Szél csend van. Csak egy enyhe kis kócocska gomolyog orrom alatt, épp, hogy éreztesse, hogy van levegő, de már az is ijedten fut, menekül. A kiöntött vér és szétcincált hús állott szaga langyosan kavarog a földtől nem is fél méterre. Ideges a lovam, hallom a hadsereg mozgását, a páncélok távoli harangozását. Ott előttem, messze, mint egy fémes folt, áll az ellenségem, saját gondjainak páncéljával. Sisakom a fejemen, de mielőtt lehúznám az elejét, szerelmesemhez fordulok.
- Kívánj szerencsét, Életem.
- Sok szerencsét.
Egy lágy csók és ajkai édesek, mint az alma. Rá mosolygok és érzem, hogy rettentően szeretem. Ő az életem. Lehajtom a sisakom védőrészét és már nem vagyok önmagam, hanem a Sárkány. Lovam akaratom szerint elindul. Kezdődik a csata. Markolom a kardom. Ezen sok minden múlik.
- Kívánj szerencsét, Életem.
- Sok szerencsét.
Egy lágy csók és ajkai édesek, mint az alma. Rá mosolygok és érzem, hogy rettentően szeretem. Ő az életem. Lehajtom a sisakom védőrészét és már nem vagyok önmagam, hanem a Sárkány. Lovam akaratom szerint elindul. Kezdődik a csata. Markolom a kardom. Ezen sok minden múlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése