Hnnn... ^_^ Tudod, nem is kell törnöm a fejemet a főnökömön. Most minek sújtsak én is rá? Ma tudtam meg valami érdekeset: le van törve. A dolgok a munkában rosszabbul mennek neki, mint pocsékul. Egyszerűen semmi sem sikerül neki. Rossz azért, hogy minden jel szerint jövő héten jönne egy új csaj akit ő RACSA-ból hozatott. Hn. Ez nekem nem tetszik. Vigyáznom kell. Fell kell majd mérnem ezt a Beatriz lányt, akiben egyébként tudom is hogyan tudom innen kibillenteni: szakban ő számítástechnikai mérnök, tehát ha nagyon zavar, akkor bejelenetem a Közgazdasági Kollégiumban és rögtön le is léptetik. Jobb lesz, ha a kedves kislány velem tart és tempómhoz tartja magát.
Főnököm, Meli szerint nagyon le van törve. Főnöke egyszerűen nem segít neki, mge tagadja neki a szabadságokat, nem engedi meg, hogy több embert vegyen fel és elhalmozza munkával (amit, persze, nekem kell csinálnom). Igen, most értem miért akarta annyira, hogy ne menjek el szabira: valakinek csinálni kell a munkát és miután kint voltam négy hetet, kostolót kapott az igazi munkából, és tudja, pontosan tudja, hogy ő nem tud vele megbírkozni.
Nem élesítem karmaimat, nem terítem a csapdát, nem fegyverkezek fel. Hátraülök és csinálom a munkámat. Látom mások és ő maga végzik gyűlöletem munkáját, és nagyon is jól, ha mondhatom! Gratulálok! Ez az outsourcing egy érdekes esete. ^_^ Lelkem tiszta marad, én nem cselekedtem rosszat, és szemem látára nézem ahogy lassan megkapja azt amit szépen kiérdemélt azért amiért engem kínzott.
Na, lassan nekiállok a munkámnak. Kari nincs a netten, tehát felteszem hangosra Bon Jovit és a hangjában olvadok el. Nyúlós, mélykés, férfias hangjában felolvadok egy picit, ahogy arra gondolok, hogy mi mindent lenne jó épp most tenni, egy bizonyos hosszú hajú, kék szemű magyar sráccal akit igen nagyon szeretek és igen nagyon kívánok. Annak a részleteit, hogy pontosan hogy és mit és hogyan, hol, mikor vagy milyen hangosan művelnék vele, nem árúlom el. Ez ránk tartozik... továbbra is. Sajnálom, pedig, mert egyébként nagyon jó!
Közben, tudod, gyakorolnom kellene az effajta irodalmat magyarul is. Angolul úgy megy, mint a kerékcsapás, de magyarul nincs meg hozzá a megfelelő szókincsem, és nem is érzem még a megfelelő tempóját. Érdekes, de minden nyelv olyan mint egy szín, és ahogy az ember beleéli magát, forog benne, megtanúlja, hogy ugyanazokat a témákat máskép kell ebben vagy abban a nyelvbe érezni. A spanyol nekem ehhez nagyon mocskos, faragatlan. Az angol merész és művészetet űz abból, hogy a legcsúnyább szavakból, alegmocskosabb kifejezésekből annyira felizgató képeket alkosson, hogy az ember feje beleszédül. A francia... az kifinomult, görgetős, és a hangokra épül. A szavak jelentése, csak valami kis mellékelt dolog. Ezt még nem tudom magamévá... mert idáig mindig maga a francia tudott engén sajátjának. ^_^ Ez a nyelv tud engem egyedül legyőzni és erőfeszítésnélkül lehúzni térdeimre, onnan, pedig földreborítani.
A magyar... a magyarral még mindig tart a tánc, a szemlélés, a felmérés... vele még nem kezdtem el komolyan, de ez a követkető tervem.
Az, hogy mi más tervem van... az még egy kis időbe tellik. Csak olvass, csak olvass... ^_^
Főnököm, Meli szerint nagyon le van törve. Főnöke egyszerűen nem segít neki, mge tagadja neki a szabadságokat, nem engedi meg, hogy több embert vegyen fel és elhalmozza munkával (amit, persze, nekem kell csinálnom). Igen, most értem miért akarta annyira, hogy ne menjek el szabira: valakinek csinálni kell a munkát és miután kint voltam négy hetet, kostolót kapott az igazi munkából, és tudja, pontosan tudja, hogy ő nem tud vele megbírkozni.
Nem élesítem karmaimat, nem terítem a csapdát, nem fegyverkezek fel. Hátraülök és csinálom a munkámat. Látom mások és ő maga végzik gyűlöletem munkáját, és nagyon is jól, ha mondhatom! Gratulálok! Ez az outsourcing egy érdekes esete. ^_^ Lelkem tiszta marad, én nem cselekedtem rosszat, és szemem látára nézem ahogy lassan megkapja azt amit szépen kiérdemélt azért amiért engem kínzott.
...
Na, lassan nekiállok a munkámnak. Kari nincs a netten, tehát felteszem hangosra Bon Jovit és a hangjában olvadok el. Nyúlós, mélykés, férfias hangjában felolvadok egy picit, ahogy arra gondolok, hogy mi mindent lenne jó épp most tenni, egy bizonyos hosszú hajú, kék szemű magyar sráccal akit igen nagyon szeretek és igen nagyon kívánok. Annak a részleteit, hogy pontosan hogy és mit és hogyan, hol, mikor vagy milyen hangosan művelnék vele, nem árúlom el. Ez ránk tartozik... továbbra is. Sajnálom, pedig, mert egyébként nagyon jó!Közben, tudod, gyakorolnom kellene az effajta irodalmat magyarul is. Angolul úgy megy, mint a kerékcsapás, de magyarul nincs meg hozzá a megfelelő szókincsem, és nem is érzem még a megfelelő tempóját. Érdekes, de minden nyelv olyan mint egy szín, és ahogy az ember beleéli magát, forog benne, megtanúlja, hogy ugyanazokat a témákat máskép kell ebben vagy abban a nyelvbe érezni. A spanyol nekem ehhez nagyon mocskos, faragatlan. Az angol merész és művészetet űz abból, hogy a legcsúnyább szavakból, alegmocskosabb kifejezésekből annyira felizgató képeket alkosson, hogy az ember feje beleszédül. A francia... az kifinomult, görgetős, és a hangokra épül. A szavak jelentése, csak valami kis mellékelt dolog. Ezt még nem tudom magamévá... mert idáig mindig maga a francia tudott engén sajátjának. ^_^ Ez a nyelv tud engem egyedül legyőzni és erőfeszítésnélkül lehúzni térdeimre, onnan, pedig földreborítani.
A magyar... a magyarral még mindig tart a tánc, a szemlélés, a felmérés... vele még nem kezdtem el komolyan, de ez a követkető tervem.
Az, hogy mi más tervem van... az még egy kis időbe tellik. Csak olvass, csak olvass... ^_^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése