztem.

- És Dani?
- Miért kérdezi ezt mindenki? - válaszolt hírtelen. - Daniela nem megy. Csak Jaime meg én. K*félni megyünk!

Durva szókincse továbbra is meghökkent, mert továbbra is sem szeretem, ha az emberek minden ok nélkül használnak csúnya szavakat, hogy kifejezzék magukat. Ugyanakkor, ami a legjobban megbotránkoztatott az, hogy ez a nő nem tud két percig a hét - nyolc éves lányára gondolni, hanem továbbra is úgy viselkedik mintha nem volna senkie a világon. Már minthom elnézést! Igen, menjen el utazgatni amennyit csak akar pasijával vagy pasija nélkül, de egy gyerek NEM egy pasi, nem egy akármilyen megszüntethető kapcsolat! Egy gyerek úgy jön a világra, hogy az ember közreműködik, és ha nem veti el születése előtt, vagy nem adja fel örökre fogadásba, akkor, sajnálom mondani, a szülő TELJES felelősége. És ez a felelőség nem olyan mint egy munka, ahol jár hétvége és szabi és beteg szabi meg egyebek, hanem ez egy életreszóló felelőség. Menjen el szabira egyedül a pasijával amikor a gyerek már nem gyerek, amikor már független, amikor már tud felelős lenni és meglenni magától. Amikor nem az kell, hogy szülei ott legyenek vele, szeressék és foglalkozzanak vele.

Nem ez, persze, az első alkalom amikor ilyen visszataszító, anyaösztönnel ellentétes viselkedést tapasztalok Cynthiától. Többször utazott ő külföldre több ok miatt, és minden alkalommal egyedül megy. Ha rákérdeznekm hogy miért nem vitte Danit, azt feleli, hogy azért, mert a gyerek csak útjában lenne. Dani egy nagyon csinos szőke kislány akit már többször felkértek mint gyerek-modelt több hírdetésre. Anyja el is viszi ezekre a casting dolgokra, beviszi a studiókba, hogy elkészüljön a hírdetés, de aztán a gyerek csekkjéből levonja a költségeit, és lánya fizetéséból vesz magának ezt azt. Büszkén mutogatja $100-os ruháját és mosojog, hogy talált egy használt ruha boltott ahol $10-ért tudott venni lányának öt ruhát.

- De Cynthia, miért nem veszel Daninak, legalább egyszer valami szépet, mondjuk Benetton-ban?
- Pénz pazarlás lenne. - válaszolta akkor - Úgy is kinővi vagy elhordja, bepiszkítja vagy eltépi. Neki az olcsó is jó. Plusz becsapom őt. Mesélek neki mindenfélét és elhiszi.

Nem tudom csak én vagyok maradi, vagy azt hiszem, hogy minden anyukának és minden szülőnek olyannak kell lennie mint az én anyukám, de szerintem egy szülő köteles elsősorban a gyerekére gondolni. Előbb a gyerek eszik, előbb a gyereknek legyen jó, előbb a gyerek legyen kényelmes, előbb a gyereknek legyen ruhája, előbb legyen meg a gyerek iskolája, a könyvei, cuccai, legyen a gyereknek játéka, legyen a gyerek arcám mosoly, előbb legyen a gyerek biztonságba. A felnőtt az erősebb, keményebb, értelmes, és tudja jobban milyen a világ, meg tudja magának teremteni azt ami kell. A gyerek nem tud, tehát rá vigyázni kell, és ha az ember válalta a felelőséget, hogy a világra hozza akkor legyen azért is felelős, hogy meglegyen neki minden.

A szülő tanitsa meg gyerekének, hogy a világban van egy rendszer, hogy a rendett be kell tartani, hogy a törvényeket tisztelni kell, az embereket tisztelni kell, a munkát csinálni kell a felelőséget válalni kell. A szülő fogja mindig a gyerek kezét az utcán. Igen, ha nem fogod a gyerek kezét a gyerek elveszhet, elcsatangolhat, elrabolhatját vagy a kocsi közé vándorolhat és elüthetik. Akkor majd az embereket vagy a kocsikat fogod hibáztatni? Nem, a hiba a szülőé aki nem fogta a gyerek kezét, aki nem volt képes gyerekét tanítani.

Anyu mesélte, hogy amikor megszülettem kapott egy könyvet a nagyszüleimtől a gyreknevelésről. Hát ja, én voltam az első gyerek, és kellett hozzám valamilyen "útmutató" mivel a tapasztalat nem nagyon volt meg. Azt mondta, hogy ebben a könyvben benne volt, hogy vannak emberek akik nem tudnak szülők lenni, hogy hiányzik belőlük az ösztön, és hogy ezeket meg kell tanítani szülőknek lenni. Sajnos itt nincs ilyen könyv. Itt azt hiszik, hogy az ember már azért jó szülő mert szült egy gyereket és nem ajándékozta el. Ad rá cipőt, ruhát, add bele kaját, küldi az iskolába.

- Daniela meg én nem olyanok vagyunk, mint anya meg lánya, hanem mint barátnők.

Nem, a szülő nem barát, hanem szülő. Ilyet mondani nem büszkévé kell, hogy tegye az embert, hanem szégyelnie kell, hogy ilyet mond. A szülőnek felelőségei vannak, amik a barátnak nincsenek. Ezenkívül a szülő más szerepet tölt be, mint a barát. A barát bővíti az ember társadalmi körét, a szülő pedig alapítja. Az a gyerek akinek szülei mint barátként viselkednek, annak nincsenek szülei és nem is lehetnek igazán barátai vagy egészséges társadalmi kapcsolatai.

Zene: waaaaaaaaaaaaaaa~ng! "Fly Away From Here", Aerosmith. Kicsit hangosabban, mert nem akarom hallani a külvilágot. Semmi gond, semmi aggodalom. Az élet gyönyörű! ^_^ Tegnap egész nap hivogattam az fő fő főnök titkárnőjét az engedélyemmel kapcsolatban, és ma már fel is hívtak, hogy megadta az aláírását. Megvan az engedély! Maradok két hetet!!! Weeeeee-heeeeeeeeeeeeee!! Persze el kellett mesélnek drága szívemnek, akivel sajnos, előbb valami mást kellett megbeszélnem, amiről tegnap szó volt, de valahogy nem tudtunk közös pontra jutni. Szolid 40 perc után fehér füst jött ki végre és megállapodtunk a Világ Rendjén (amit egyébként tökéletesre sikerült), és szent lett a béke. ^_^ Ezekután, a Nagy Hír: MEGVAN!! Na, most jön a másik komplikáció: a programok berendezése. Alapvetően a következők vannak:

1. Kari szülei meglátogatása: 2 nap.
2. Gittáék: Április 6.-a.
3. Jeka(ék?): 1 nap
4. Emőék: 1 nap (ezeket közben lehetne egyesíteni, és akkor többet láthatnánk egymást is!)
   
5. Jánosék: 1 nap. Benne pedig Eger is... amennyiben lehet.
6. Gyuszi: 1-2 nap?
   
7. Gödöllő (mert én MINDIG elmegyek a Gödöllői kastélyba): 0.5 nap
   
8. Marika: 1 nap
9. Nagyapi: 2-3 nap
10. Zsuzsanéni: ditto
11. Bécs: 1-2 nap
12. PNU2: 2-3 nap

Tudom, nem lesz egyszerű. Amint meglesz az időbeosztás közölni fogom és ennek alapján majd megnézzük kihez mikor tudunk elmenni.

1. Templom: vasárnap. Nincs mise! Menni kell!

De Komolyan Nem Szeretem Az Explorert

Igazán nem szeretem az explorert több ok miatt, és mind nagyon jó ok. Nem szeretem mert:

1. Kék
2. Hülye
3. Nem tudom magyarra állítani, hanem mindig csak spanyolul akar megjelenni.

A mozilla ezerszer jobb. Komolyan. Explorer lassan nyomába lép de nem éri el. Szörnyű egy találmány.

Történt az, hogy a múlt hétvégén Víctor rábeszélt, hogy próbáljam ki a legújabb MSN-t, az MSN Plus-t, mert ezzel az Outlook-ba lehet küldeni az e-mail-eket (én sose tudtam ezt megfelelően megszervezni), majd minden más e-mailemet is egy helyen tudnám megtekinteni... Hát ez nagyon is jónak láttam, mivel naponta TULAJDONKÉPPEN 2 yahoo, 1 gmail, 2 mail.com és 1 hotmail címet kellene megnéznem. Azt hiszem volt nekem egy freemail.hu-m is, de ki tudja mi lett vele azóta. Na, gondoltam kipróbálom, és mi lett a vége? Katasztrófa, az lett a vége.

Kezdjük azzal, hogy a szép, magyar MSN-em most franciául beszél. Még jó, hogy nem angolul vagy spanyolul! Csak az kellene, komolyan. Szeretem a franciát, persze, nem csak a franciákat, de az MSN-em legyen azért magyarul. Nem, jön és FRANCIÁUL jelenik meg, mozdíthatatlan, használhatatlan, kezelhetetlen és minden baja van. A betűk olyan nagyok, hogy a vakok is elolvashatják, és ha ez nem lenne elég, nem lehet a beszélgető ablakokat szépen berendezni! Csak a szöveg alá lehet képet tenni, de máskülönben tűrje az ember a ronda kék alátétett.

Na, gondoltam, megvárom, hogy mit tud vele tenni a Víctor vagy a Mario, amikor észreveszem, hogy ez kidobta a MOZILLÁMAT, mint alap internetböngésző!!! WHAT THA FUCK????? Mi volt ez? Miért? Igen, MSN 2009 alattomosan kivakarta mozillát a helyéről és benyomta a hülye explorert az előtérbe. Gmail most a kékben akarja nyítni lapjait, nem a narancsban. Ma gondoltam, nem veszekedem, legyen meg Microsoft akarata, játszunk egy darabig az explorerrel, de nem. Lehetetlen. Mindenhez új ablakot nyit, mindenhol beragad, megakad, felfordul. Ez a termék egyszerűen olyan rossz, hogy csak sírni lehet rajta.

Na, most megpróbálom feltenni a Messgenser Plus! Live 4.21.270-est MAGYARUL, ami valami oknál fogva nagyon ismerősnek tűnik, és majd sírok egyet Mariónak, hogy segítsen átmenni megint a mozillába... amit majd tomácsolnom kell neki, mivel minden, minden magyarul van.

Balesetek

Ma vittem egy üveg vizet a munkába, hogy legyen mit innom, de az egész kiömlött az Apu kocsijában, olyan rossz szerencsével, hogy minden cuccom elázott. U_U Waaaaah~! Füzetek, papírok, naplóm, sminkem, gyógyszereim, tollaim, ceruzáim, szemüvegem, pénztárcám... Egy szóval: MINDEN. Természetesen mindent ki kellett vennem a táskámból, ami ma egy újrahasznosítható nyersszövet tasek volt, és mindent kiterítettem az íróasztalomra, és amit lehetett, mind bedobáltam az Air France szatyromba. Igen, imádom az Air France szatyromat., de ez nem táska, hanem csak egy szatyor. (Talán vennem kellene most áprilisban egy Air France táskát. Hát, ha van, akkor megveszem. Feltéve, persze, hogy nem egy €500-ba kerül.)

Van valami a vízben és a papírban, ahogy egymáshoz érnek. A papír megváltozok, megdagad, begöndörödik és egy erős illatot ereszt. A betűk elmosódnak, a könyveket és füzeteket nem lehet majd rendesen becsukni, a tetejük horpásodik, meggörbül és a szép, új könyvből, a mutatós naplóból a csinos füzetből valamilyen ütött, kopott dolog lesz amit az ember nem szokott szép szemmel nézni. Ha a víz hozzáér és új mintákat forraszt bele a könyvekbe, füzetekben, az már rossz. A könyv már nem fér be rendesen a polcra a megszokott helyére, és görbén áll majd, minden más rátámaszkodó könyv elcsúszik és minden rendetlen lesz tőle. De nem is a könyv hibája, nem a füzet tehet róla, tehát miért vesszük ki a helyéből egy oda nyomjuk ahol nem rontja el a rendet?

Costa Ricában sokat esik az eső. Komolyan. Sokat. Ennek megfelelően megszoktam, hogy legalább évente egyszer bőrig ázok és velem együtt minden cuccom. Igen, ha lehet, igyekszem nem átázó táskába pakolni a cuccaimat, és ha nagyon esős, akkor zacsiba is. De most nem esős idő van, hanem a vizesüvegem vizessé tette a cuccaimat.

Igen, van a ki jobban tud vigyázni a cuccaira, de én szinte hívom magamhoz a vizet. Mindig is nagyon rosszul esett amikor papír cuccaimat tönkretette a víz, és ma is nézegettem kék kis könyvemet amibe az Oriflame eladásokat szoktam felírni félig megázott és tönkretette a lapjait. Morfondíroztam, hogy most mi legyen, mert még mindig elég új a könyvecske, de már megcsúnyúlt. De megcsúnyúlt igazán? Nem. Megváltozott, mintát kapott amit senki se tud megbecsülni. Ma vettem észre, hogy nem a hókisasszony vagyok, ahogy Gyuszi engem nevez (habár lehetek az is!!!), hanem és a vízkisasszony vagyok, és a víz jelei a jeleim, és ezért nyomódik év mint év ez a minta a papír cuccaimra.

Én vagyok a vízkisasszony. ^_^


Na, habár ma megbeszéltem Karival, hogy vannak számok és statisztikák amirók csak is ránk tartoznak, van egy szám, vagy inkább egy adat amit megszeretnék (félig) osztani mindenkivel. Ennek oka is van. Az elmúlt bejegyzéseim alapján sokat gondolhatják, hogy valaki (tudjuk mi, hogy ki) valami Nyúl-Ember "metahuman" aki a legelképesztőbb statisztikákra képes. De mielőtt mindnyájan elitélnétek őt, szerintem fontos, hogy tudjátok, hogy hát én sem vagyok teljesen ártatlan, mivel nekem is van egy számom: --- uhhh --- nem, azt nem tudom megmondani, de ... nem baj. ^_^ Tudjatok csak annyit, hogy van egy számom, érdekes, nem jellemző általában nőkre, és emlékszem, hogy amikor ezt a statisztikát behoztam Kari csak nézett rám és nevetett. Hát igen, "az" meglepően gyors volt.

Egy Számalmas Ember

Buta, buta Szitakötő. Miért siratod, hogy a pasid nem téged választott? Hülye vagy? Igen, az vagy. Minden szavad a szabadságról hiába volt. Nem is igaz. Nem szeretsz egyedülállónak lenni, nem becsülöd meg ezt a megtiszteltetést, nem éled át, nem vagy rá büszke. Szegény, hülye Szitakötőm... ma undorodok tőled. Takarodj a szemem elől. Ilyen alsó rendű lények ne is kerüljenek közel hozzám.

Hogy tudtál ennyire leereszkedni? Hogy lehettél annyira buta, hogy nem vetted észre, mi vagy ennek az embernek. Te kis idióta. Legyen az érzelem virág, amit kitépsz a szívedből, és ha hagytad fává nőni, baltázd le, darabold fel, csinálj belőle ezer művet, ezer ékszert, értékesítsd, mutasd meg, hogy te nyertél, hogy mosolyogsz és profitot húztál. Mindig csak a mosoly, mindig tarts a fejedet magasan... de ez... undorító. Nem vagy te nő, nem vagy te ember, csak egy kis mihaszna, pillanatnyi söpredék. Hányingert kapok gyengeségedtől.

Hogy tud valaki ilyen undorító lenni?

Ez nem szerelem, te kis hülye, ez gyávaság, gyengeség, butaság, elhanyagoltság, de főleg önszeretet hiány. És te tudod jól mit szoktam én erre mondani, ugye? "Ha TE nem szereted önmagad, én miért szeresselek?"

Remélem felépülsz.

Lefoglalás

Egészen 10 percig ez előtt majd megett engem a feszültség. Lesz-e helyem a repülőn, le tudom-e foglaltatni a jegyemet, el tudok-e menni... Ez az utazás annyira rémálommá kezdett válni, hogy nem tudtam, egyszerűen mondjam le az egészet és menjek el... Santiago, Chilébe vagy mit csináljak. Persze, nem mondhattam le, mert haza kell mennem, nem csak azért mert (és itt egy kicsit visszaélek a "szabad kézzel") ha egy hónap után -2 másodperc ajtó becsapás után, hazaérés után 20 perccel és indulás előtt 20 perccel "valaki" azért volt híres, mert mindenféle fáradsági viszonyokhoz képest, és egyébként... És ne is beszéljünk számokról, mert nem akarom, hogy a többiek rosszul érezzék magukat, vagy elhurcolják ezt a bizonyos valakit egy laborba, hogy megvizsgálják mivel van keverve a DNA-ja. Tehát ha ez 1 hónap után volt, 1.5 után háááát... és ha, mondjuk, 7 hónapot kellene várnia, akkor nekem végem lesz. ^_^

Ezen kívül vannak az egyéb dolgok, minthogy el kell mennem a Raiffeisen valakit megdorgálni amiatt, hogy nem tudok a netbe lépni, plusz kérnem kell, hogy legyenek már olyan szívesek és küldjenek ki nekem havi számla kivonatokat, mert ha a net továbbra is hülyéskedik nekem valahogy nyomon kell követnem a számlámat. Ez már csak logikus, nem de? Hát igen. Az. Tehát, nincs mese, el kell mennem Magyarországra, ha törik, ha szakad.

Munka az van, rengeteg, de nem annyi mint amekkora a rossz kedvem. Egyszerűen el fog engem a rossz kedv amikor arra emlékszem, hogy az F képes volt nem csak a betegszabimat felhozni, mintha az valamilyen általa megadott szabadság lenne, de képes volt azt mondani, hogy én már túlzásba viszem az engedély kérést ezzel a FIZETÉS NÉLKÜLI HÁROM NAPPAL. Ja, és majd otthonról dolgoznom kell. Ühüm. Fizetés nélkül. Azt lesheti! De az a pláné,. hogy ÉN vagyok aki visszaél. Oké. Én csinálom az Ő munkáját, engem kér meg, hogy TITKÁR munkát végezzek el, saját munkámat hátráltatja azzal, hogy az ő munkáját végezzem el, és még én vagyok a visszaélő?? Na, ennek nem lesz szép vége, de még nem. Ezt nagyon, nagyon ügyesen kell kitervelnem. Első sorban, beszélnem kell vele, mert ez az eljárás. Utána a főnökével és utána feljelenteni. ^_^ És ez alkalommal fel is fogom jelenteni. Mwa-hahahahahahahahaha! Nem is fogja tudni mi ütötte meg! Hahahahaha!

Tehát, a nap egyik pontjában felkaptam a telefont, felhívtam az egyik számat a kevés közül amit fejből tudok: Air France. Ja, igen, MEGINT Air France, de csak nem hagynak engem MEGINT ... nem tudom, Mexikóban, ugye? Nem mintha bánnám, őszintén... Visszafelé nem Air France visz, hanem AirMexico... és csak EGY kaját fognak adni. T_T Hát ez rossz. Fel kell majd csempésznem a kajámat? Az szomorú lesz... Miért nem tud mindenki normális lenni, és kedves, és szép, mint az én drága, imádott, tökéletes franciáim? Oh well... miket tesz meg az ember a szerelemért... és a bankszámlák helybeállításáért.

Az a fontos, hogy a lefoglalás megvan. Nem megyek sok időre de megyek. Meglátogatom családomat, barátaimat és Kari családját... A Karit nem látogatom meg, mert nála leszek. ^_~ Április 5.-én érek haza, későn, sajnos, olyan 5 óra tájt, de teljesen kipihenve, én nagyon jól tudok utazni, tehát csak letesszük a csomagjaimat Karinál, -2 másodperc ajtó bezárástól számítva, és ... olyan 90 perccel utána mehetnénk valahova egy kis lazító italért. Április 14.-én indulok vissza a pokolba, tehát ki kell használni ezt az időt minél jobban. Umm, sajnos az ebédek a családommal lesznek. Igen, Karim, készülj fel: meg fogod ismerni kedves nagynénémet és nagyapámat. Nagynéném egy angyal, de nagyapám nagyon, nagyon szigorú ember, akivel mindig a lehető legjobb viselkedésben kell lenni. Igen, a normálisnál is jobbnak.

Vacsik... lehetnek egypáran a Gittáéknal? Kééééééééerem! Vagy csoportostul barátnőimmel? Nagyon kéééééerem! Edit, Jeka, Emő, Gitta, Rózsa... meg a fiúk. Lehet? Mondanám, hogy vállalom a főzést de inkább nem: gondolom mindenki élni akar. ^_^ Aztán, tényleg elszeretnék menni megint Egerbe, már csak azért a fincsi borért is... amihez, persze, kell majd drága barátom és pát papám, a János, és amihez el kellene menni szintén a Marcsihoz, a pótmamámhoz. Igen, tudom, nem lesz annyi időm, de legalább nem ragaszkodom ahhoz, hogy elmenjünk Bécsbe (habár őszintén már gondoltam arra, hogy elszökök egypár órára, hogy elmenjek a KHM-be hogy megvegyem azokat a cuki kis cukorkás izéket!). Na, ki fogok dolgozni egy programot, és majd közlöm veletek. Majd lehet, hogy e-mail-en is jelentkezem, hogy szépen megbeszéljük a dolgokat, jó?

^_^ Angyalom, TE is benne vagy a programba, nem csak a szüleid! ^_^ Téged is látni akarlak, tehát majd csinálj valami kis időt nekem! Elvégre is nagy részben neked köszönhetem, hogy most megyek megint haza, és hogy ilyen boldog vagyok. ^_^ Te beszéltél nekem a Gittáról, te mutattad be. Neked köszönhetem, hogy megismertem a Karimat. Szeretlek, Angyalom. ^_^

Naplós Nap

Késő van és fáradt vagyok, de gondoltam írok egy picit lefekvés előtt, hogy Karinak legyen mit olvasnia reggel. Otthon 5:49 óra van , de itt csak 22:49. Brokeback Mountain megy a Warner Bros csatornán. Ma három fejezetet néztem meg az Odaátból Víctorral. Isteni volt. Nem olvastam semmit a szakdogára, ahogy szerettem volna, de gondolom holnapra marad. Van idők, tehát semmi gond.

Ma egy finom naplóírós napom volt, annyira, hogy zavartak az emberek amikor rám figyeltek és abba kellett hagynom az írást. A bankban az ügynök, aki elintézte az új csekk könyvem kérelmét. A pasi aki a klónozott könyvemet intézte... Víctor maga, akire figyelnem kellett ahelyet, hogy kivegyem a naplómat a táskámból és írhassak.

A bloggal nem ugyanaz, mert nem tudom mindenhova vinni magammal, de a naplóm mindig velem van és csak én olvasom.

A szobámba hatalmas kupleráj van, de nem akarok most vele foglalkozni. Istenem, olyan késő van már! Egy teli doboz voucheren mentem át keresztül kártyákra választva... egyenként. Még egy tucat elraknivaló, szortírozni való, olvasni való cucc vár rám.

Hn... jó. Holnap.

Erők Összetűzése

Szél csend van. Csak egy enyhe kis kócocska gomolyog orrom alatt, épp, hogy éreztesse, hogy van levegő, de már az is ijedten fut, menekül. A kiöntött vér és szétcincált hús állott szaga langyosan kavarog a földtől nem is fél méterre. Ideges a lovam, hallom a hadsereg mozgását, a páncélok távoli harangozását. Ott előttem, messze, mint egy fémes folt, áll az ellenségem, saját gondjainak páncéljával. Sisakom a fejemen, de mielőtt lehúznám az elejét, szerelmesemhez fordulok.

- Kívánj szerencsét, Életem.
- Sok szerencsét.

Egy lágy csók és ajkai édesek, mint az alma. Rá mosolygok és érzem, hogy rettentően szeretem. Ő az életem. Lehajtom a sisakom védőrészét és már nem vagyok önmagam, hanem a Sárkány. Lovam akaratom szerint elindul. Kezdődik a csata. Markolom a kardom. Ezen sok minden múlik.

Névnapom! Névnapom! Névnapom!

Jó reggelt és Jó napot ezen a szép Zsuzsanna napon mindenkinek, de főleg NEKEM!! ^_^ Ez egy dolog amit nagyon szeretek abban, hogy magyar vagyok: van névnapom! Persze, ez itt nem jelent igazán sokat, mert senki se ünnepeli meg, még az anyukám sem, akinek van magyar naptárja és minden. ^_^ Costa Ricában egyébkánt nagyon nehéz lenne névnapot tartani, mivel mindenkinek mindenféle neve van. Usnaví (igen, van egy srác akinek az a neve, hogy Usnaví. A mamája egy hajó után nevezte így: U.S. Navy), Lady Sexy, Hitler, Welcome Kennedy, Michael Jackson, Catleya, Yeison, Dylan, Sol (Nap), Luna (hold), Engracia, Fé (hit), Ángeles (angyalok), Nieves (havak)... Aztán mindenki úgy írja a nevét ahogy akarja. Juliana,Yulyana, Yulianna, Julianna, Julyanna, Jullyanna, Joulihannah, Jhoulliannah, Joolyannah... csak legyen valamennyire érthető, hogy mit is akar vele mondani.

Ma elsőnek a Gyuszi köszöntött fel. Nem tudtunk sokat beszélni, mert el kellett mennie helyre kalapácsolni az ivóvizet. ne nézzetek így rám! Ő mondta! És nem, nem kortyolgatok ír kávét munkaközben... kávé nélkül. (Nincs is Bailey's az irodámban...) Nagyon örültem, mert mondta, hogy nagyon, nagyon örül annak amit lát. Eleinte nem értettem, azt hittem, hogy a kalapácsolni való ivóvízre mondta, de aztán magyarázott: örül, hogy lát engem a Karival. Hát látni nem lát, de tudja hogy nagyon, nagyon boldog vagyok. ^_^

Kari még nem került fel az Internetre. Gondolom vagy sok munkája van, vagy tegnap este sokáig maradt fenn a gyerekekkel. ^_^ Azért remélem, hogy jól van. Ő viszont előre köszöntött fel engem egy gyönyörű szép karpereccel és hozzáillő fülbevalóval. A karperecről itt látjátok a képet, de a fülbevalóról nem sikerült még mindig képet találnom. Csini darab, ugye? Igen, ez volt a "meglepi" amiről azt hittem, hogy cherry-coke lesz vagy Törley pezsgő. Hn. Kari nem könnyen kiszámítható. ^_^ Érdekes, nem?

A tegnapi nap után, most a munka sokkal lazább. Ez jó, mert normális munkát csinálhatok, ami annyit jelent, hogy csinálom a GSM hálózat beszámolásokat, plusz valamennyit dolgozom is a szakdogán. Anyu tegnap elvitte a klónt tovább klónozni (remélem jól értette, és igazán KLÓNOZNI fogja, nem csak lefénymásolni), de csak szombaton lesz kész. Addig is a "paper"-eket olvasok amiket Milénak adott. Szegény Milém úgy szenvedett, mert angolul van 12 paper-ból 11 paper. (Paper, miért paper? Tulajdonképpen előadások, cikkek, de a tudományos körökben a "paper" szó nagyon felkapott. Ez a menő). Szokásszerint, tehát, majd én olvasom el a papereket és egy kis összefoglalót írok a Milenának, hogy azért ő is tudja miről volt szó.

09:09. Margit is felköszöntött! Amerikából. ^_^ Emlékeztettem a Jón Gunnár nagybácsimat, hogy ne felejtse el felköszönteni a Zsuzsanénit is. ^_^

Ebbe a bejegyzésben csúfott akartam űzni "a művészből". Ma az MSN üzenete k.b. az volt, hogy "ha nem tudsz megérteni, az azért van, mert nem értékellek eleget". Igen, tudom. Olyan mély a jelentése, olyan költői, de mindenek fölött, olyan hihetetlenül hülye. Le is szedte azóta, amiért nem is tudom pontosan ismételni a zagyvalékot amit felrakott. Gondolom valaki azóta szólt neki, és ő, tetve a nagy Latin Amerikai Lermontov szerepet, szenvedve magyarázta meg, hogy nem mindenki képes megérteni a művész lelkét... Ühüm. Amikor ilyeneket látok, arra gondolok, hogy hogyan is lehet az, hogy az emberek nagyképűnek nevezték Henry Miller-t, amikor ő igen is művész volt és tehetsége, szavainak nyers vágása igen is repedt a tehetségtől. Akkor ez a kis ugri-bugri, mihaszna kézművész mi? Egotisztikus kis bolhán kívül?

A társadalom rosszul van felszerelve: a kis mihasznát nem oktatják ki, senki se pofozza meg, de amikor egy tehetséges művész lépni mer egy új irányba, akkor leköpik, elnyomják, elhallgatatják. Miért kell a társadalomnak ilyennek lennie? Miért mindig a merevben akarja megtartani magát, amikor a mozgásban is tudna? Ekkora a szükség a kapaszkodásba?

Chronos Újratöltve

Valahogy most már nem tetszett annyira az az előző bejegyzés, tehát letiltottam olvasóimnak és helyette írok egy másikat. Miért? Mert megint F-ről beszéltem és a sok hülyeségéről. Jó, persze, kitombolni az emberből a sok rosszat, de akarom majd elolvasni valamikor? Milyen érzés ilyenekkel összepötyögtetni a bloggomat, irományaimat? Ezt most elteszem, elrakom, leszedem, eltitkolom. Volt köztetek olyan aki már elolvashatta, volt olyan aki nem tudta elolvasni... ez van. Most valahogy máshoz van kedvem.

Eszembe jut Anais Nin. Kedves Anais. Van olyan aki azt mondja, vagy azt szugerálja, hogy Anais patologikusan hazudik amiért, például szerkesztette saját naplóit, kihagyott részeket, újra írt más részeket, bele adott részeket mielőtt kiadta volna őket. Egy olvasó kérdezte: "Miért hazugság ez? A naplója már eleve szubjektív és személyes. Miért nem módosíthatja?". Tehát ez a bloggom, a nyított naplóm, aminek egyik fontos eleme az, hogy erősen szubjektív. Mit teszek fel, mit veszek le nem teszi hamissá, de inkább az emberi változó lényemet mutatja. Csak az nem változik aki halott. Itt azt is szokták mondani, hogy csak a folyók nem fordulnak vissza. Az ember dinamikus szerv ami folyamatosan változik, és múltjának, önmagának ellenkezik, és forog többet mint amennyit egyenesen megy. Ide-oda szaladgál és beszél, sír, kiált, makog és gúnyol. Megfigyel, megijed, megdermed.

Anais álmaiban él, leszakadva minden táarsadalmi és valóság kapcsolattal. Neurotikus, mondják néhányan. Nem volt sose igazán szabad, mondják mások, de hogy lehet egy ember szabadságát, függetlenségét kívülről megitélni? Szabad az aki mindent megengedhet magának, mégis lelkén, gondolatán viseli nehéz bilincseit? Rab az aki mások akaratához van kötve, de akinek gondolatai szabadok és velük repül és virul? Anais folyamatosan törékenyre tartotta magát. Törékeny-erős. Anya és gyerek egy testbe. Anais szépsége a kifejező képességében van. Miért nem lehet csak ezt nézni? Miért kell haszontalan mércékkel elitélni? Ő benne látom a törékeny emberi lelket ami a világ homályos tengerén vergődik és kavarog, semmit támaszt nem találva, minden mentő tábla csak ideiglenesen tartva. Nincs semmilye igazán, csak önmaga és szavai. Szavak amiktől többször is igyekeznek őt eltépni. Pszichoanalisták, merev agyak amit kis skatujákba akarták szorosan begyömöszölni.

Don McLean énekli Amerikai Pitéjét guitárral, fonva a történetet a gonosszal és álmodik a régi napokról amikor a zene levegő és élet volt.

Anais jár a fejemben. Naplóinak két kötete most jön hozzám. "Richmond, Virginia", mondja nekem Amazon.com. Ott volt utoljára, ma reggel. Ma már Doral, Floridában kellett volna lennie. Holnapra saccolják az érkezést Miamiba. Hát nem örülök neki, de miért is izgat? Annyi más olvasni valóm van! Igen, a halászok. Karim csinált egy képet arról a szigetről amiről saccoltam, hogy a mi Szigetünk. Venado. Az Őz Sziget. Az asztalon hagytam a könyvet amit a tanár adott kölcsön nekünk, egy papírral Anyunak.

"Anyu,

kérdezd meg mennyi idő alatt tudják klónozni a könyvet, és ha ezen a héten meglesz, akkor klónoztasd le!"

Könyv klónozás. Van ilyen Magyarországon? Itt annyit jelent, hogy lefénymásoltatják, de ugyanolyan méretüre vágják, bekötik és a fedelét is megcsinálják. Néha picit látni, hogy nem az igazi, de van amikor olyan profi módon csinálják meg, hogy csak akkor veszed észre, hogy klón amikor kinyitod a könyvet és a fénymásoltatás jelei éktelenkednek mindenhol. Ez a könyv, ami már eleve egy klón, nem tündököm majd szép, olvasható formában sem, miután leklónoztatom. Tudjuk mi már milyen a fénymásolat a fánymásolatról.

Nem mindenki szokott klónozni igazán. A klónozók közül van alapvetően két csoport: az aki leklónozza azokat a könyveket amiket már nem lehet megszerezni és az aki leklónozza a könyveket, mert az eredetinek az ára nagyon magas fizetőképességéhez. Ugyanakkor, az egyetemi szinten, nem mindenki folyamodik a klónozáshoz, hanem csak a felső-előtti szinten levő diákok engedhetik meg magunkak. A skála k.b. a következő:

1. Megveszi a könyvet
2. Klónozza a könyvet
3. Le fénymásoltatja a könyvet és bekötteti
4. Lefénymásoltatja a könyvet és minden fejezetet külön-külön gémkapcsokkal tart össze.
5. Csak néhány fejezetet fénymásol le, ás azt is úgy, hogy kiveteti mind azt amit nem kell elolvasni.
6. Kölcsön kéri a könyvet vagy a fénymásolatokat.

Nem tudom meg lesz-e ez a köny amikor hazaérek, de ahogy tegnap este egy picit végignéztem, nem látok benne igazán semmit amit ténylegesen fel tudnánk használni a szakdolgozatba. Mára erről is le tettem egy darabig és inkább a politikákra öszpontosítom erőmet. Nincs sok, de legalább találtam egy táblázatot árakkal... 2004-ből. Miért nincs frisebb adat? Én azt mondanám, hogy a korrupció nem engedi, hogy most ezt lássák az emberek, mert talán valaki tehetne valamit ellenük. Sikkasztani kell, a jelenlegi "árakat" eltüntetni, hogy ki lehesen zsákmányolni a halászokat. Mit gondoltok, kinek dolgozik Incopesca?

A Hétfő

Munka: csináljam meg a főnök munkáját. Ühüm. Tehát vissza a régi kerékcsapásba. Cynthia közönséges kérdései is ott sündörögnek valahol. "Lefogytál! Annyit 'tornáztál'?". Drágám, hát mit mondjak? Én szerelmes vagyok a barátomba és ja, akármennyi pénzt fogadnék arra, hogy még az Atlanti Óceánnal is köztük több és jobb szexünk van, mint neked... barátoddal vagy szeretőiddel. Amikor csak akarsz, kedvesem, gyere le az irodámba és majd adok egypár tippet. Első tipp az ingyen van. Figyelj ide, mert ez aztán a boldogság nyitja: a párod NEM péntárca amit minden áron ki KELL használni, és nem egy nemi szerv amit le kell koptatni. Tudom, rendhagyó fogalom, de a férfiak, és a barátod is, a párod is (főleg a párod, a barátod) EMBER.

Sok hátramaradt munkám van... illetve nem is olyan sok, de el leszek egy darabig foglalva, hál' Istennek. Első dolgom az volt, hogy leállítsam a munkámat, hogy csináljak neki egy slideshow-t a gyűlésre... mert persze, maga se tudja, hülye fejével, miről is akar beszélni. És tegyem bele ezt, meg azt, meg amazt... Olyan nagy sületlenséget akart beletenni a bemutatásba, hogy majd hogy nem elröhögtem magam. Hogy írjam be, hogy Claudio Bermúdez, a távközlési igazgató azt akarja, hogy minden más szolgáltatásból is csináljunk olyan beszámolókat mint amiket az Ericsson hálózátról csinálunk

- ... habár persze ez a mi munkánk, de hát ki kell használni, és aztán majd ebből is lehet látni milyen fontos ez a csoport és ez a projekt. És azt is írd be, hogy nem lehetséges, hogy a VertICE projekt csak 2011-re lesz kész, és oda kell tenni, és pénzt is kell tenni, hogy mennyibe kerül, mennyit veszítünk havonta ezzel (Hókisasszony: MIVEL?????), és ha egyre többet késik, annál többe fog kerülni (H: MI????), és ha ebbe akar befektetni (H: MIBE??), akkor ez ennyi idővel és ennyi pénzzel hátrál...

Mondanom se kell, hogy ez a zagyvalék nem fog bekerülni a bemutatásba. Nem került bele, mondom inkább. Wrap it up, send it on its way home. Majd lassan, nyugisan vissza a nyugtató számokhoz, amik hol itt, hol ott valami érdekeset mutatnak fel. Mindig vannak kis hibák, és évelején sok kis érdekes jelenség szokott lenni, ami szórakoztat. Néha aztán vannak a mindenféle érdekes nevek és helyek amiket ismerek, vagy nemrég ismertem meg. Lepanto, Veintisiete de abril (igen, van egy település aminek az a neve, hogy április 27.-e), Palmera, Chacarita, Guácima, Ipís... Lehet, hogy nem tudok semmit a helyről, történetéről, állatairól és növényeiről, de tudom, hogy mennyire lehet vagy nem onnan telefonálni. Hol van ilyen vagy olyan rádiobázis, és hány cellája van mindegyiknek, és mit is jelent ez a cella-dolog.

Karim: istenem, mennyire hiányzik drága életem! Yuly ma megkérdezte, hogy igaz-e, hogy férjhez megyek és hazaköltözök Magyarországra. MI???? Hogy az Ati mondta. SAY WHAT????? Hát jó, hogy az MSN-en beszélgettünk, mert látta volna, hogy fülig elpirultam. Háááát, ugye bááááár... nem úgy van a dolog.

- Nem, nem... - de az túl durva volt egymagában. - Még nem. Viszont az igaz, hogy haza akarok menni.

Az Ati is felbukkant, és megkérdeztem tőle, hogy honnan veszi ezeket a dolgokat, és egyből letagadta, hogy ő valaha is mondott volna ilyet! Aztán egy picit beszélgettünk és mondta, hogy hát beszélgettek rólunk, arról, hogy én mindig is visszavágytam Magyarországba, és onnan valahogy szó került a házasságról. talán nem kellett volna megmutatnom nekik a hosszú fehér ruhámat... (Kwa-kwa-kwa-kwa-kwaaaa~) Hát ki tudja, talán a beszélgetés és az elmélkedés után ők is kedvet kapnak és végre összeházasodnak.

Karim felhívott Madridból. T_T Édesemnek olyan nagyon fáradt hangja volt, hogy legszívesebben átöleltem volna, megsimogattam volna szép fejét, mellemre hajtom és addig babusgatom, csókolgatom míg el nem alszik. Csak azt remélem rendesen evett, amennyire belefér, és majd otthon el is tud aludni és szépen kipihenni magát. Bárcsak már otthon lehetnék!!!

Fura, nem hittem volna, hogy lehet a Karit jobban szeretni, de mégis sikerült. Most arra gondolok, hogy vajon az évek elteltével mennyire fogom szeretni Karimat és vajon szívem és lelkem képes lesz-e ennyi szerelmet kibírni anélkül, hogy elveszítsem józan eszemet... ha van. Minél többet nézem a Karit, annál jobban veszem észre milyen szerencsés vagyok. Egyszerűen olyan gyönyörűszép párom van! Szemei tökéletesek, annyira, hogy Dmitrij világszép kék margarétái lehervadnak Kari égi kapui mellett. Most egy újabb "legszebb kék szem" van, és abban égi kapuk tündökölnek, hol tűtornyokká nyúlva peridot tetőkkel, hol pedig ívboltos aquamarine és ékes kék tourmaline oszlopokkal hívva a vándorlót a Valhala világába. Arcán pedig szája mellett két hosszú vonal szántja fel minden mosollyal gyerek arcát és férfit teremt. A gyönyörűből a rajongásba méltóba.

"Ez mindig is ott volt?"

Minden ami valaha is tetszett, minden amit mindig is a tökéletesség jelének tartottam ott van benne, és tündököl, csillog és rám mosolyog.

Hát igen, én vagyok, minden kétej nélkül, Isten kedvenc gyermeke. Végül is, senki más nem kapott Karit és ekkora nagy szerelmet. Ja, igen, plusz minden mást ami nekem adatott: kényesztetett élet, kettős állampolgárság, isteni szülők, jó állás (még ha hülye is a főnök, de komolyan, azért nem szabad ennyire kirívóan a kedvencnek lenni), szépség, inteligencia, tehetséges, a világon a legjobb barátok, egyenként és óvatosan kiválogatva... mert mondom nektek, SENKINEK nincs olyan kiváló, tehetséges, okos, szép, érdekes baráti csoportja mint nekem. Egy csoport tökéletes ember. Még regényekben se fordul elő.

Bagel, kóla, blog... már csak a cigi kéne. ^_^ Igen, szerencsés vagyok.

Könyv: Ma, egyébként, sokkal közelebb érzem magam Anais Nin-hez. Megrendeltem naplóinak következő két kötetét, ami, minden szerencsével itt lesz csütörtökön-pénteken. Otthon ülnek a több és több könyvek amiket elkezdtem, vagy el se kezdtem, várva, hogy mikor döntöm el megint, hogy jó lenne elolvasni őket, de nekem, lelkemnek, most Anais kell. Egy jó ideje nem rendeltem könyvet Amazon.com-tól, de nem is Amazon miatt, hanem Aerocasillas miatt, a cég ami add egy Miami-i címet amire kérhetem dolgaimat, és ami kihozza nekem a csomagjaimat. Hát mondjuk, hogy ez próba lesz. A két kötet ára k.b. $33. Ha Aerocasillas többet kér $10-nél, akkor legközelebb csak amazon.co.uk vagy amazon.fr-től kérek könyveket, és mindet Magyarországra küldetem.

Nem mondhatom magamat Anais Nin "ismerőnek" mivel idáig csak az egyik kötetét olvastam el a hét kötetes naplói közül, plusz annyi, hogy idáig elolvastam az egyik regényét (House of Incest) és láttam már Henry Miller szemein keresztül a Rák Trópuson. A másik regényét, Delta of Venus várni fog míg nem olvasok előbb róla a naplójában, hogy annak alapján el tudjam helyezni magamat Nin szellemi állapotában és jobban értsem amit mondani akar. (Igen, felfedeztem, hogy ez Anais Nin regényeinek nyítja.) Találtam most egy könyvet, egy életrajzott amit egy Deidre Bair írt. Eleinte jónak nézki, habár ez Anais Nin életéről kell, hogy legyen, mégis hosszadalmasan beszél nagyapjairól, szüleiről, ami őnmagában nem is lenne olyan rossz, ha nem ragaszkodna a kronológikus sorrendre és akkor hozná elő a dolgokat amikor rájuk kerül sor. Plusz, van három Anais: maga Anais Nin, a nagymama és az egyik nagynéni. A könyvben az író Eyes Anais, Kettes Anais és Anais Nin-nek hívja őket, vagy elfelejti és csak Anais, de nem is tudja az ember melyik Anais. Lenne csak az, de van több Joaquín Nin is szintén! Hogy legyen akkor??? Hát azért volt érdekes olvasni való, de még érdekesebb volt olvasni azt amit az olvasók mondtak a könyvről. Mind Amerikában, mind Angliában egy hangon szónokoltak: Bair utálja Nin-t és folyamatosan itélkezik fölötte. Hazugnak, rossz írónak és ninfomániásnak hívja.

Igazán, Nin naplójának olvasása nem feltétlenül kellemes érzelmeket kelt az emberben. Anais néha olyan kis eltiporható vagy kis hülye, naív nőnek tűnik, de ez teszi szebbé. Gyenge, törékeny, és igen, hazudik, de főleg magának. Álmodozó, gondolkodó nő aki folyamatosan fejti ki véleményét, gondolatait minden visszafogodság nélkül. Elitélni? Igen, az ember magában elítélheti, ha kedve van. Könyvben? Ha kiadják, csak tegye meg, de aztán válalja el, hogy elfogult lapjait és szavait is elitélik. Anais Nin fele olyan ismert író sem volt, tudomásom szerint, mint Miller vagy Sartre, de kítünő volt. Nem hívnám egy feminista írónak, se egy "Női Irodalom Bálványnak", mert nem hiszek abban, hogy az ember művét maga az ember körülményeihez kellene kötni. Nin műve értékes mint irodalmi munka. Legyen ő spanyol, francia, kubai, amerikai, nő, férfi, fekete, fehér, keresztény, budhista, déli, északi... Nin munkája egy érdekes szikra az emberiség művei közt.

Az Igazi

Ma olvastam el az e-mail-t amit egy kedves barátnőm küldött nekem. A téma fontosságáért, plusz azért is, mert komoly írónak tekintem, nem "nickname"-jén fogom hívni, hanem igazi nevén (k.b). Elsősorban, kellemes meglepetés volt észrevenni, hogy Elragadó Szépség Üde Patakom szintén szeret engem ahogy én szeretem őt. Egy dolog barátnak lenni, ismerősnek, de teljesen más dolog az amikor az ember megosztja veled, hogy a szívében hord. Lelkem felszállt és mosolyogtam. Ez a különleges nő, Jeka, több mint annak a jele, hogy lassan alakul a magyar életem, és hogy igen, kezdenek magyar barátaim is lenni, igazából, hogy lesz nem csak egy vérszerinti és egy szerelem szerinti családom kihez hazamenni amikor végre majd kiköltözök, hanem azt is jelenti, hogy lesz lelki, érzelmi családom is ott, akivel majd találkozhatok, bulizhatok és akik szeretnek és akiket szeretek; hanem azt is jelenti, hogy egy olyas valaki viszonozza érzelmeimet akit nagyon megbecsülök mint ember, mint gondolkodó és szintén mint művész. Ha volt már lehetőségetek elolvasni Jeka blogját, akkor bizonyára tudjátok mire gondolok.

Jelenleg, Jeka egy könyven dolgozik amit egy igen "fogó" struktúrában épített fel. Maga a terv nagyon jó és folyamatos, szépen össze tud állni, miközben egyszerre szinte "moduláris" módon is dolgozik. Ahelyet, hogy egy csoport egymástól függő elemet szervezne össze, ahol minden egyes tagnak tartania kell a struktúra teljes súlyát, a függetlenség jegyében felállított inkább egy "közreműködő", egyedülálló csapatott ahol minden egyes tagnak korlátlan fejlődési lehetősége van magában a keret-sztoriban belül. Egyik sem befolyásolja a másikat, egyik sem hajlítja meg a másikat, hanem szépen, mondhatnák "felnőtt módón" minden egyes szerves rész produkálja a magáét. Ahogy elolvastam a könyv vázlatát, delfigyeltem arra, hogy van egy "várható" rész, egy olyasvalami, ami nem rendhagyó, hanem igen is megfelel a történetek többségének. Ez az "igazi" kérdés volt. Megkérdeztem Jekát, hogy miért is tette ezt ide be, amire azt válaszolta, hogy először is kikerekítti a történetet, ciklust zár (amit egyébként én igyezezni szoktam nem megtenni saját regényeimbe, illetve nem a "látható" ciklusokat szoktam zárni, hanem a láthatatlanokat és amik nem záróval végződnek, hanem újabb kezdettel), de egyébként azért is, mert ő hisz az igaziban. Na, ez engem elgondolkodtatott.

A legtöbb ember félelme az, hogy az életük úgy megy el, hogy sose találják meg az igazijukat. Elmennek mellette, hagyják kiszökni kezeik közt, örökre elveszítík valami rém-csoda folytán, vagí egyszerűen sose látját. Na, én minden bizonnyal meg tudom a világnak mondani, hogy ilyen nincs. Azt se mondhatom, hogy az ember kikerülheti, ha ki akarja kerülni. Persze, gondolom csak egy módja van annak, hogy örökre elvesítsük igaiunkat, és az az, ha önmagunkat titkoljuk el. Ha hamisak vagyunk, ha álarcot hordunk, ha nem engedünk saját igaz érzelmeinknek, akkor "Bye-Bye, Love, bye-bye sweet caress, Hello Loneliness". Miért? Mert az igazinkat nekünk teremtik, de ha mi folyamatosan valaki más akarunk lenni, és letagadjuk önmagunkat és saját igaz boldogságunkat, vágyainkat, akkir letagadjuk igaziainkat... és az lesz a legrosszabb, hogy tudni fogjuk majd.

Az az igazság, hogy nem lehet az igazi elől menekülni. Akárhogy is éled az életedet, akármelyik is az életfilozófiád, az igazi bele fog találni és lehetetlen lesz nem észrevenni. Akármire is szoktál figyelni, rá fogsz figyelni. Szép lesz a feneke, ha szép fenekeket keresel, és szép lesz a szeme, ha azt szereted. Akkor fog életedbe kerülni amikor épp jó, amikor te magad is jól vagy és amikor el tudod fogadni igazidat, mert elvégül is igazid is ember, és majd neki is akkor érsz az életébe amikor ő is kész hozzá.

Szerintem a legtöbben ismeritek már Kari és én történetünket vagy azért, mert itt olvastátok vagy azért mert ott voltatok amikor elkezdődött, így hát nem is kell elmesélnem nektek milyen is az amikor az igazi megjelenik az ember életében. De talán nem tudjátok milyen az amikor ez tovább bontakozik.

Amikor láttam Karit a reptéren, az élet megint fellobbant bennem, és szerelmem nem volt többé csak valami álomszerű tökéletes emlék, hanem egy valódi, élő, lélegző érzelem ami benne is élt igazán. Az igazim és én. Mondanom se kell, nem is muszáj, hogy mindenki itthon mindenki megszerette a Karit amint látták. Apu és Anyu csak úgy áradoznak, nem is bírnak szebbnél szebb dolgokat mondani Kariról. Kedves, aranyos, édes, csinos, figyelmes, jó, csendes természet, jó gyerek, okos, értelmes... Ati gyakrabban jött el, mindig valamilyen oknál fogva, akármi is lenne, és folyamatosan igyekezet valahol közel lenni Karihoz, valamit mondani még ha magyarja nem is a legjobb. Minden érdekelte ami a Karival kapcsolatos és viccelődött is. (Costa Rica legnagyobb stádiuma...) De ezek csak csipkék a szív körül. Meg lehet mérni a szerelmet percekkel megérkezés előtt, percekkel indulás után, vagy inkább a csókkal amivel üdvözölsz, az öleléssel, kificamodott álkapoccsal, egybefont kezekkel, meghitt beszélgetésekkel, a nehéz kérdésekkel, az őszinte válaszokkal, a kívánságok és ezer vágyak kitárgyalásával, kimutatásával. Vagy talán a szerelmet mind ezek által lehet mérni.

Viccelődtem Karival, és mondtam neki, hogy ahhoz, hogy megbizonyosodjak arról, hogy szeret, előbb statisztikai felmérést kell végeznem. Egy húsz darabos mintát. Igazán a szerelmet, amikor az igaziról van szó, nem mennyiségben vagy gyakorisságában méri az ember, hanem mélységben, és ahhoz nincs minta, csak tudás és érzés, és Kari meg én hamar zuhantunk bele a mélyébe és azota is száguldozunk kézenfogva mélyebbre és mélyebbre a szerelembe. És nem számít bele ezüst gyűrű vagy földigérő, romantikus fehér ruha, ebédek a teraszon, csókok és ölelések a Csendes Óceán sós csipkével díszített karjaiban, csak az fontos, csak az érdekel, hogy szeret engem és szeretem én. Csak a szeme, a mosolya, szavai, vagy ahogy rámnéz és szül, hogy azért egyek rendesebben, vagy ahogy becézget szeretettel és megbízik bennem.

Nem akartam ma hagyni menni, vissza hazánkba, de nem tehettem mást. Az az igazság, hogy ez nekünk egy ország, közös első nyaralásunk helye, ahol turmixgép szerű repülővel mentünk a tengerpartra, ahol ráják vártak szerelmemre, és ékes egek tárultak elénk szebbnél szebb látványokkal. Sok szép emlékünk van itt, és jó barátunk akik most Kari barátai is, szintén telítik ezt a földet szívünkben, de hazánk Magyarországon van. Karim hazament... nekem is hamarosan mennem kéne.

Mikor? Mikor tudok majd hazamenni Karimhoz, hazámhoz, végre otthonomba?

Művész

Ki miben jó, abban művész tud lenni... vagy más a művész? Mi az ami a műalkotást azzá tesz? Van aki folyamatosan mondja magáról: "művész vagyok! művész vagyok!" De az? Eszembe jutt Henry Miller. "Tavaly azt hittem magamról, hogy múvész vagyok. Most már nem hiszem azt. Tudom." A művész a műveinek él, vagy a műalkotmányok léteznek a művészért?

Szerintem akkor művész az ember amikor személyisége műveire alapul, amikor beleölti magát műveibe és ezek élő, szerves részei lesznek, nem csak hobbik, vagy kereskedelmi eszközök.

Kérdőív amit Christina Blake-től vettem át

Volna munkám de ez érdekesebb... azt hiszem.

1. Hol fogtad utoljára valakinek a kezét?

parkban, taxin, utcát, otthon, ágyban... Utoljára talán az ágyban. ^_^

2. Ha megélnél egy háborút, szerinted túlélnéd?

Magától a háborútól függne, de lehet, hogy nem.

3. Bealszol a tévé előtt?

Nem úgy kell mondani, hogy "elalszol"?

4. Ittál már tejet közvetlenül a dobozból?

azt akarod mondani, hogy lehet máskép is? Ja igen! Közvetlenül a zacskóból, vagy közvetlenül az asztalról ahova leöntötted. Egyébként egyszer a cicámmal együtt a cicatálból is felnyaltam. Nagyon finom! ^_^

5. Nyertél már valaha betűző versenyt?

Mit tűzől a betűző versenyben? Sose hallottam ilyenről...

6. Mi volt a legnagyobb vitád valamilyen baráttal?

Nem szoktam vitatkozni igazán barátaimmal. Ha a dolgok elfajulnak, akkor a kapcsolat is elszakad.

7. Gyorsan gépelsz?

hát szerintem normálsi sebességgel gépelek. Angolul azért gyorsabb vagyok mint spanyolul, vagy magyarul.

8. Félsz a sötétben?

Nem, fényben szoktam félni, ugyanis vámpír vagyok.

9. Most van valaki, aki tetszik?

Mármint, hogy önmagamon kívül? ^_^

10. Miért ért véget a legutóbbi kapcsolatod?

Utolsó pillanatban úgy döntöttem, hogy nem megyek vele moziba. ^_^ El se tudtam hinni, hogy ilyen könnyű volt!

11. Szerencse számod?

506-22-89-46-16. Bagelmen's száma!

12. Nyertél már lottón?

Nem lottózok.

13. Most iszol valamit?

Mit gondolsz?

14. Okosnak tartod magad?

nem tartom magamat okosnak. Az vagyok.

15. Ettél valaha bogarat?

Ha a csiga, és a tengeri-micsodák bogarak, akkor igen.

16. Most van valaki, aki hiányzik?

Jelenleg nem!!! ^_^ De kérdezz meg egy hét múlva.

17. Mit kérsz karácsonyra?

Karit, Swatch-ot, Benetton-t, rögbit, Bécset és lehet, hogy egy Lalique-t is, de ezt még nem döntöttem el.

18. Ismered a muffinembert?

Egy barátom barátja.

19. Beszélsz álmodban?

Beszélek, éneklek, nevetek, sírok, kiáltok és hírdetéseket is ismételek.

20. Emlékszel az első csókodra?

Homályosan.

21. Reptettél valaha sárkányt?

Nem igazán. Apu mindig helyettünk csinálta a sárkányt, ami ronda volt és nagy és csak az ő fejében működött. Sose értettem miért nem csinálhattunk hagyományos, bevált sárkányt vagy fákját mint mindenki más.

22. Mikor mentél legutóbb úszni és hova?

Húúú... nem tudom. Talán a Karib Tengeren, de nem a partnál, hanem bent egy szigethez közel. Yachtoztam egy csoport orosszal.

23. Sikeresnek tartod magad?

Hát én vagyok... ez egyértelmű.

24. Kábé hány ember száma van a mobilodban?

Több mint amennyit hívni szoktam.

25. Szerettél volna valaha kapni egy lovat?

Van. Ja! Már mint hogy igazit. Nem, mert nem lenne hova tennem.

26. Mik a terveid holnapra?

Megpróbálom kiiratni magam betegszabira.

27. Mit csináltál múlt hétvégén?

Azon dolgoztam, hogy bepótolok egy havi... nem érdekes! ^_^ Aaahhh...ummmm... Hát Karival voltam. ^_^

28. Most hiányzik a suli?

Nem. Van sulim, és tök jó ráadásul. A vezetőtanér hülye, de a karrierem a világon a legjobb.

29. Mikor mondta neked valaki utoljára, hogy szeret?

Ma reggel ... ^_^ Többször, you mind.

30. Szeretsz szingli lenni?

igen... feltéve, hogy még mindig annak számítok. Ha már nem vagyok single, akkor jó single-nek lenni, de nem single-nek is. Szeretek ÉN lenni. ^_^

31. Szereted a szobádat?

ja.

32. Ki a hősöd?

John Maynard Keynes

33. Lógtál valaha a suliból?

Hát persze! Mint minden normális ember. Csak hogy én mindig előbb elmentem és utána "lógtam" úgy, hogy az ájulás széléig vittem magam (régen tudtam ilyet csinálni) és akkor, mivel "beteg voltam", a tanár elengedett legjobb barátnőmmel, hogy "haza kísérjen". ^_^

34. Most mit fogsz csinálni (miután kitöltötted a tesztet)?

dolgozni biztos nem, tehát találnom kell valamit, hogy ne unatkozzak.

35. Ha összezárva kéne eltöltened 24 órát egy emberrel, legszívesebben kit választanál?

CSAK 24 órát? Nem is érné meg!

37. Ettél valaha kutyakaját?

Nem, mert büdös. Macska kaját viszont igen. Lazacos májkrémet a Whiskas-tól. Kenyérrel fincsi!

38. Őszinte ember vagy?

nem, de lehet, hogy igen. Attól függ.

39. Szereted a ham&eggs-et?

kiét?

40. Mi az a három dolog, ami mindig nálad van?

Swatch óra, óvszer, fülbevaló.

41. Van valamilyen sebhelyed?

Igen. Minden sebemet ugyanarra a helyre teszem. Így nem veszítem el őket!

42. Szereted az akciót, a pörgést?

mit értesz az alatt, hogy "akció"? Ez egy relatív dolog, és a kérdést nagyon rosszul tették fel.

43. Mi szeretnél lenni ha nagy leszel?

én.

44. Mi a legnagyobb titkod?

Földre szállt angyal vagyok.

45. Milyen gyakran telefonálsz?

amilyen gyakran kell.

46. Hiszel a szerelemben?

Hát lássuk... tíz éven keresztül levadásztam a világ legcsinosabb, legkívánatosabb pasijait és szabadon éltem, senkihez nem tartoztam, senkit se tartottam meg, kiselejteztem azt is amihez más körömmel ragaszkodott volna. Aztán egyszer, egy szép napon, ami tulajdonképpen "este" volt, és Szilveszter, megismertem valakit aki egy hét alatt szívembe költözött és azóta is ott van... örökre. ^_^ Hiszek a szerelemben? Nem. ÉLEM!!!

47. Van valami, amit szeretnél, de nem kaphatsz meg?

Nem, olyan nem létezik. Mindent amit akarok előbb-utóbb megkapom... vagy nem is érdekel tovább.

48. Mi az a négy dolog, amit elsőként veszel szemügyre egy srácban?

Feneke... feneke... szeme, szemöldöke.

49. Mikor sírtál utoljára?

Pénteken... U_U

50. Kit öleltél meg utoljára?

Karit. ^_^

51. Jól kijössz a családoddal?

Yep.

52. Hol van a mobilod?

Nem tudom, de ha megszólal, akkor már tudni fogom.

53. Mit ettél utoljára?

Kólát és Reese's Pieces.

54. Mi a kedvenc színed?

zöld

55. Milyen filmet láttál utoljára moziban?

Ausztralia... Karival ^_^

56. Most milyen dalt hallgatsz?

"Smile", Tupac Shakur

57. Most mire vágysz?

Ummm... Karira?

58. Melyik a kedvenc kocsid?

Chevrolet Impala 67

59. Most nézel valamit a tévében?

Az American Idol-t. MUNKÁBAN VAGYOK!!! Mi féle kérdés ez?

60. Kivel beszéltél utoljára mobilon?
Karival

Kis Álmos

Nagyon, nagyon, nagyon álmos vagyok ma. Ez a legérdekesebb, hogy nem voltam álmos amikor otthonról elindultam, hanem csak olyan fél hétkor tört hirtelen rám az aludhatnék. Pedig annak ellenére amit bizonyára többen is gondoltok nagyokat mosolyogva és próbálva elképzelni milyen is lehetett, NEM, tegnap este nagyon is aludtunk. (Plusz ne is erőltessétek, sose fogjátok elképzelni milyen, habár csak annyit mondok róla, hogy wooooooo-hooooooo! ^_^)

Karim szombaton ért ide. A gép leszállt 17:00-kor, amikor úgy lett volna, hogy 16:15-kor érkezik. Maga Kari pedig csak 18:00-kor bukkant elő. Atival mentem ki eléje. Nem hittem volna, de Ati kikérdezett Karival kapcsolatban az úton. Sose kérdezett ki senkivel kapcsolatban. Se az Andrással, se a Dmitrijjel. Jó érzés volt, hogy vigyázz rám és azért aggódik értem. Érdekes módon kérdései nagyon a családomhoz, de pontosabban apámhoz illettek. És persze, a latin tempóhoz és hozzáalláshoz.

- És mit csinál?
- Milyen egyetemre ment?
- Hol lakik?

Alapvetően: munkás ember? el tud téged és felháborítóan drága életstílusodat (nem mintha az övé olcsóbb lenne!) tartani? Ha valamikor is megbánt, hol tudom felkeresni, hogy új arco kalapácsoljak a régi helyére? A reptéren majd megkérdezte:

- És magas vagy alacsony?

Megnéztük amikor leszállt a gép és azon vitatkoztunk, hogy most egy Boeing 777-es vagy egy 747-400-as... ami nem is lehetett, mert a Juan Santamaríára nem férne egy olyan gép. (Egyébként egy Airbus volt, de nem tudtuk meg a számát. Gondolom egy A320-as.) A reptáren összefutottam egy régi ismerősömmel még a japán órákról (akinek egyébként elfelejtettem a nevét!), a Larry-val. Ő... idegen vezető. Épp ugyanazt a gépe várta, mert egy csoport franciára várt, hogy elvigye őket valamilyen "Costa Rica a Pie" (Costa Rica gyalog) programra amit ő vezet. (Komolyan mondom, én ilyet nem tudnék csinálni! Kari azt mondta, hogy az egyik barátja ilyennel dologozik Afrikában. Hát van aki szereti, és van akinek izgi, de én nem vagyok erre képes! Idegen vezetői képességeim abban maradnak, hogy: ott a vécé, ott a bank, ott a bevásárló központ és legyen mindenkinél telefon, mert ha baj van, hívják a 911-t.)

Ati látta először őt, pedig rajtam szemüveg is volt!

- Nem az az?

Hát nem is lehetett olyan nehéz felismerni, ugyanis ő volt az egyetlen férfi az egész reptéren akinek olyan hosszú a haja, mint nekem. Fáradt volt, de olyan szépen mosolygott! Lehetetlen nem szeretni és beleszeretni. ^_^ Csókkal fogadtam, persze, ^_^ majd mentünk haza. Otthon aztán, pedig, hirtelen mindenkit lekötötte a bika-elől-futás, egy ilyen hülye Costa Ricai szokás ami olyan egy kicsit mint Spanyolországban amikor az utcára engedik ki a bikákat. Hát itt van egy ilyen "bikaviadalos" aréna, ami egyébkánt nagyon vacak. Oda sok örült beugrik az arénába és várja mikor engedik ki a bikát (mert egyenként engedik ki őket), hogy fussanak előle. Persze, időről időre van halott is, de a bikát nem végzik ki ezért. Tudod, rosszul esett azért, hogy a család ott ragadt a tévé előtt, és bámulta a bika-futást ahelyet, hogy illőképpen fogadták volna a Karit. Ha ezt, persze, megtudja a nagyapám, Anyám nem is fogja hallani a végét a szidásnak.

Kari, persze, kedves volt, aranyos és egyszerűen elragadó. ^_^

Első este: rémálom. Fogalmam se volt arról, hogy a szobában szunyogok tanyáznak. Grrrrr!! Azt hiszem vagy - meddig is? - fél négyig majdnem kellett ott izélnünk egy szunyoghálóval míg valamennyire elbírtunk aludni. Ja, "welcome to the tropic!" Már azon voltam, hogy fogom a párnát, a paplant és a Karit, és beteremel a szombámba, bánom is én, hogy picike az ágy, de már tudjunk aludni. Nem is beszélve arról, hogy olyan istentelen meleg volt, hogy bele lehetett olvadni! Na, de a végén valamennyit aludtunk, és hát... azért szépen, szorgalmassan ki is tudtuk használni az időt.

Tegnap pedig elmentünk Heredia város központjába, ahol megmutattam Karinak lenyűgöző idegen vezetői tehetségémet.

- Ez itt Alfredo González Flores volt elnök háza. Fogalmam sincs mikor volt elnök, de valamikor a huszas években. Nem tudom mi fontosat csinált, de mindenki szereti és azt hiszi, hogy ő volt a legjobb elnök aki valaha is volt.

- És miért nincs egy plakát vagy valami arról, hogy mit csinált? Csak hárok kép van róla az egész házban.

- Hát, tudod Kari, csak azért jegyeztem meg őt igazán, mert csinos.

.....

Történelemről nem tudok semmit. De komolyan, abszolút semmit. Tudom a történeteket amiket a papám mesélt a gimiről, de mikor építették, nem tudom. Már a végén, mondtam Karimnak, hogy ezetek a dolgokat inkább az Anyutól kérdezze. Ezek után elmentünk a boltba egypár cuccot venni, majd haza, majd ott jutott eszembe, hogy jó lenne az InBio parkba is menni. Na, nem volt sok időnk se, tehát Apu odavitt. Meleg is volt, de azért kellemes is... gondolom.

Az InBio Park egy olyan park amiben állítólag lehet látni Costa Rica minden nem-tudom-micsodájából növényt és állatokat. Tehát - próbálom megmagyarázni - Costa Ricában a különböző helyeket és magasságokon más-más állatok és növények fordulnak elő. Van "humid forest", ami legyen egyszerűen "nedves erdő" és száraz erdő... és valami közben ami a középső megyére jellemző, ahol egyébként lakunk. Hát nekem fű és fa és bogár és állat, de gondoltam Karinak majd tetszik. Be kell vallanom, hogy annak ellenére, hogy nem minden volt ehető (azért az egyik őzikét kedvesen Vacsinak neveztem... és gondoltam, hogy egyébként jó háziállat név! Lehet, hogy az otthoni cicám neve Vacsi lesz. Tehát vagy Gaia, vagy Smith, vagy Vacsi. ^_^), nagyon élveztem. Na, azért az "nedves erdőnél" a csövek eltörtek amik időnként egy igen finom, vékony, szinte páraszerű víz puffantást fújnak a levegőbe, amitől a növények száradoztak és a járda csupa víz volt. A fák sűrűn a fejünk fölött zárták össze ágait és leveleit, a napból csak egypár melengető sugarat átengedve. Hűvös, nedves és illatdús utakon járkáltunk, tarantulák, kígyók és ronda halak közt. Jártunk virágok és lepkék közt is, és megnáztünk egy kis kilátót ahonnan krokodilt kellett volna látnunk, de csak kacsák voltak.

Kiszomjaztunk, szerettünk volna egy sőrt, de nem nagyon jött össze. Persze, a végén volt sör, pezsgő és... egy én aki menden egyes alkalommal felugrott amikor már az Odaát ment a Warner Csatornán.

Sokat beszélgettünk mindenféle fontos dologról, mindenféle messzire nyúló dologról is. Tudtam már, de tegnap vettem észre igazán, hogy ez több mint ösztön már, hanem szinte "hivatás". Fran szavai csengenek a fejemben.

Fran egy jó barátom, vagy talán jó barátom volt, mivel őt a Lidietten keresztül ismerem. Neki igen fontos összeköttetásei vannak politikailag és egyébként ezzel az elnökkel sokkal több hatalomra tett szert, amit nagyon ügyesen manőverezik. De több mint csak egy politikus és volt parlamenti képviselő, Frannak van egy tulajdonsága: ő meg tudja érezni, hogy ki milyen. Lidiettől tudtam meg, hogy rólam azt mondta, hogy kedves vagyok és bolondos, egy kis élet-vadóc akire azért számítani lehet, de aki képes mindent az égvilágon feladni azért a férfiért akit szeret.

Amikor a kapcsolat elkezdett komolyodni, sokat gondoltam ezen. Igazán szeretem a Karit, de komolyan, komolyan, de... és a közgazdaság? Igen, van amikor nem gondolkodom mint egy racionális ember és egyszerűen mindent felpakolnék, itt hagynék csapot-papot és mennék, DE a racionális oldalam mindig közbeáll.

- Te HÜLYE vagy? Hogy gondolsz ilyenre? Nem, nem, nem... ezért a szakdogáért már nagyon sokat küzködtünk, ezt meg kell szerezni... nem is beszélve arról, hogy ez jelent otthon valamit ami nagyon megkönyítheti életedet. Aztán a hiteleket is ki kell fizetni, és azért szedjünk össze egy kis tőkét, hogy ne hogy a teljese semmiből keljen ott kezdeni életünket.

Hát mit mondjak? Igazam van. És az a szerencsém is van, hogy Karim ezt nem csak hogy megérti, de támogat is benne. ^_^ Igen, tudom... irigyelhettek mind. ^_^ De hát, nem én tehetek arról, hogy Isten folyamatosan mindig a LEGJOBBAT választja ki nekem. ^_^ Tehát megéri a Kariért mindent otthagyni és az ismeretlenbe ugrani? Igen! Jó, akkor miért nem pakolok és megyek? Mert én továbbra is egy kis Tervező vagyok akinek mindent előre kiagyalt formában kell csinálni. Plusz, minek ugorjak MOST az ismeretlenbe amikor ha egy picit várok sokkal több eséllyel indulnék? ^_^

Meglepi. Nem is az volt amit hittem. Se Törley, se Cherry-Coke, pedig szinte legyőzhetetlen statisztikákra építettem projekcióimat. A meglepetéstől szinte elállt a lélegzetem. Nem kell nekem ezt elmagyarázni, nagyon is jól tudom mi. Holy Mother of Hyne... O_O wow... És... mit még akarsz ezzel mondani nekem, drága Karim?

Fájdalom

Hangosan süvít a szél. Beront az épületbe és üvöltve rohan a folyosókon keresztül, száját minden kis réshez nyomva, ahova hideg ihletét befújja. Fenyegető és erős. Dobálja az embereket az utcán, kiszakítja a fákat a parkból, keveri a szemérkélő esőt a levegőben egy olyan dús, valószínűtlen világot alkotva ami sehol se jelenik meg. Ütközés ütközés hátán olyan borzadalmas sűrűséggel, mit amit idáig nem is láttam. A föld is reng... megint. Tegnap nem is tudtam pontosan csak a vérnyomásom ment le, vagy a szél rendített el ennyire, de nem... volt valami abban a rövid, gyökeres mozdulatban, ami mondta nekem, ez a földből jön, nem a föld felül.

Tegnap rosszul éreztem magam olyan 17-kor, mintha elrontottam volna a hasamat, de kérem, ki rontja el a hasát egy McDonald's-i hamburgerrel? Karira fogtam. Ja, ő evet valamit és én leszek beteg tőle... de nem.

Ma lekéste a gépét... Madridban.

Plusz 24 óra várakozás. Mínusz 24 óra együtt. Nem akarok elégedetlenkedni, mert már eleve az is ajándék, hogy láthatom megint, most, nem csak tavasszal, nem csak Szent Héten... de.... nekem hiányzik a Karim. Amikor felhívott, hallottam a hangját, lefutott a hideg a mellkasomon. "Ennek az embernek a gépen kellene ülnie," gondoltam. Igen, ott kellett volna lennie, csak hogy épp nem ott volt, hanem vissza kellett ballagni a maják és tíók fővárosába. Tehát igyekszem a lehető legjobb oldalról nézni az egészet, de csak fáj a szívem, hogy ma este nem ölelhetem át, hogy az ágy üres lesz, hogy megint minden hideg lesz, hallani fogom a szelet süvíteni, az ablak repedésein beerőltetni magát, és nem lesz ott drágám fincsi haja amibe arcomat temethetném, nem lesz ott a válla amire hajthatnám a fejemet, nem lesz ott a melle amire felkúszhatna a kezem, a karjai amik majd átölelnek, a háta amit simogathatnék, a nyaka amit csókolhatnék amikor már nagyon mélyen alszik.

Ma nem lesz itt nekem, és ez nekem fáj.

Fáj, hogy ott van, messze, egy városban ahol nem értik a szavát, egy városban ahol nekem több esélyem van eligazodnom, és mégis nem tudom neki internettel elküldeni spanyol tudásomat. Félek, hogy mi ez a "nem holnap, hanem holnapután". Istenem, remélem csak arra értik, hogy a csomagja nem ma érkezik, nem holnap, hanem csak vasárnap. Remélem ő nem késik. Remélem őt nem küldik valami más útvonalon. Jaj, gondolni se akarok rá!! T_T

Egy órája próbólom felhívni a Madridi repteret, a Madridban levő Iberia irodát, az itteni repteret, az itteni Iberia irodát de semmi... az égvilágon semmi. Ha tehetném egyszerűen leülnék a földre és kisírnám mind két szememet, majd kezdeném újra. De nem... tartanom kell a lelket a testemben. Csak egy picit várni... másra gondolni. Szakdoga, bank... mind csupa gond, de másra kell gondolni. Odaát... Na, az jó. Odaát. Arra gondolok majd. Csak szép nyugodtan...

Most egyszerűen senkit se tudok elérni, még a Milenát sem. Ettől ki tudok borulni.

Na, mély lélegzés... jól esne most egy kis cigi, egy sör, bugyiban a házban, hangos zene és jó kis filmek. El is kellene kezdenem megint valamit olvasni. Ott van Némirovsky Iréne regénye, amit tulajdonképpen megint el kellene kezdenem. Némirovsky-val az a baj, hogy több szálon fut a regény, de KOMOLYAN több szálon, és két szál nekem összekeverődik. Hol van egy író aki egy balerinába esik, hol van egy gazdag öregember akinek van egy szeretője (aki szintén balerina???), de nem az író, hanem valami cégnek vagy banknak a tulajdonosa... szeretem a stílusát, kivéve amikor próbálja beleélni magát a katolikus család életébe. Lerí róla, hogy nem tudja felfogni az érzést, amihez nem is kell katolikusnak lenni, csupán kereszténynek. Őszintén, ez a pillantás gondolataiba, ahogy minket keresztényeket lát, nekem nem tetszett. Olyan hamisan felbuzdult, hülye csoportnak ábrázól, nem is csak a szavakból, hanem az érzésből amit betűi alá gyömöszölt.

Péntek. Végre péntek. Holnap nyugalom... holnap pihenés... mára már nem akarok többet gondolni. Nincs is kedvem hazamenni és nézni Anyu arcát amikor mondom neki, hogy Kari nem ma ér ide, hanem LEHET, hogy csak holnap...

KLM... tavaszi utazást... ezt nem most kellett volna elkezdeni elintézni.

KLM... a bibi a napok száma, de ha nagyon, nagyon sírok a főnökömnek, hogy engedjen meg nekem 3 fizetésnélküli napot (amit egyébként nem is hiszek) akkor mehetnék április 3.-tól 17.-éig KLM-mel $1376-ért. Na, a jövőhéti fizetéssel ki is fizethetném simán egyből! Ha nem engedi meg a 3 napot, akkor b---- meg nagyon, jövök vissza 16.-án. Nagyon bosszantana, hogy egy hétvégét nem tudok kihazsnálni, de ez van. Szerelem, szerelem... mire késztet minket?

B@sszuskulcs!

Nem, nem káromkodás, hanem egy kedves ismerősömnek, akit barátnőmnek szeretnék tudni, a "neve", illetve a blogja neve. Érdekeseket ír ez a gyerek! Utólagos engedélyével felteszem ide nektek a blogja linkjét... amit a képbe rejtettem. Tehát ha olvasni akarjátok, akkor kattintsatok a képre. Meg kéne kérdezni megengedi-e, ugye? Igen, meg kellene kérdezni. Akkor talán még ne kattin--- HÉÉÉÉ! *SMACK!! SMACK!! SMACK!! BOOM!! SMACK!! SMACK!! POW!! HUAS!!* MONDTAM, HOGY MÉG NE!!! Na, akkor még ne kattintsatok rá. Majd én szólok. *SMACK!!!* Az csak a biztonság kedvéért volt.

Érdekes, egyébként, mert én is ezt a formátumot használtam fel az Inszofactoán-hoz. Nem, ne is nyomogasd, nem tettem fel oda a címét. Az csak a beavatottaknak jár... és akik korábban már megtalálták a kulcsát. Mwa-hahahahahahaha... Igen, az a negyedik bloggom... ha nem veszük számításba Darky-t és a két otthagyott lj-t... és azt az egy-két tökjó bloggot aminek a jelszavát már ezer éve nem tudom. Pedig azok aztán jók voltak! Tudod mi hiányzik nekem? Sok az LJ dolgaiból, minthogy el lehetet rejteni dolgokat a bejegyzésbe, vagy linkbe tenni, hogy csak akkor lásd amikor egyenkén mégy bejegyzésből bejegyzésbe. Sok más jó dolga is volt, minthogy lehetet olyanokat csinálni, hogy könnyen lehetet egy fix képet beállítani a hátterébe. Én fehér-fekete képeket tettem fel Budapestről amiket magam csináltam és tök szépek voltak.

Basszuskulcs arra biztatja olvasóit, hogy Christina Blake és ezt a bloggot olvassák és "okuljanak". Na, nem akarok ellenkezni Bölcs Basszuskulccsal, de pontosan "mit" lehet okulni? Chrissie legalább hol költészettel kínálja fel olvasóit, hol pedig BKV és Kiskoszos szendviccsel, CSI pástétommal, Kutya-Kávézóval, ideális pasikkal és egyébb ínyec finomságokkal lát mindenkit vendégül. Itt mit lehet okulni? Lássuk.

1. Politika: használd (ki), dobd el, és mosolyogj. Minden jó, ha meg van a kapcsolat.
2. Munka: hogyan végezd el munkádat, mások munkáját miközben véres bosszúkat tervezel amikre maga az ördög se merne gondolni.
3. Szex: jaj, nem, boccs! Azokat TI nem láthatjátok.
4. Pasik: válaszd ki, vadászd le, élvezd és menekülj mielőtt elkéri telefonszámodat.
5. Könyvek: olvass!
6. Írás: hogyan lesz egy művészetből egy veszedelmes elmebetegség.
7. Melegek: szeressük, olvassuk, nézzük és ha előhozzák a drámát vegyük elő het viselkedésünket és vágjuk oda: "bunkó buzi! viselkedj má' mint egy férfi!"
8. Gyűlölet: egy meg nem értett érzelem ami többet érdemel életünkben.
9. Szerelem: mondjatok amit akartok, csak én tudom egyedül az igazságot róla.
10. Közgazdaság: Keynes-nek igaza volt... MINDIG! A monetaristák és liberálisok hülyék, és megbuktak az egyetemen.
11. Érzeklmek: az érzelmek heves vihara. Gyűlölöm-szeretem-rühellem... és rohanok sztorit írni róla!

Ahhh... nincs jobb mint Én-nek lenni! Igen, lehet okulni, és itt a fő tanulság: Legyél önimádó vagy öngyilkos. Minden ami közbe esik az csak haszontalan tengés-lengés.