Borozás Barátnők Közt

Kevés dolog van az ember életében ami olyan lenne, mint egy jó barátnő. Természetesen nem tudhatom pontosan ez hogy megy srácok közt, de mi nők közt a barátság, amikor igazi, akkor komolyan testvéri szintekig ér. Sokszor még a testvéri szintek fölé is. Egy barátnőddel megtudsz rengeteg dolgot beszélni amit mással nem lehet, megért és tisztán érted meg őt. Bízhatsz abban, hogy megmondja a véleményét, hogy őszinte, hogy meghallgat, hogy szeret. Bízhatsz abban is, hogy ő felkeres amikor valamit mondani akar, hogy benned fog bízni, hogy nem nehezedik rád, hanem számít rád. Valaki mondta egyszer, hogy a barátnők azok a lány testvérek, nővérek, ikrek és húgok, akiket a család nem adott, de a sors melléd tesz.

Én szerencsés vagyok, mert a sors jónak látta, hogy nekem gyönyörű, édes, kedves lány testvéreket adott utam mellé.

Tegnap, munka után, felhívtam Alét, legjobb barátnőmet 1991 óta ^_^, és elmentem hozzá beszélgetni. Természetesen, mivel minden alkalommal amikor hozzámegyek megiszom etanol készletét, gondoltam jó vendég leszek, és viszek neki azért egy üveg bort, nehogy már csak költséget jelentsek kedves barimnak. Terveimben az volt, hogy kifaggatom egy rémes történetről amit hallottam tőle: látta Dmitrijt. Na, csak ez kellett nekem. Azt hittem biztonságban el van Mexikóban. Hát sajnos nem. Gyertya-viasz sápadt lényét munkámhoz nem messze pillantották meg. O_O Egy kék kocsiból szállt ki és "köszönt" az Alenak.

Remélem én nem találkozom vele, de ha találkozom, hogy akkor ne ismerjen fel és ... hát sajnos én felismerem. Nem mintha jó "ember-felismerő" lennék, de Dmitrijből csak egy van, hál'Hyne-nak és vakító fehér fizimiskáját nehéz nem felismerni. Igen, nem mindenkinek van foszforeszkáló fehér kísértet bőre, üveg formájú tubusos feje, ajtó kilincs orra és fura szája.

A Dmitrij téma kis ideig tartott, és vele észrevettem, hogy az Ale továbbra is gondol rá, továbbra is szerelmes belé. Sajnos, Dmitrijt nem érdekli ő, habár talán jó lenne, ha most már érdekelné (de nem hiszem, azt hiszem még mindig emlékszem milyen típusú nőt szeret...). Szegény Dmitrij, szerintem Ale tudná őt úgy szeretni ahogy ő szeretné, hogy szeressék, és szerintem Dmitrij és tudná szeretni az Alet.

A téma változása egyébb pletyka közepette átkerült a Yulyra és azzal, hogy hogyan bánik családunkkal. Alenak elállt a szeme-szája. Órákon keresztül tárgyáltuk a témát és minden kis részét, ami egyre sötétebb, bonyolultabb lett. Don Efraín, Ale papája is hozzászolt a téméához lassan, és hozzá adta, hogy sok dolog amit a Yuly csinál elmebetegségre mutatt.

Elmebetegség vagy nem, Yuly szabályosan sérti mind az Ati, mind a Dani emberi jogait azzal, hogy nem engedi Danit megtanulni magyarul, tudni magyar szarmazásáról, és hogy nem engedi, hogy Ati saját otthonában magyarul beszéljen. Ale mondta, hogy ha az Ati nem vigyázz, Yuly elveszi majd tőle a házat, a kocsit, elveszi a gyereket és eltartatjá magát. Igen, sajnos a Yuly nem igazán munka képes.

Beszélgettünk majd gyerekekről, kiköltözésről, ki mit tervezik a jövőjére, mit akarunk, mit csinálunk ebben érdekében, kitargyáltuk régi osztálytársainkat (és kiderült, hogy állítólag egyszer, rászegen, Dmitrij "ajánlatott tett" Josénak. Mondom, állítólag, mert Jose nem Dmitrij férfi típusa.), és a borocskát is szépen felkortyolgattuk. Igen, már egy liter nem elég. Felhajtottunk egy kis gin-t, és már mennem is kellett haza... ma ugyan is munka nap van.

Hn. Totál elfelejtettem, hogy gyűlésem van reggel.