2009. március 18., szerda

Remény-Telen

Hát igen, csak egy utam maradt... ami még békés: a gyertyás imádkozás. Ma alkalmazni fogom. A gyertyás imádkozás egyszerűen abból áll, hogy az ember felgyújt egy gyertyát, imádkozik egy Mi Atyánkot és aztán imában kér, köszön, stb, akármit. A gyertyát az ember pedig nem oltja el, hanem hagya magától kialudni. Sok mindenben szokot ez engem segíteni, nem mintha a gyertya erejében hinnék, mert ilyen nincs, hanem a hit erősítésért ami ez jelent.

A gyertya most azért kell, mert a vezető tanárunk nagyon ki akar tolni velünk. Ma nem csak tologatta a napot amikorra beterveztük a sziget látogatását, de elejét is vette annak, hogy Costa de Pájaros-t válasszuk. Egyenesen azt mondta, hogy nem küldjünk el semmit Oscar Pacheco-nak, hanem majd csak a végén. Ez nagyon, nagyon rosszul esett. Azért megpróbáljuk majd valahogy máshogy beleilleszteni a lehetőséget, mert komolyan érzem, hogy sokkal gyorsabban tudnánk haladni ha Oscar segítségével tudnánk számítani, nem is mondva, hogy magunk mehetnénk és nem kellene arra várni, hogy korrupt, együgyü vezető tanárunknak legyen ideje. Nem kell hagyni. Nyomni kell, nyomni kell, nyomni kell. Észre kell vennie, hogy nekünk ez sűrgős, és hogy nem vesztegethetjük az időt úgy ahogy ő vesztegeti a mi időnket.

Nincsenek megjegyzések: