Fájdalom

Hangosan süvít a szél. Beront az épületbe és üvöltve rohan a folyosókon keresztül, száját minden kis réshez nyomva, ahova hideg ihletét befújja. Fenyegető és erős. Dobálja az embereket az utcán, kiszakítja a fákat a parkból, keveri a szemérkélő esőt a levegőben egy olyan dús, valószínűtlen világot alkotva ami sehol se jelenik meg. Ütközés ütközés hátán olyan borzadalmas sűrűséggel, mit amit idáig nem is láttam. A föld is reng... megint. Tegnap nem is tudtam pontosan csak a vérnyomásom ment le, vagy a szél rendített el ennyire, de nem... volt valami abban a rövid, gyökeres mozdulatban, ami mondta nekem, ez a földből jön, nem a föld felül.

Tegnap rosszul éreztem magam olyan 17-kor, mintha elrontottam volna a hasamat, de kérem, ki rontja el a hasát egy McDonald's-i hamburgerrel? Karira fogtam. Ja, ő evet valamit és én leszek beteg tőle... de nem.

Ma lekéste a gépét... Madridban.

Plusz 24 óra várakozás. Mínusz 24 óra együtt. Nem akarok elégedetlenkedni, mert már eleve az is ajándék, hogy láthatom megint, most, nem csak tavasszal, nem csak Szent Héten... de.... nekem hiányzik a Karim. Amikor felhívott, hallottam a hangját, lefutott a hideg a mellkasomon. "Ennek az embernek a gépen kellene ülnie," gondoltam. Igen, ott kellett volna lennie, csak hogy épp nem ott volt, hanem vissza kellett ballagni a maják és tíók fővárosába. Tehát igyekszem a lehető legjobb oldalról nézni az egészet, de csak fáj a szívem, hogy ma este nem ölelhetem át, hogy az ágy üres lesz, hogy megint minden hideg lesz, hallani fogom a szelet süvíteni, az ablak repedésein beerőltetni magát, és nem lesz ott drágám fincsi haja amibe arcomat temethetném, nem lesz ott a válla amire hajthatnám a fejemet, nem lesz ott a melle amire felkúszhatna a kezem, a karjai amik majd átölelnek, a háta amit simogathatnék, a nyaka amit csókolhatnék amikor már nagyon mélyen alszik.

Ma nem lesz itt nekem, és ez nekem fáj.

Fáj, hogy ott van, messze, egy városban ahol nem értik a szavát, egy városban ahol nekem több esélyem van eligazodnom, és mégis nem tudom neki internettel elküldeni spanyol tudásomat. Félek, hogy mi ez a "nem holnap, hanem holnapután". Istenem, remélem csak arra értik, hogy a csomagja nem ma érkezik, nem holnap, hanem csak vasárnap. Remélem ő nem késik. Remélem őt nem küldik valami más útvonalon. Jaj, gondolni se akarok rá!! T_T

Egy órája próbólom felhívni a Madridi repteret, a Madridban levő Iberia irodát, az itteni repteret, az itteni Iberia irodát de semmi... az égvilágon semmi. Ha tehetném egyszerűen leülnék a földre és kisírnám mind két szememet, majd kezdeném újra. De nem... tartanom kell a lelket a testemben. Csak egy picit várni... másra gondolni. Szakdoga, bank... mind csupa gond, de másra kell gondolni. Odaát... Na, az jó. Odaát. Arra gondolok majd. Csak szép nyugodtan...

Most egyszerűen senkit se tudok elérni, még a Milenát sem. Ettől ki tudok borulni.

Na, mély lélegzés... jól esne most egy kis cigi, egy sör, bugyiban a házban, hangos zene és jó kis filmek. El is kellene kezdenem megint valamit olvasni. Ott van Némirovsky Iréne regénye, amit tulajdonképpen megint el kellene kezdenem. Némirovsky-val az a baj, hogy több szálon fut a regény, de KOMOLYAN több szálon, és két szál nekem összekeverődik. Hol van egy író aki egy balerinába esik, hol van egy gazdag öregember akinek van egy szeretője (aki szintén balerina???), de nem az író, hanem valami cégnek vagy banknak a tulajdonosa... szeretem a stílusát, kivéve amikor próbálja beleélni magát a katolikus család életébe. Lerí róla, hogy nem tudja felfogni az érzést, amihez nem is kell katolikusnak lenni, csupán kereszténynek. Őszintén, ez a pillantás gondolataiba, ahogy minket keresztényeket lát, nekem nem tetszett. Olyan hamisan felbuzdult, hülye csoportnak ábrázól, nem is csak a szavakból, hanem az érzésből amit betűi alá gyömöszölt.

Péntek. Végre péntek. Holnap nyugalom... holnap pihenés... mára már nem akarok többet gondolni. Nincs is kedvem hazamenni és nézni Anyu arcát amikor mondom neki, hogy Kari nem ma ér ide, hanem LEHET, hogy csak holnap...

KLM... tavaszi utazást... ezt nem most kellett volna elkezdeni elintézni.

KLM... a bibi a napok száma, de ha nagyon, nagyon sírok a főnökömnek, hogy engedjen meg nekem 3 fizetésnélküli napot (amit egyébként nem is hiszek) akkor mehetnék április 3.-tól 17.-éig KLM-mel $1376-ért. Na, a jövőhéti fizetéssel ki is fizethetném simán egyből! Ha nem engedi meg a 3 napot, akkor b---- meg nagyon, jövök vissza 16.-án. Nagyon bosszantana, hogy egy hétvégét nem tudok kihazsnálni, de ez van. Szerelem, szerelem... mire késztet minket?