Lefoglalás

Egészen 10 percig ez előtt majd megett engem a feszültség. Lesz-e helyem a repülőn, le tudom-e foglaltatni a jegyemet, el tudok-e menni... Ez az utazás annyira rémálommá kezdett válni, hogy nem tudtam, egyszerűen mondjam le az egészet és menjek el... Santiago, Chilébe vagy mit csináljak. Persze, nem mondhattam le, mert haza kell mennem, nem csak azért mert (és itt egy kicsit visszaélek a "szabad kézzel") ha egy hónap után -2 másodperc ajtó becsapás után, hazaérés után 20 perccel és indulás előtt 20 perccel "valaki" azért volt híres, mert mindenféle fáradsági viszonyokhoz képest, és egyébként... És ne is beszéljünk számokról, mert nem akarom, hogy a többiek rosszul érezzék magukat, vagy elhurcolják ezt a bizonyos valakit egy laborba, hogy megvizsgálják mivel van keverve a DNA-ja. Tehát ha ez 1 hónap után volt, 1.5 után háááát... és ha, mondjuk, 7 hónapot kellene várnia, akkor nekem végem lesz. ^_^

Ezen kívül vannak az egyéb dolgok, minthogy el kell mennem a Raiffeisen valakit megdorgálni amiatt, hogy nem tudok a netbe lépni, plusz kérnem kell, hogy legyenek már olyan szívesek és küldjenek ki nekem havi számla kivonatokat, mert ha a net továbbra is hülyéskedik nekem valahogy nyomon kell követnem a számlámat. Ez már csak logikus, nem de? Hát igen. Az. Tehát, nincs mese, el kell mennem Magyarországra, ha törik, ha szakad.

Munka az van, rengeteg, de nem annyi mint amekkora a rossz kedvem. Egyszerűen el fog engem a rossz kedv amikor arra emlékszem, hogy az F képes volt nem csak a betegszabimat felhozni, mintha az valamilyen általa megadott szabadság lenne, de képes volt azt mondani, hogy én már túlzásba viszem az engedély kérést ezzel a FIZETÉS NÉLKÜLI HÁROM NAPPAL. Ja, és majd otthonról dolgoznom kell. Ühüm. Fizetés nélkül. Azt lesheti! De az a pláné,. hogy ÉN vagyok aki visszaél. Oké. Én csinálom az Ő munkáját, engem kér meg, hogy TITKÁR munkát végezzek el, saját munkámat hátráltatja azzal, hogy az ő munkáját végezzem el, és még én vagyok a visszaélő?? Na, ennek nem lesz szép vége, de még nem. Ezt nagyon, nagyon ügyesen kell kitervelnem. Első sorban, beszélnem kell vele, mert ez az eljárás. Utána a főnökével és utána feljelenteni. ^_^ És ez alkalommal fel is fogom jelenteni. Mwa-hahahahahahahahaha! Nem is fogja tudni mi ütötte meg! Hahahahaha!

Tehát, a nap egyik pontjában felkaptam a telefont, felhívtam az egyik számat a kevés közül amit fejből tudok: Air France. Ja, igen, MEGINT Air France, de csak nem hagynak engem MEGINT ... nem tudom, Mexikóban, ugye? Nem mintha bánnám, őszintén... Visszafelé nem Air France visz, hanem AirMexico... és csak EGY kaját fognak adni. T_T Hát ez rossz. Fel kell majd csempésznem a kajámat? Az szomorú lesz... Miért nem tud mindenki normális lenni, és kedves, és szép, mint az én drága, imádott, tökéletes franciáim? Oh well... miket tesz meg az ember a szerelemért... és a bankszámlák helybeállításáért.

Az a fontos, hogy a lefoglalás megvan. Nem megyek sok időre de megyek. Meglátogatom családomat, barátaimat és Kari családját... A Karit nem látogatom meg, mert nála leszek. ^_~ Április 5.-én érek haza, későn, sajnos, olyan 5 óra tájt, de teljesen kipihenve, én nagyon jól tudok utazni, tehát csak letesszük a csomagjaimat Karinál, -2 másodperc ajtó bezárástól számítva, és ... olyan 90 perccel utána mehetnénk valahova egy kis lazító italért. Április 14.-én indulok vissza a pokolba, tehát ki kell használni ezt az időt minél jobban. Umm, sajnos az ebédek a családommal lesznek. Igen, Karim, készülj fel: meg fogod ismerni kedves nagynénémet és nagyapámat. Nagynéném egy angyal, de nagyapám nagyon, nagyon szigorú ember, akivel mindig a lehető legjobb viselkedésben kell lenni. Igen, a normálisnál is jobbnak.

Vacsik... lehetnek egypáran a Gittáéknal? Kééééééééerem! Vagy csoportostul barátnőimmel? Nagyon kéééééerem! Edit, Jeka, Emő, Gitta, Rózsa... meg a fiúk. Lehet? Mondanám, hogy vállalom a főzést de inkább nem: gondolom mindenki élni akar. ^_^ Aztán, tényleg elszeretnék menni megint Egerbe, már csak azért a fincsi borért is... amihez, persze, kell majd drága barátom és pát papám, a János, és amihez el kellene menni szintén a Marcsihoz, a pótmamámhoz. Igen, tudom, nem lesz annyi időm, de legalább nem ragaszkodom ahhoz, hogy elmenjünk Bécsbe (habár őszintén már gondoltam arra, hogy elszökök egypár órára, hogy elmenjek a KHM-be hogy megvegyem azokat a cuki kis cukorkás izéket!). Na, ki fogok dolgozni egy programot, és majd közlöm veletek. Majd lehet, hogy e-mail-en is jelentkezem, hogy szépen megbeszéljük a dolgokat, jó?

^_^ Angyalom, TE is benne vagy a programba, nem csak a szüleid! ^_^ Téged is látni akarlak, tehát majd csinálj valami kis időt nekem! Elvégre is nagy részben neked köszönhetem, hogy most megyek megint haza, és hogy ilyen boldog vagyok. ^_^ Te beszéltél nekem a Gittáról, te mutattad be. Neked köszönhetem, hogy megismertem a Karimat. Szeretlek, Angyalom. ^_^