Boldog Szent Patrik napot mindenkinek!!! ^_^ Na, nem zöldítettem be az egészet, de azért gondoltam megosztok mindenkivel egy kis lóherét a szerencsére! ^_^ Szép, ugye? Szerintem nagyon cuki és egyébként is, a zöld szín a világon az egyik legszebb szín. ^_^ Olyan friss, üde, nyugodt de vidám, édes, mosolygós, lélegző... Minden ami finom, ami szép, ami kedves, az mind, mind zöld. Ma kelta zene szól a gépemből és olyan jó! Csupán azt sajnálom, hogy nincs több. Illetve lenne, de
1. Otthon hagytam a másik kelta zene CD-met, és
2. ... mert nem találtam a dobozát.
Jut is erről eszembe valami: két dolog hiányzik nekem:
Ma este rendkívül jól aludtam. Fogalmam sincs miért, mivel ma kora reggel kellett megint felkelnem, de mégis nagyon, de nagyon jól aludtam. (Lehet, hogy azért volt, mert tudtam, hogy ma Szent Patrik nap lesz, és csupa zöldbe leszek? ^_^) Időben felkeltem, elkészültem, minden rendben, de sajnos majdnem elkéstem a munkából. Apu kocsija, ugyanis a szervízben van, mert kicserélik neki a sebesség-dobozt, tudod, az a dolog amivel vált az ember elsőből, másodikba és így. Hát nem mondom, én már vártam, mert amikor utoljára vezettem azt a kocsit, az első sebesség ki szokott ugorni hírtelen és a kocsi leállt... hál'Istennek. Na, végre eléggé tönkrement és most kicserélteti. Nem hiszem, hogy majd sokáig jó lesz, mert Apu igazán nem tud vezetni.
Hát ma fogta Ati kocsiját (gondolom Ati itt hagyta neki, mivel ő ment megint Kiskukutyimba), és az volt az első dolga, hogy felriasszon mindenkit a riasztóval. Hát, mondom, ez nem igaz. Nem most vezeti Ati kocsiját elősör, és ennyi idő alatt nem volt képes megtanulni, milyen riasztója van és hogyan kell kikapcsolni. Vagy tíz percet vesztegettünk a háznál, majd plusz 10-15 percet az Atiéknál, mert ott megint beindult a riasztó és se az Apu, se a Yuly nem bírtak vele. Vagy hétszer kellett mondanom neki, hogy hívja már fel az Atit, kérdezze meg mit kell csinálnia, de nem, csak ott matatt, babrál és mondogatja, hogy fogalma sincs hogyan kell vagy mit kell. Na, későn indulunk el, és remélem legalább lesz benne annyi becsület, hogy az irodánál hagyon, de nem! Hogy neki még parkoló helyet kell szereznie, mert Ati kocsiját nem lehet az utcán hagyni... Már nehogy már! Rengeteg parkoló hely van! Csak azok parkolnak az utcán akik nem akarjan gyalogolni. Na, ott hagyott engem az UTCÁN, ahonnan gyalog nem jutottam volna el SOHA a munkába. A buszok mind tele voltak és csupa mázli volt, hogy 7 perccel 7 előtt ért oda egy busz aminek majd nem kellett senki más se felszedni az úton, hogy nem volt dugó (mert szokott lenni) és hogy a mai őr egy leszbikus csaj aki szeret engem, tehát az 7:03 helyett beírta nekem a 7:00-át.
...phew... ez közel volt!
Munkában minden a szokásos. Igyekszem nem gondolni arra, hogy a főnök létezik, mert attól rossz kedvű leszek, és már eleve napok óta kezdek rossz kedvű lenni, mert valaki akit ismerek és szeretek elég éretlen és így is viselkedik. Tehát inkább más dolgokra fordítom figyelmemet, mint a szakdoga vagy itt-ott egy, egy munka.
Gondolkodom azon, hogy nem kellene-e valami logikus munkát kitalálnom magamnak, de sajna az a baj, hogy nem ismerem igazán, hogy mire akar ez az osztály kimenni. Na, F se tudja, den nem az a pláné, hanem az a dolog nyítja, hogy nem is tudom pontosan tulajdonképpen merre is kellene ennek mennie, milyen formában, mert amennyire észrevettem, akármit is csinálna ez az osztály azt már csinálja valaki más. Igen, duplázzuk a munkát. Megkérdezném a többieket mit csinálnak, de minden egyes ág annyira eltávolodott a többiektől, hogy különböző nyelven beszélnek. Hn. Szerintem akkor vissza kellene menni az egyesítéshez. Ugyanakkor, sajnos, én ehhez nem értek. Ezt egyszer elkezdtük de félbe hagytuk. Nem kellett volna.
Jaj, a szakdolgozattal van egy jó hírem! Mind két olvasó tanár elfogadta a kérelmünket, és az egyik, (aki nekem nem szimpi) azt mondta, hogy szívesen, de ő csak májusban érne rá. Tehát, lehet, hogy ez a nyítja, hogy megkérjük Juan Josét? Jaj, az olyan jó lenne! Oscar Pacheco azt mondta, hogy szívesen, és az pluszban azért is jó, mert ha a tanár minket izél a kiutazásokkal, akkor felhívhatjuk Oscar-t és ő majd tud nekünk segíteni! ^_^ Talán, de csak talán, meglehetne a munkát tenni Costa de Pájaros-szal, egy parti falucskával, és nem Venado Szigettel. Ahhoz Oscarnak rengeteg infója van, és oda könnyen el tudunk jutni a Mile-val! ^_^ A türelmetlenek és a késők ellenére, minden a saját idejében és módjában történik meg.
Tegnap azért egy picikét lazítottam az Odaáttal, második évad.. angolul. Hát jó, sajnos nem magyarul, pedig imádom magyarul a sorozatott, de hát ez van. Végül is szerintem nagyon is érthető, hogy megvettem a második évadot, ugyanis, ha nem vettem volna meg és otthon nem tudom beszerezni, megütött volna a guta, hogy kezeim közt volt és hagytam elmenni. Waaaaaaa~h! Nem, Odaátot nem engedem! Főleg nem amikor Dean olyan ... hnnn... jól nézki! Dean, Dean, Dean... az aztán egy csinibaba. Sajnos nem szeretem magukat a színészeket, mert nem tudok egyenrangúnak tekinteni egy olyan embert aki azzal nyeri meg a kenyerét, hogy tetteti magát, hogy eszközzé válik létrehozó helyet. Lehet, hogy csak nem látom a kreativitást, a hozzaadást benne, de nekem a szinész olyan mint egy hegedű: a hegedű magától semmi, és semmi is marad, mert az zenét amit vele csinálnak az mindig a zenész vagy a szerző érdeme. Sajnos, de én csak azt tudom tisztelni mint embert aki képes alkotni, mindenki más egyszerűen emberi roncs és levegő pazarló hús kupac.
1. Otthon hagytam a másik kelta zene CD-met, és
2. ... mert nem találtam a dobozát.
Jut is erről eszembe valami: két dolog hiányzik nekem:
- Egy fésűm
- A legújabb kelta zene CD-m tokja.
Ma este rendkívül jól aludtam. Fogalmam sincs miért, mivel ma kora reggel kellett megint felkelnem, de mégis nagyon, de nagyon jól aludtam. (Lehet, hogy azért volt, mert tudtam, hogy ma Szent Patrik nap lesz, és csupa zöldbe leszek? ^_^) Időben felkeltem, elkészültem, minden rendben, de sajnos majdnem elkéstem a munkából. Apu kocsija, ugyanis a szervízben van, mert kicserélik neki a sebesség-dobozt, tudod, az a dolog amivel vált az ember elsőből, másodikba és így. Hát nem mondom, én már vártam, mert amikor utoljára vezettem azt a kocsit, az első sebesség ki szokott ugorni hírtelen és a kocsi leállt... hál'Istennek. Na, végre eléggé tönkrement és most kicserélteti. Nem hiszem, hogy majd sokáig jó lesz, mert Apu igazán nem tud vezetni.
Hát ma fogta Ati kocsiját (gondolom Ati itt hagyta neki, mivel ő ment megint Kiskukutyimba), és az volt az első dolga, hogy felriasszon mindenkit a riasztóval. Hát, mondom, ez nem igaz. Nem most vezeti Ati kocsiját elősör, és ennyi idő alatt nem volt képes megtanulni, milyen riasztója van és hogyan kell kikapcsolni. Vagy tíz percet vesztegettünk a háznál, majd plusz 10-15 percet az Atiéknál, mert ott megint beindult a riasztó és se az Apu, se a Yuly nem bírtak vele. Vagy hétszer kellett mondanom neki, hogy hívja már fel az Atit, kérdezze meg mit kell csinálnia, de nem, csak ott matatt, babrál és mondogatja, hogy fogalma sincs hogyan kell vagy mit kell. Na, későn indulunk el, és remélem legalább lesz benne annyi becsület, hogy az irodánál hagyon, de nem! Hogy neki még parkoló helyet kell szereznie, mert Ati kocsiját nem lehet az utcán hagyni... Már nehogy már! Rengeteg parkoló hely van! Csak azok parkolnak az utcán akik nem akarjan gyalogolni. Na, ott hagyott engem az UTCÁN, ahonnan gyalog nem jutottam volna el SOHA a munkába. A buszok mind tele voltak és csupa mázli volt, hogy 7 perccel 7 előtt ért oda egy busz aminek majd nem kellett senki más se felszedni az úton, hogy nem volt dugó (mert szokott lenni) és hogy a mai őr egy leszbikus csaj aki szeret engem, tehát az 7:03 helyett beírta nekem a 7:00-át.
...phew... ez közel volt!
Munkában minden a szokásos. Igyekszem nem gondolni arra, hogy a főnök létezik, mert attól rossz kedvű leszek, és már eleve napok óta kezdek rossz kedvű lenni, mert valaki akit ismerek és szeretek elég éretlen és így is viselkedik. Tehát inkább más dolgokra fordítom figyelmemet, mint a szakdoga vagy itt-ott egy, egy munka.
Gondolkodom azon, hogy nem kellene-e valami logikus munkát kitalálnom magamnak, de sajna az a baj, hogy nem ismerem igazán, hogy mire akar ez az osztály kimenni. Na, F se tudja, den nem az a pláné, hanem az a dolog nyítja, hogy nem is tudom pontosan tulajdonképpen merre is kellene ennek mennie, milyen formában, mert amennyire észrevettem, akármit is csinálna ez az osztály azt már csinálja valaki más. Igen, duplázzuk a munkát. Megkérdezném a többieket mit csinálnak, de minden egyes ág annyira eltávolodott a többiektől, hogy különböző nyelven beszélnek. Hn. Szerintem akkor vissza kellene menni az egyesítéshez. Ugyanakkor, sajnos, én ehhez nem értek. Ezt egyszer elkezdtük de félbe hagytuk. Nem kellett volna.
Jaj, a szakdolgozattal van egy jó hírem! Mind két olvasó tanár elfogadta a kérelmünket, és az egyik, (aki nekem nem szimpi) azt mondta, hogy szívesen, de ő csak májusban érne rá. Tehát, lehet, hogy ez a nyítja, hogy megkérjük Juan Josét? Jaj, az olyan jó lenne! Oscar Pacheco azt mondta, hogy szívesen, és az pluszban azért is jó, mert ha a tanár minket izél a kiutazásokkal, akkor felhívhatjuk Oscar-t és ő majd tud nekünk segíteni! ^_^ Talán, de csak talán, meglehetne a munkát tenni Costa de Pájaros-szal, egy parti falucskával, és nem Venado Szigettel. Ahhoz Oscarnak rengeteg infója van, és oda könnyen el tudunk jutni a Mile-val! ^_^ A türelmetlenek és a késők ellenére, minden a saját idejében és módjában történik meg.
Tegnap azért egy picikét lazítottam az Odaáttal, második évad.. angolul. Hát jó, sajnos nem magyarul, pedig imádom magyarul a sorozatott, de hát ez van. Végül is szerintem nagyon is érthető, hogy megvettem a második évadot, ugyanis, ha nem vettem volna meg és otthon nem tudom beszerezni, megütött volna a guta, hogy kezeim közt volt és hagytam elmenni. Waaaaaaa~h! Nem, Odaátot nem engedem! Főleg nem amikor Dean olyan ... hnnn... jól nézki! Dean, Dean, Dean... az aztán egy csinibaba. Sajnos nem szeretem magukat a színészeket, mert nem tudok egyenrangúnak tekinteni egy olyan embert aki azzal nyeri meg a kenyerét, hogy tetteti magát, hogy eszközzé válik létrehozó helyet. Lehet, hogy csak nem látom a kreativitást, a hozzaadást benne, de nekem a szinész olyan mint egy hegedű: a hegedű magától semmi, és semmi is marad, mert az zenét amit vele csinálnak az mindig a zenész vagy a szerző érdeme. Sajnos, de én csak azt tudom tisztelni mint embert aki képes alkotni, mindenki más egyszerűen emberi roncs és levegő pazarló hús kupac.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése