2009. február 16., hétfő

A Hétfő

Munka: csináljam meg a főnök munkáját. Ühüm. Tehát vissza a régi kerékcsapásba. Cynthia közönséges kérdései is ott sündörögnek valahol. "Lefogytál! Annyit 'tornáztál'?". Drágám, hát mit mondjak? Én szerelmes vagyok a barátomba és ja, akármennyi pénzt fogadnék arra, hogy még az Atlanti Óceánnal is köztük több és jobb szexünk van, mint neked... barátoddal vagy szeretőiddel. Amikor csak akarsz, kedvesem, gyere le az irodámba és majd adok egypár tippet. Első tipp az ingyen van. Figyelj ide, mert ez aztán a boldogság nyitja: a párod NEM péntárca amit minden áron ki KELL használni, és nem egy nemi szerv amit le kell koptatni. Tudom, rendhagyó fogalom, de a férfiak, és a barátod is, a párod is (főleg a párod, a barátod) EMBER.

Sok hátramaradt munkám van... illetve nem is olyan sok, de el leszek egy darabig foglalva, hál' Istennek. Első dolgom az volt, hogy leállítsam a munkámat, hogy csináljak neki egy slideshow-t a gyűlésre... mert persze, maga se tudja, hülye fejével, miről is akar beszélni. És tegyem bele ezt, meg azt, meg amazt... Olyan nagy sületlenséget akart beletenni a bemutatásba, hogy majd hogy nem elröhögtem magam. Hogy írjam be, hogy Claudio Bermúdez, a távközlési igazgató azt akarja, hogy minden más szolgáltatásból is csináljunk olyan beszámolókat mint amiket az Ericsson hálózátról csinálunk

- ... habár persze ez a mi munkánk, de hát ki kell használni, és aztán majd ebből is lehet látni milyen fontos ez a csoport és ez a projekt. És azt is írd be, hogy nem lehetséges, hogy a VertICE projekt csak 2011-re lesz kész, és oda kell tenni, és pénzt is kell tenni, hogy mennyibe kerül, mennyit veszítünk havonta ezzel (Hókisasszony: MIVEL?????), és ha egyre többet késik, annál többe fog kerülni (H: MI????), és ha ebbe akar befektetni (H: MIBE??), akkor ez ennyi idővel és ennyi pénzzel hátrál...

Mondanom se kell, hogy ez a zagyvalék nem fog bekerülni a bemutatásba. Nem került bele, mondom inkább. Wrap it up, send it on its way home. Majd lassan, nyugisan vissza a nyugtató számokhoz, amik hol itt, hol ott valami érdekeset mutatnak fel. Mindig vannak kis hibák, és évelején sok kis érdekes jelenség szokott lenni, ami szórakoztat. Néha aztán vannak a mindenféle érdekes nevek és helyek amiket ismerek, vagy nemrég ismertem meg. Lepanto, Veintisiete de abril (igen, van egy település aminek az a neve, hogy április 27.-e), Palmera, Chacarita, Guácima, Ipís... Lehet, hogy nem tudok semmit a helyről, történetéről, állatairól és növényeiről, de tudom, hogy mennyire lehet vagy nem onnan telefonálni. Hol van ilyen vagy olyan rádiobázis, és hány cellája van mindegyiknek, és mit is jelent ez a cella-dolog.

Karim: istenem, mennyire hiányzik drága életem! Yuly ma megkérdezte, hogy igaz-e, hogy férjhez megyek és hazaköltözök Magyarországra. MI???? Hogy az Ati mondta. SAY WHAT????? Hát jó, hogy az MSN-en beszélgettünk, mert látta volna, hogy fülig elpirultam. Háááát, ugye bááááár... nem úgy van a dolog.

- Nem, nem... - de az túl durva volt egymagában. - Még nem. Viszont az igaz, hogy haza akarok menni.

Az Ati is felbukkant, és megkérdeztem tőle, hogy honnan veszi ezeket a dolgokat, és egyből letagadta, hogy ő valaha is mondott volna ilyet! Aztán egy picit beszélgettünk és mondta, hogy hát beszélgettek rólunk, arról, hogy én mindig is visszavágytam Magyarországba, és onnan valahogy szó került a házasságról. talán nem kellett volna megmutatnom nekik a hosszú fehér ruhámat... (Kwa-kwa-kwa-kwa-kwaaaa~) Hát ki tudja, talán a beszélgetés és az elmélkedés után ők is kedvet kapnak és végre összeházasodnak.

Karim felhívott Madridból. T_T Édesemnek olyan nagyon fáradt hangja volt, hogy legszívesebben átöleltem volna, megsimogattam volna szép fejét, mellemre hajtom és addig babusgatom, csókolgatom míg el nem alszik. Csak azt remélem rendesen evett, amennyire belefér, és majd otthon el is tud aludni és szépen kipihenni magát. Bárcsak már otthon lehetnék!!!

Fura, nem hittem volna, hogy lehet a Karit jobban szeretni, de mégis sikerült. Most arra gondolok, hogy vajon az évek elteltével mennyire fogom szeretni Karimat és vajon szívem és lelkem képes lesz-e ennyi szerelmet kibírni anélkül, hogy elveszítsem józan eszemet... ha van. Minél többet nézem a Karit, annál jobban veszem észre milyen szerencsés vagyok. Egyszerűen olyan gyönyörűszép párom van! Szemei tökéletesek, annyira, hogy Dmitrij világszép kék margarétái lehervadnak Kari égi kapui mellett. Most egy újabb "legszebb kék szem" van, és abban égi kapuk tündökölnek, hol tűtornyokká nyúlva peridot tetőkkel, hol pedig ívboltos aquamarine és ékes kék tourmaline oszlopokkal hívva a vándorlót a Valhala világába. Arcán pedig szája mellett két hosszú vonal szántja fel minden mosollyal gyerek arcát és férfit teremt. A gyönyörűből a rajongásba méltóba.

"Ez mindig is ott volt?"

Minden ami valaha is tetszett, minden amit mindig is a tökéletesség jelének tartottam ott van benne, és tündököl, csillog és rám mosolyog.

Hát igen, én vagyok, minden kétej nélkül, Isten kedvenc gyermeke. Végül is, senki más nem kapott Karit és ekkora nagy szerelmet. Ja, igen, plusz minden mást ami nekem adatott: kényesztetett élet, kettős állampolgárság, isteni szülők, jó állás (még ha hülye is a főnök, de komolyan, azért nem szabad ennyire kirívóan a kedvencnek lenni), szépség, inteligencia, tehetséges, a világon a legjobb barátok, egyenként és óvatosan kiválogatva... mert mondom nektek, SENKINEK nincs olyan kiváló, tehetséges, okos, szép, érdekes baráti csoportja mint nekem. Egy csoport tökéletes ember. Még regényekben se fordul elő.

Bagel, kóla, blog... már csak a cigi kéne. ^_^ Igen, szerencsés vagyok.

Könyv: Ma, egyébként, sokkal közelebb érzem magam Anais Nin-hez. Megrendeltem naplóinak következő két kötetét, ami, minden szerencsével itt lesz csütörtökön-pénteken. Otthon ülnek a több és több könyvek amiket elkezdtem, vagy el se kezdtem, várva, hogy mikor döntöm el megint, hogy jó lenne elolvasni őket, de nekem, lelkemnek, most Anais kell. Egy jó ideje nem rendeltem könyvet Amazon.com-tól, de nem is Amazon miatt, hanem Aerocasillas miatt, a cég ami add egy Miami-i címet amire kérhetem dolgaimat, és ami kihozza nekem a csomagjaimat. Hát mondjuk, hogy ez próba lesz. A két kötet ára k.b. $33. Ha Aerocasillas többet kér $10-nél, akkor legközelebb csak amazon.co.uk vagy amazon.fr-től kérek könyveket, és mindet Magyarországra küldetem.

Nem mondhatom magamat Anais Nin "ismerőnek" mivel idáig csak az egyik kötetét olvastam el a hét kötetes naplói közül, plusz annyi, hogy idáig elolvastam az egyik regényét (House of Incest) és láttam már Henry Miller szemein keresztül a Rák Trópuson. A másik regényét, Delta of Venus várni fog míg nem olvasok előbb róla a naplójában, hogy annak alapján el tudjam helyezni magamat Nin szellemi állapotában és jobban értsem amit mondani akar. (Igen, felfedeztem, hogy ez Anais Nin regényeinek nyítja.) Találtam most egy könyvet, egy életrajzott amit egy Deidre Bair írt. Eleinte jónak nézki, habár ez Anais Nin életéről kell, hogy legyen, mégis hosszadalmasan beszél nagyapjairól, szüleiről, ami őnmagában nem is lenne olyan rossz, ha nem ragaszkodna a kronológikus sorrendre és akkor hozná elő a dolgokat amikor rájuk kerül sor. Plusz, van három Anais: maga Anais Nin, a nagymama és az egyik nagynéni. A könyvben az író Eyes Anais, Kettes Anais és Anais Nin-nek hívja őket, vagy elfelejti és csak Anais, de nem is tudja az ember melyik Anais. Lenne csak az, de van több Joaquín Nin is szintén! Hogy legyen akkor??? Hát azért volt érdekes olvasni való, de még érdekesebb volt olvasni azt amit az olvasók mondtak a könyvről. Mind Amerikában, mind Angliában egy hangon szónokoltak: Bair utálja Nin-t és folyamatosan itélkezik fölötte. Hazugnak, rossz írónak és ninfomániásnak hívja.

Igazán, Nin naplójának olvasása nem feltétlenül kellemes érzelmeket kelt az emberben. Anais néha olyan kis eltiporható vagy kis hülye, naív nőnek tűnik, de ez teszi szebbé. Gyenge, törékeny, és igen, hazudik, de főleg magának. Álmodozó, gondolkodó nő aki folyamatosan fejti ki véleményét, gondolatait minden visszafogodság nélkül. Elitélni? Igen, az ember magában elítélheti, ha kedve van. Könyvben? Ha kiadják, csak tegye meg, de aztán válalja el, hogy elfogult lapjait és szavait is elitélik. Anais Nin fele olyan ismert író sem volt, tudomásom szerint, mint Miller vagy Sartre, de kítünő volt. Nem hívnám egy feminista írónak, se egy "Női Irodalom Bálványnak", mert nem hiszek abban, hogy az ember művét maga az ember körülményeihez kellene kötni. Nin műve értékes mint irodalmi munka. Legyen ő spanyol, francia, kubai, amerikai, nő, férfi, fekete, fehér, keresztény, budhista, déli, északi... Nin munkája egy érdekes szikra az emberiség művei közt.

Nincsenek megjegyzések: