Balesetek

Ma vittem egy üveg vizet a munkába, hogy legyen mit innom, de az egész kiömlött az Apu kocsijában, olyan rossz szerencsével, hogy minden cuccom elázott. U_U Waaaaah~! Füzetek, papírok, naplóm, sminkem, gyógyszereim, tollaim, ceruzáim, szemüvegem, pénztárcám... Egy szóval: MINDEN. Természetesen mindent ki kellett vennem a táskámból, ami ma egy újrahasznosítható nyersszövet tasek volt, és mindent kiterítettem az íróasztalomra, és amit lehetett, mind bedobáltam az Air France szatyromba. Igen, imádom az Air France szatyromat., de ez nem táska, hanem csak egy szatyor. (Talán vennem kellene most áprilisban egy Air France táskát. Hát, ha van, akkor megveszem. Feltéve, persze, hogy nem egy €500-ba kerül.)

Van valami a vízben és a papírban, ahogy egymáshoz érnek. A papír megváltozok, megdagad, begöndörödik és egy erős illatot ereszt. A betűk elmosódnak, a könyveket és füzeteket nem lehet majd rendesen becsukni, a tetejük horpásodik, meggörbül és a szép, új könyvből, a mutatós naplóból a csinos füzetből valamilyen ütött, kopott dolog lesz amit az ember nem szokott szép szemmel nézni. Ha a víz hozzáér és új mintákat forraszt bele a könyvekbe, füzetekben, az már rossz. A könyv már nem fér be rendesen a polcra a megszokott helyére, és görbén áll majd, minden más rátámaszkodó könyv elcsúszik és minden rendetlen lesz tőle. De nem is a könyv hibája, nem a füzet tehet róla, tehát miért vesszük ki a helyéből egy oda nyomjuk ahol nem rontja el a rendet?

Costa Ricában sokat esik az eső. Komolyan. Sokat. Ennek megfelelően megszoktam, hogy legalább évente egyszer bőrig ázok és velem együtt minden cuccom. Igen, ha lehet, igyekszem nem átázó táskába pakolni a cuccaimat, és ha nagyon esős, akkor zacsiba is. De most nem esős idő van, hanem a vizesüvegem vizessé tette a cuccaimat.

Igen, van a ki jobban tud vigyázni a cuccaira, de én szinte hívom magamhoz a vizet. Mindig is nagyon rosszul esett amikor papír cuccaimat tönkretette a víz, és ma is nézegettem kék kis könyvemet amibe az Oriflame eladásokat szoktam felírni félig megázott és tönkretette a lapjait. Morfondíroztam, hogy most mi legyen, mert még mindig elég új a könyvecske, de már megcsúnyúlt. De megcsúnyúlt igazán? Nem. Megváltozott, mintát kapott amit senki se tud megbecsülni. Ma vettem észre, hogy nem a hókisasszony vagyok, ahogy Gyuszi engem nevez (habár lehetek az is!!!), hanem és a vízkisasszony vagyok, és a víz jelei a jeleim, és ezért nyomódik év mint év ez a minta a papír cuccaimra.

Én vagyok a vízkisasszony. ^_^


Na, habár ma megbeszéltem Karival, hogy vannak számok és statisztikák amirók csak is ránk tartoznak, van egy szám, vagy inkább egy adat amit megszeretnék (félig) osztani mindenkivel. Ennek oka is van. Az elmúlt bejegyzéseim alapján sokat gondolhatják, hogy valaki (tudjuk mi, hogy ki) valami Nyúl-Ember "metahuman" aki a legelképesztőbb statisztikákra képes. De mielőtt mindnyájan elitélnétek őt, szerintem fontos, hogy tudjátok, hogy hát én sem vagyok teljesen ártatlan, mivel nekem is van egy számom: --- uhhh --- nem, azt nem tudom megmondani, de ... nem baj. ^_^ Tudjatok csak annyit, hogy van egy számom, érdekes, nem jellemző általában nőkre, és emlékszem, hogy amikor ezt a statisztikát behoztam Kari csak nézett rám és nevetett. Hát igen, "az" meglepően gyors volt.