Ma, őszintén, megijedtem, mert Cynthia hangosan megmutattam Lorenénak az Oriflame katalógust. Az irodában tilos ilyeneket csinálni. Persze mindenki csinálja, és van indokom (saját használatra), tehát ja, de valahol várom, hogy rám szóljanak. Érdekes, de minél többen érdekelnek iránta, annál idegesebb leszek. Na, csak egy "rászólás" lesz, semmi gond, és csak annyit jelent majd, hogy most majd nagyon alacsomóny prófájlt kell tartani. Cynthia nem képes figyelni. Minél jobban megismerem annál kevesebbet kedvelem. Miért nem képes figyelni?
Na megint hideg volt este, addig míg le nem zuhanyoztam. Megint csak a Karira tudtam gondolni, és arra, hogy milyen jó lenne hozzábújni.
Hiány, hiány, hiány... de ez a hiány, bármennyire is fáj, boldoggá is tesz, mert azt jelenti, hogy már megvan a párom. Megtaláltam azt a valakit akivel mindörökre leszek. Igen, ez velem történt meg. Ki hitte volna? Habár talán azért kellett nekem tíz évig kapcsolat kerülőnek lenni, hogy szabad legyek amikor találkozunk, hogy lelkem és szellemem tiszta legyen és boldog, nem holmi elkeserített emberi roncs.
Mindennapokról álmodozom. Hazaérni munka után és megcsókolni, átölelni hátulról a konyhában amint próbálunk összehozni valamit miközben én ezredszerre mondom, hogy hívjuk a Pizzát mert nagyon lusta vagyok akármire és Kari ezredszerre mondja, hogy nehogy már... kinek kell a Pizza Hut, drága és rossz... plusz van itthon kaja. Hát igen, tulajdonképpen nekem egy pohár kóla elég, de a szendvicsek amiket összeállít szintén fincsik. Hátához nyomom az arcom és arra gondolok, hogy milyen jó, hogy Karim van. Összekuporodni a kinyitható díványon, tévé előtt, egy fincsi takaróval, díszpárnákon és ölelkezve valamilyen filmet, műsört megnézni.
Igen, most van hiány és távolság, és hideg, de ez csak most van, mert hamarosan eljön az a nap amikor már soha többé nem leszünk egymás nélkül.
Na megint hideg volt este, addig míg le nem zuhanyoztam. Megint csak a Karira tudtam gondolni, és arra, hogy milyen jó lenne hozzábújni.
Hiány, hiány, hiány... de ez a hiány, bármennyire is fáj, boldoggá is tesz, mert azt jelenti, hogy már megvan a párom. Megtaláltam azt a valakit akivel mindörökre leszek. Igen, ez velem történt meg. Ki hitte volna? Habár talán azért kellett nekem tíz évig kapcsolat kerülőnek lenni, hogy szabad legyek amikor találkozunk, hogy lelkem és szellemem tiszta legyen és boldog, nem holmi elkeserített emberi roncs.
Mindennapokról álmodozom. Hazaérni munka után és megcsókolni, átölelni hátulról a konyhában amint próbálunk összehozni valamit miközben én ezredszerre mondom, hogy hívjuk a Pizzát mert nagyon lusta vagyok akármire és Kari ezredszerre mondja, hogy nehogy már... kinek kell a Pizza Hut, drága és rossz... plusz van itthon kaja. Hát igen, tulajdonképpen nekem egy pohár kóla elég, de a szendvicsek amiket összeállít szintén fincsik. Hátához nyomom az arcom és arra gondolok, hogy milyen jó, hogy Karim van. Összekuporodni a kinyitható díványon, tévé előtt, egy fincsi takaróval, díszpárnákon és ölelkezve valamilyen filmet, műsört megnézni.
Igen, most van hiány és távolság, és hideg, de ez csak most van, mert hamarosan eljön az a nap amikor már soha többé nem leszünk egymás nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése