2009. február 4., szerda

Ó... Jaj

Na ne! Lehet, hogy felhasználtam egy egész $2500-os hitelkártyát egy hónap alatt? MEGINT??? Komolyan mondom, egyszerűen nem lehet engem a hitelkártyák közelébe se engedni. Most megint előröl kell kezdenem. Nem tudom miért nem tudom megállni, hogy ne költsek, pedig már mondtam magamnak hogy legyen már elég! Néha lehetetlen tudok lenni...

A francba...

^_^ Na, de minden egyes dolog megérte... Swatch órák, francia csoki, Leroy... ^_^... ahhhh... csak velem van olyan, hogy egy számlakivonat emlékeket hoz! Itt van az a bizonyos órás esett amikor órástul lekéstünk kedves barátaink koncertjét halaszthatatlan okok miatt. ^_^ Itt van a Taca-n történt vásárlás is. $50 arra emlékeztett, hogy hagytam elmenni két tökéletes fenekű, gyönyörű légikisérőt akikkel azt csinalhattam volna Caracas és San José közt amit csak akartam volna, egy bizonyos kék szemű srácért aki nekem többet ér mint egy kis izgi vadászat nem tudom hány ezer kilomáterre a tengerszint fölött.

Itt van az igéret is... a remény, a szó, a kincs, a minden. SANSA. Tamarindo. Telenyomtam a kártyát? Jó, ki lehet azt fizetni, nem gond, de ezeket az élményeket nem lehet kihagyni.

Nincsenek megjegyzések: