Isten Éltesse a Pénteket!

Véééééééééééégre!!! T.G.I.F.!!! Ó, igen, igen, igen! Végre itt a péntek! Létezik szebb nap a pénteknél? (Hát nekem tetszik a hétfő is, és a szerda, mert szerdán születtem.) A péntek a dolgozók áldása. Utolsó nap, és utána PIHENÉS! Gyertya fény, könyv, kis Chill Out zene, aromaterápia, melegvízbe áztatott lábikók, agyag és paradicsomból iparilag készített pakolás az arcodon, kilazult testtel egy hosszú, forró zuhany után testkrémmel illatos, lenge kis selyem pongyola... talán tévé a zene és a könyv helyet. Talán Odaát. Vagy talán mégis könyv és "DestinationLounge Bali". Megint belevágni Henry Miller "Tropic of Cancer"-jába. (Mi is a neve magyarul? "Rákmicsoda"). talán csinálok egy "fél hajmosást", mert tegnap és tegnapelőtt elfelejtettem, de most olyan nagyon érezném a gőzös, forró párát a tarkómon, a börömet ahogy a meleg vízben lazul, puhul, nyílt lesz mindennek a mi jó. Felgyújtani minden gyertyát a szobámban, hátraesni az agyon, keresztbe, hogy a lábam a meleg vizes, foot bath láb tússal illatos, oliva olajas (igen, az oliva olaj isteni a bőrnek!) lavorba ázzon míg lustán, lazán magam elé tartom Miller művét, amiről annyit hallottam, illetvo olvastam Anais Nin naplóiba, amiről tudom mennyi szenvedésbe került, amiről tudom min ment át az író, és miért írja amit ír, kire mondja és kire gondolja azt amit a papírra felfirkált. Nin és Miller gazdagítják a lelkemet, mint írók és mint emberek.

Igen, sajnálom Dean, elnézést Sam, ma Miller lesz. Igen... vissza az élőbe a művészetbe, a gondolatba. El egy kicsit ettől az embertelen, gyors, pillanatnyi világtól ahol minden pocsék mert amúgy is múlik.

Tegnap összeszedtem azokat a CD-ket amiket haza akarok majd vinni... és alapvetően 53 darab. Van köztük Soundtrack CD három filmből: The Covenant, Fast and Furious: Tokyo Drift és Indiana Jones and The Last Crusade. Aztán van egy érdekes kombináció zene ahol tündököl Björk, Within Temptation, Nightwish, Evanescence, The Rasmus, Korn, Rammstein, Pearl Jam, Daft Punk, BoyzIIMen, 2Pac Shakur, Jay-Z, Ja Rule, Christina Aguilera, Black Eyed Peas, The Best of Celtic Music, Loreena McKennitt, Era... és japán rajzos zenék. Egy CD rengeteg Megumi Hayashibara slágerrel, Wolf Rain, Serial Experiment Lain, Zetsuai, Weiss Kreuz, Rurouni Kenshin. Gondolkodom, azon, hogy sok CD, és talán nem lenne okos most mind hazavinni, mivel tuti megnézik a bőröndjeimet mivel Bogotán keresztül jövök. ^_^ Jó, hogy nem a "Conjure of Sacrifice"-t viszem! (Mert egyébként azt hiszem hazaviszem a boszorkányságos és meleges könyveimet. Csak nem ül neki a Kari olvasni őket! ^_^)

Ma elegem lett a karbantartós gyerekekből. Reggel mindent eltettem, hogy dolgozhassanak a falon, nyítva hagytam az irodát nekik, elmentem az SLA csoport gyűlésre (azt a csoportot és ezeket a gyűléseket imádom!!!), és amikor visszaértem nem voltak SEHOL! Tehát felhívtam az Ileanát, és mondtam neki, hogy nekem ebből már elegem van, átköltözök a LD volt irodájába.

- Jól teszed! - mondta, ami nekem kicsit fura volt.
- Jó,- mondtam - szólok a Marco-nak.
- Minek? Csak költözz át.

... Furi. Azért felhívtam a főnökömet és mondtam neki, hogy én megyek az LD volt irodájába, mert ezzel a helyzettel nem akarok többet tötyörögni. Megértette és én már költöztem is. Most már nem kell várnom, hogy mikor lesz nekem végre új bútorom, mert itt van egy vadonatúj bútor. Nem kell vérnom, hogy csináljanak nekem kinyitható ablakot, mert itt az ablak kinyílik. Nem kell várnom, hogy itt megcsinálják a penészes falat, mert itt a fall nem penészedik, PLUSZ nem kell felkapcsolnom a lámpát mert jü fény jön be és így senki se lát be, plusz van végre térerőm! Már csak a dolgok elhelyezését kell véglegesíteni... amikor majd a "kommunikátorok" elviszik dobozaikat, ami engem nem is zavar, mert ezek a dobozok engem jobban eltakarnak! ^_^

Ma Rosario vissz haza, tehát korán otthon leszek... korán kezdhetem a SPA-mat. Holnap reggel megyek Szitakötőhöz, hogy megtanítson nyakláncokat fűzni, majd spaghetti-t és bort ebédelünk. Vasárnap pedig Shimmy-vel megyek a VIP moziba. Film, sör, sushi. A jó élet.

Rég nem irogatok. A naplót előveszem, de vagy nem tudok kibontakozni mert az aggodalmak, a gondok rám nehezednek, beárnyékolják érzékenyebb részemet, vagy amikor írnék, azt mindig félbeszakítja valaki akivel foglalkoznom kell. Napló. Nem is tudom megmagyarázni mit is jelent. Egy gyűjtemény pillanat-mű alkotás. Hol kis firkák, hol nem elég jük, de hol kiterjednek, hogy szépek és élénkek. Nem, nem mindenki írhat naplót, nem mindenkibe van az ami kell, hogy naplót csináljon egy naplóból, úgy ahogy nem mindenkiben van benne, hogy naplót faragjon a blogból. Blog. Kicsit sajnálom. Ez ennek a kornak a szóvívője, a kifejező táblája, de olyan korlátlanul kusza. Mindenkinek lehet, mindenki írhat, és van sok aki... aki inkább magába tartaná a sok ostobaságot.

Korlátlan kifejezés egyben gyönyörű és undorító. Az emberi elme minden darabkáját, minden színét kimutatja, de minden kis szemétkéjét is, mind azta a rodhadozó, pocsék kis nyavalyáját is ami eltorzítja a tisztátlanság szépségét, a tökéletlenség, az emberiség, az asziometrikus elemet ritmikus káoszának szépségét és csak a hulladékot húzza maga után.