2009. március 3., kedd

Hn

... hiányzik a Kari. Nagyon.

... miért adja be most az unalmast a Lafise? Át kell utalnom Apunak $1000-t és nem engedi! Ok, Ok, nincs meg az $1000- sem, de nem ez a pláné! Ezek csak részlet kérdések, amiket valaki akit ismerek, Yuly néven, el tudna nekem intézni. Például, ha befizetné nekem a pénzt, ahogy most reggel ígérte.

... nem érdekel mit mond a Mile, engem kihoz a sodromból Martín és folyamatos találgatása arról ami már meg van. Most minek forgassuk a dolgokat? Jól vannak ahogy vannak! Lassan érzem, hogy kezdjük elveszíteni a céljainkat, és nem akaro, hogy az legyen a vége, hogy azt is megint meg kell írni, mert neki nem tetszik úgy ahogy van. Meddig, meddig kell várni, hogy ez a hülye szakdolgozat meglegyen? Hyne, kezd elegem lenni mindenből. Nagyon.

... na, legalább minden más rendesen működik... mondjuk.

... HÉÉÉÉ! Ileana! Az az én bútorom! Ide vele! Arról én vagyok felelős, nem szabad csak így eltologatni! Micsoda pofátlan kurva!

... holnap szerda. Kezdenek nem szimpatukusak lenni a szerdák. Ja, persze, ki kellene találni valamit a szerdákra, gondolom, de egyszerűen nem szimpiek. Pedig azoknak kellene lenni: és szerdán születtem. Persze, választhatnám azt, hogy nem érdekelnek, de az azért nem lenne jó, mert akkor végig húzódna mindenen. Olyan lenne mint egy nagy pecsét amivel gyorsan mindent bepecsételnék, a "nem érdekel" alá, és hát... az nem lenne jó.

Minden egy okk miatt van. Ezt tudom. Zavar, persze, hogy más emberekkel és felfogásaival kell közreműködnöm. Emberek akik nem képesek észrevenni magukat, akik nem képesek arra gondolni, hogy cselekedeteik másokat is érintenek, emberek akik azt hiszik, hogy a szavak mindent megoldanak.

"Én is értem ez milyen fontos, és tudom nektek milyen sűrgős..."

Hazugság. Nem is tudja, és habár tudhatná, az az igazság, hogy nem is érdekli. Miért nem enged el minket akkor?

"Nekem is rengeteg munkám van!"

Tudom! Nekem kell csinálni!

"Nem lehetne ezzel sietni?"

Igen, lehet, csak direkt hátráltatom, mert olyan szupi itt várakozni.

"Igen, igen, még ma..."

Ma ugye egy 24 órás nap, nem egy 3600 órás nap.

"Hát én nem tudom, hogy az hogy lehet..."

Adok egy tippet: olvassa el a szabályt. Én már elolvastam, és tudom hogyan kell, miért nem csinálja maga is?

"Át kellene nézni egy pár számot..."

1. ezetek nem ÉN csinálom, te kis idióta, és
2. egy év után jön megkérdezni x szám mit jelent? Miután a beszámoló havonta landol az íróasztalán? Ezt hívom én marhának.

Komolyan, Világ, miért engedjük meg a levegő és hely pazarlás ilyenekre? Nem lenne hasznosabb, mondjuk, holt állapotban?

Nincsenek megjegyzések: