Kis Álmos

Nagyon, nagyon, nagyon álmos vagyok ma. Ez a legérdekesebb, hogy nem voltam álmos amikor otthonról elindultam, hanem csak olyan fél hétkor tört hirtelen rám az aludhatnék. Pedig annak ellenére amit bizonyára többen is gondoltok nagyokat mosolyogva és próbálva elképzelni milyen is lehetett, NEM, tegnap este nagyon is aludtunk. (Plusz ne is erőltessétek, sose fogjátok elképzelni milyen, habár csak annyit mondok róla, hogy wooooooo-hooooooo! ^_^)

Karim szombaton ért ide. A gép leszállt 17:00-kor, amikor úgy lett volna, hogy 16:15-kor érkezik. Maga Kari pedig csak 18:00-kor bukkant elő. Atival mentem ki eléje. Nem hittem volna, de Ati kikérdezett Karival kapcsolatban az úton. Sose kérdezett ki senkivel kapcsolatban. Se az Andrással, se a Dmitrijjel. Jó érzés volt, hogy vigyázz rám és azért aggódik értem. Érdekes módon kérdései nagyon a családomhoz, de pontosabban apámhoz illettek. És persze, a latin tempóhoz és hozzáalláshoz.

- És mit csinál?
- Milyen egyetemre ment?
- Hol lakik?

Alapvetően: munkás ember? el tud téged és felháborítóan drága életstílusodat (nem mintha az övé olcsóbb lenne!) tartani? Ha valamikor is megbánt, hol tudom felkeresni, hogy új arco kalapácsoljak a régi helyére? A reptéren majd megkérdezte:

- És magas vagy alacsony?

Megnéztük amikor leszállt a gép és azon vitatkoztunk, hogy most egy Boeing 777-es vagy egy 747-400-as... ami nem is lehetett, mert a Juan Santamaríára nem férne egy olyan gép. (Egyébként egy Airbus volt, de nem tudtuk meg a számát. Gondolom egy A320-as.) A reptáren összefutottam egy régi ismerősömmel még a japán órákról (akinek egyébként elfelejtettem a nevét!), a Larry-val. Ő... idegen vezető. Épp ugyanazt a gépe várta, mert egy csoport franciára várt, hogy elvigye őket valamilyen "Costa Rica a Pie" (Costa Rica gyalog) programra amit ő vezet. (Komolyan mondom, én ilyet nem tudnék csinálni! Kari azt mondta, hogy az egyik barátja ilyennel dologozik Afrikában. Hát van aki szereti, és van akinek izgi, de én nem vagyok erre képes! Idegen vezetői képességeim abban maradnak, hogy: ott a vécé, ott a bank, ott a bevásárló központ és legyen mindenkinél telefon, mert ha baj van, hívják a 911-t.)

Ati látta először őt, pedig rajtam szemüveg is volt!

- Nem az az?

Hát nem is lehetett olyan nehéz felismerni, ugyanis ő volt az egyetlen férfi az egész reptéren akinek olyan hosszú a haja, mint nekem. Fáradt volt, de olyan szépen mosolygott! Lehetetlen nem szeretni és beleszeretni. ^_^ Csókkal fogadtam, persze, ^_^ majd mentünk haza. Otthon aztán, pedig, hirtelen mindenkit lekötötte a bika-elől-futás, egy ilyen hülye Costa Ricai szokás ami olyan egy kicsit mint Spanyolországban amikor az utcára engedik ki a bikákat. Hát itt van egy ilyen "bikaviadalos" aréna, ami egyébkánt nagyon vacak. Oda sok örült beugrik az arénába és várja mikor engedik ki a bikát (mert egyenként engedik ki őket), hogy fussanak előle. Persze, időről időre van halott is, de a bikát nem végzik ki ezért. Tudod, rosszul esett azért, hogy a család ott ragadt a tévé előtt, és bámulta a bika-futást ahelyet, hogy illőképpen fogadták volna a Karit. Ha ezt, persze, megtudja a nagyapám, Anyám nem is fogja hallani a végét a szidásnak.

Kari, persze, kedves volt, aranyos és egyszerűen elragadó. ^_^

Első este: rémálom. Fogalmam se volt arról, hogy a szobában szunyogok tanyáznak. Grrrrr!! Azt hiszem vagy - meddig is? - fél négyig majdnem kellett ott izélnünk egy szunyoghálóval míg valamennyire elbírtunk aludni. Ja, "welcome to the tropic!" Már azon voltam, hogy fogom a párnát, a paplant és a Karit, és beteremel a szombámba, bánom is én, hogy picike az ágy, de már tudjunk aludni. Nem is beszélve arról, hogy olyan istentelen meleg volt, hogy bele lehetett olvadni! Na, de a végén valamennyit aludtunk, és hát... azért szépen, szorgalmassan ki is tudtuk használni az időt.

Tegnap pedig elmentünk Heredia város központjába, ahol megmutattam Karinak lenyűgöző idegen vezetői tehetségémet.

- Ez itt Alfredo González Flores volt elnök háza. Fogalmam sincs mikor volt elnök, de valamikor a huszas években. Nem tudom mi fontosat csinált, de mindenki szereti és azt hiszi, hogy ő volt a legjobb elnök aki valaha is volt.

- És miért nincs egy plakát vagy valami arról, hogy mit csinált? Csak hárok kép van róla az egész házban.

- Hát, tudod Kari, csak azért jegyeztem meg őt igazán, mert csinos.

.....

Történelemről nem tudok semmit. De komolyan, abszolút semmit. Tudom a történeteket amiket a papám mesélt a gimiről, de mikor építették, nem tudom. Már a végén, mondtam Karimnak, hogy ezetek a dolgokat inkább az Anyutól kérdezze. Ezek után elmentünk a boltba egypár cuccot venni, majd haza, majd ott jutott eszembe, hogy jó lenne az InBio parkba is menni. Na, nem volt sok időnk se, tehát Apu odavitt. Meleg is volt, de azért kellemes is... gondolom.

Az InBio Park egy olyan park amiben állítólag lehet látni Costa Rica minden nem-tudom-micsodájából növényt és állatokat. Tehát - próbálom megmagyarázni - Costa Ricában a különböző helyeket és magasságokon más-más állatok és növények fordulnak elő. Van "humid forest", ami legyen egyszerűen "nedves erdő" és száraz erdő... és valami közben ami a középső megyére jellemző, ahol egyébként lakunk. Hát nekem fű és fa és bogár és állat, de gondoltam Karinak majd tetszik. Be kell vallanom, hogy annak ellenére, hogy nem minden volt ehető (azért az egyik őzikét kedvesen Vacsinak neveztem... és gondoltam, hogy egyébként jó háziállat név! Lehet, hogy az otthoni cicám neve Vacsi lesz. Tehát vagy Gaia, vagy Smith, vagy Vacsi. ^_^), nagyon élveztem. Na, azért az "nedves erdőnél" a csövek eltörtek amik időnként egy igen finom, vékony, szinte páraszerű víz puffantást fújnak a levegőbe, amitől a növények száradoztak és a járda csupa víz volt. A fák sűrűn a fejünk fölött zárták össze ágait és leveleit, a napból csak egypár melengető sugarat átengedve. Hűvös, nedves és illatdús utakon járkáltunk, tarantulák, kígyók és ronda halak közt. Jártunk virágok és lepkék közt is, és megnáztünk egy kis kilátót ahonnan krokodilt kellett volna látnunk, de csak kacsák voltak.

Kiszomjaztunk, szerettünk volna egy sőrt, de nem nagyon jött össze. Persze, a végén volt sör, pezsgő és... egy én aki menden egyes alkalommal felugrott amikor már az Odaát ment a Warner Csatornán.

Sokat beszélgettünk mindenféle fontos dologról, mindenféle messzire nyúló dologról is. Tudtam már, de tegnap vettem észre igazán, hogy ez több mint ösztön már, hanem szinte "hivatás". Fran szavai csengenek a fejemben.

Fran egy jó barátom, vagy talán jó barátom volt, mivel őt a Lidietten keresztül ismerem. Neki igen fontos összeköttetásei vannak politikailag és egyébként ezzel az elnökkel sokkal több hatalomra tett szert, amit nagyon ügyesen manőverezik. De több mint csak egy politikus és volt parlamenti képviselő, Frannak van egy tulajdonsága: ő meg tudja érezni, hogy ki milyen. Lidiettől tudtam meg, hogy rólam azt mondta, hogy kedves vagyok és bolondos, egy kis élet-vadóc akire azért számítani lehet, de aki képes mindent az égvilágon feladni azért a férfiért akit szeret.

Amikor a kapcsolat elkezdett komolyodni, sokat gondoltam ezen. Igazán szeretem a Karit, de komolyan, komolyan, de... és a közgazdaság? Igen, van amikor nem gondolkodom mint egy racionális ember és egyszerűen mindent felpakolnék, itt hagynék csapot-papot és mennék, DE a racionális oldalam mindig közbeáll.

- Te HÜLYE vagy? Hogy gondolsz ilyenre? Nem, nem, nem... ezért a szakdogáért már nagyon sokat küzködtünk, ezt meg kell szerezni... nem is beszélve arról, hogy ez jelent otthon valamit ami nagyon megkönyítheti életedet. Aztán a hiteleket is ki kell fizetni, és azért szedjünk össze egy kis tőkét, hogy ne hogy a teljese semmiből keljen ott kezdeni életünket.

Hát mit mondjak? Igazam van. És az a szerencsém is van, hogy Karim ezt nem csak hogy megérti, de támogat is benne. ^_^ Igen, tudom... irigyelhettek mind. ^_^ De hát, nem én tehetek arról, hogy Isten folyamatosan mindig a LEGJOBBAT választja ki nekem. ^_^ Tehát megéri a Kariért mindent otthagyni és az ismeretlenbe ugrani? Igen! Jó, akkor miért nem pakolok és megyek? Mert én továbbra is egy kis Tervező vagyok akinek mindent előre kiagyalt formában kell csinálni. Plusz, minek ugorjak MOST az ismeretlenbe amikor ha egy picit várok sokkal több eséllyel indulnék? ^_^

Meglepi. Nem is az volt amit hittem. Se Törley, se Cherry-Coke, pedig szinte legyőzhetetlen statisztikákra építettem projekcióimat. A meglepetéstől szinte elállt a lélegzetem. Nem kell nekem ezt elmagyarázni, nagyon is jól tudom mi. Holy Mother of Hyne... O_O wow... És... mit még akarsz ezzel mondani nekem, drága Karim?