Megbízhatatlan Emberek

Mosolyt szoktál tenni arcomra, kedves Hópikém, mert mindig próbálod kitalálni mit akarok címnek írni. Mi lesz majd amikor el kezdem ismételni címeimet? Lesz olyan? Az embernek mindig van valami új mondanivalója. K.b. Nagyapám szerint az írók csak egy könyvet írnak egész életükben, és csak annak több változatát adják ki. Ha ez így lenne, és az író ember, akkor minden embernek csak egy témája van és annak több változatát fejti ki újra meg újra. Akkor az lenne a költői kérdésem, hogy eljön-e az a nap amikor kifogyunk témánk változataiból?

Édes Hópikém, érted te az embernek ezt a dinamikus, megismételhetetlen tulajdonságát?

Tegnap arra döbbentem, hogy mennyi megbízhatatlan ember van a világon, hogy gyakorlatilag szaporodnak, mint a gaz. Azt hittem volna, hogy csak engem zavarnak, de nem így van. Bepillantást kaptam egy sarokban, ahol észrevettem, hogy az emberek, mi többiek, ezeket kezeljük és kifecsegjük. Méreg eteti a mérget, szaporítja, uszítja, felhergeli, gerjeszti. Mi haragos, kiábrándult cserbenhagyottak.

Megbízhatatlan társaink nem ismerik az ígéretek és a szavak lekötő erővel bírnak. A megbízhatatlan emberekből hiányzik az az érdem ami minden emberrel születik, amit mások óvatosan, szeretettel ápolva növelnek: nekik nincs szavuk. És mi is egy ember akinek nincs szava? Az nem is ember. Figyelmetlenek, feledékenyek, képtelenek előre látni és csak a szűk jelenben élnek. Tervek és megoldások helyet kifogásaik vannak. Nem megoldással jönnek elő, hanem "okokkal" amikkel tulajdonképpen saját képtelenségeit igyekszik takargatni. Haszontalan kifogások amik senkit se érdekelnek, amiket senki se hallgat, és a ki hallgat lassan nem is hiszik el. Lassan a megbízhatatlan emberek ereje arra megy, hogy felügyelő módon mindenféle bizonyítékot szerezzen ami alátámasztja kifogásait, és közben mindenki más, mi cserbenhagyottak csak arra tudunk gondolni, hogy miért nem volt képest ezt az erőfeszítést a megígért cselekedetbe fordítani.

"Befizetem...", "elmegyek...", "megnézem...", "felkeresem neked...", "átküldöm...", "megszerzem...", "megadom...", "megkérdezem...", "letöltöm..."

Mind megtört ígéretek. Mind a komolytalanság nyomai. Sokszor maga a megbízhatatlan ember ajánlja fel.

- Jaj! Én ismerek valakit aki ott dolgozik! Nagyon jó barátom! Plusz ezt meg ezt meg ezt is meglehet szerezni. Szóljak neki?

Kórosan késnek, vagy egyszerűen meg se jelennek amikor ígérték, hogy ott lesznek. Érdekes módon egyszer időben ott vannak, és azt hiszik, hogy az náluk a rendszer. Van képük olyanokat mondani, hogy "ők csak néha késnek", "csak néha felejtik el azt amit megígértek". Néha? Azt mondanánk, hogy Rendszeresen. Vagy olyan néha ahogy a KKK néha bántja a négereket. Olyan néha ahogy néha teszik csak a zsidók a palesztinok életét élhetetlenné a Gázai övezetben. Olyan néha ahogy csak néha kínozták a foglyokat Guantánamóban. Ja, ismerem azt a néhát. Én is néha szoktam felkelni reggelenként.

Ahogy tegnap mentem haza Rosarióval és Ricardóval észrevettem, hogy vélekednek egy megbízhatatlan emberről. Már rég nem bíznak szavában, minden fontos dologtól amennyiben csak lehet elkülönítík. Nem mernek vele kocsibaülni, és ha nincs más, akkor ők találnak ki mindenféle kifogást, hogy ne keljen vele menni.

- Te hogy tudsz vele utazni?
- Isten velem van.

Hatalmas nagy kacagás. Ő mondja magáról, hogy jó vezető, de nem az. Sőt. Viszon sokan nem is látták vezetni, már azért nem hiszik el, mert ő mondja. Mert ennyit ér a szava.

- Az ember mindent más embereken keresztül keres meg, és ha arra kényszerül, hogy tőle kérje, akkor tudja előre, hogy nem kapja meg, hogy csak valami kifogást kap amikor már eleve késő lenne, hogy az adatot is megszerezze. Minek magyarázkodik? MIt csináljak én a magyarázkodással? Az nekem nem kell. Nekem az kell amit megigért. De vele, tudjátok, ez már nem egy személyiségi hiba, ez egy komoly fogyatékosság.

Hát igaza is van. Itt már nem arról van szó, hogy valaki "ilyen", hogy ez a személyisége. Ez egy ronda hiba, egy fogyatékosség, ahogy Rosario fogalmazta meg, amin az embereknek változtatniuk kéne. Épp olyan rossz, mint a hazudozás vagy az agresszivitás. Vagy az aki mindig megveri a többieket az már csak olyan és nem szabad elvárni tőle, hogy változzon meg?

Életfilozófiám általában az amit angolul úgy hívnak, hogy "live and let live", vagy ahogy Guns'n'Roses mondta: "live and let die". Csináljon a megbízhatatlan ember amit akar, folytassa szertelen életét, amúgy se az enyém. Ha az adott ember nekem senkim, őszintén nem is szólok: majd egyszer csak pórul jár, vagy valaki akit érdekli a sorsa szól, én nem vesztegetem az időmet ilyen emberkékkel. Egyet viszont megteszek: nem felejtek. Ha valaki cserben hagy valamiben, soha többé nem bízok meg abban az emberben abba a dologba. Nagyon ritkán elő szokott fordulni, hogy adok még egy lehetőséget, de nem gyakori. Akkor is, csak olyan ez a lehetőség, hogy számítok rá, hogy cserben hagy.

Carrie például egy ilyen ember. Már rég ismerem, rég vagyunk barátok, találkozunk, de nem bízok benne sok mindenben. Nem tudom ő észrevette már, de annak ellenére, hogy ő számítógépekkel foglalkozik, én nem engedem laptopjaim közelébe. Akármilyen időpontott megbeszélünk, mindig úgy tervezem napomat, hogy legye akkorra valami dolgom, olvasnivalóm, mert nem bízok abba, hogy képes lesz időben ott teremni. Nem adom kölcsön filmjeimet, könyveimet, CD-imet. Lemásolom neki, égetem, de nem adom neki oda soha az eredetit. Nem bízok benne mint író, nem bízok véleményébe, nem bízok abban, hogy meg tud tartani egy titkot. Carrie megbízhatatlan.

Carrie hál'Hyne-nak nem hagyot engem cserben más dolgokban, és vannak dolgok amikben még nem van a bizalom. Ezért is él valamennyire még a barátságunk, de a legtöbb megbízhatatlan ember folyamatosan rontja a kapcsolatait azzal, hogy több meg több dologban hagyja a többieket cserben. Aki azzal kezdi, hogy elfelejti ezredszerre kicserélni a villanykörtét ott lyukadhat ki, hogy a forró kocsiban felejti el a kisbabát. Aki nem figyel sok kárt tud okozni a többieknek. A börtönök tele vannak olyan emberekkel akikre nem figyeltek eleget kiskorukban. Mert végül is nem mindenki veheti a dolgokat úgy mint én, hogy bánom is én mit mond iksz-ipszilon, ha nem bízok meg benne, akkor én csinélom, és legfeljebb kétszer lesz meg mint egyszer se. Egy gyerek, egy idősebb ember, egy rászoruló nem tudja magától elrendezni a dolgokat. Ezeknek KELL hogy az ember állja a szavát. A gyerek nem tudja majd magának megkeresni a kenyerét, kifizetni iskoláját, elvezetni magát a suliba, beiratni magát, főzni magának, kifizetni a számlákat, doktorhoz cipelni magát amikor beteg. Egy gyerek, egy idősebb ember nem tudja magát kiszabadítani a forró kocsiból ahol a megbízhatatlan ember elfelejtette.

Nem kifogás, hogy nem ugyanaz amikor valaki meghal valakinek a megbízhatatlansága miatt, és más amikor valaki egyszerűen, upsz!, elveszíti hitelét, munkáját, jogosítványát, pénzét, egyetemi diplomáját egy másik ember megbízhatatlansága miatt. Minden veszteség, és legyen az, hogy valaki megbízott valakiben, hogy majd segít, és utána szaladgálnia kell, könyörögni, sírni, rimánkodni olyasvalamiért amit tulajdonképpen meg tudott volna tenni magától, minden fejfájás nélkül ha nem bízott volna ebben az emberben.

Egy megbízhatatlan ember nem képes szeretni, az az igazság, és amikor azt mondja, hogy szeret, szemérmetlenül hazudik. Ki kellene tépni nyelvüket, hogy nem mocskolják tovább e szép szavakat. Nem képes szeretni az aki cserben hagyja a többieket és nem is tesz annak érdekében, hogy megváltozzon. Nem csak szavakban, hanem cselekedetben is. Nem szeret aki nem figyel. Nem szeret aki nem tartja be a szavát. Nem szeret aki nem igyekszik. Mert a szeretet nem csak a szex, a csók, a szülés, a név adás, az etetés, a ruháztatás, a közös sör és a nevetés. A szeretet az, hogy az ember KOMOLYAN igyekszik, hogy a másik boldog legyen... és nem csak néha, hanem rendszeresen.

Ha valaki megfigyeli ezeket a megbízhatatlan embereket, egyikük sem képes egyedül lenni. Mindig kell nekik a társ, a barát, a társaság. Idővel, viszont, csoportjuk változik, újabb emberek kerülnek bele és mindig lesz ott valaki, ők mégis egyre magányosabbnak érzik majd magukat. Miért? Egy megbízhatatlan ember képtelen belemélyedni egy kapcsolatba, mert ahhoz kitartás, figyelem és szeretet kell. Képtelenek igazi kapcsolatot teremteni. A világ egyre múlékonyabb lesz körülöttük, az emberek körülöttük egyre felszínesebbek, egyre kevésbbé érdekeltek. Környezetük lassan kihül addig a pontig, hogy jégcsapok lesznek majd kapcsolatuk a többiekkel. Képtelenek lesznek majd felfedezni, hol rejlik a hiba, min kéne javítani, hogy minden valahogy jó legyen, de nem lesznek képesek önmagukkal és hibáikkal, fogyatékosságaikkal szembeszállni. Örök, hideg magányra és keservésre vannak ezek mind kárhozatva.

Édes cserbenhagyott testvéreim! Szomorkodunk mi azon amit ők velünk tettek meg, tudom, és fáj. Minden bizalom hasítás, minden megtört ígéret, minden kifogás, minden magyarázkodás az mind belénk hasít, de saját boldogságunk érdekében felkérlek titeket, hogy távolodjatok ezektől az emberektől. Zárjuk ki őket életünkből, rekesszük ki örökre, ne higyük többé szavukat, ne számítsunk velük, ne vegyük őket számításba fontos dolgokba. Ők vagy mi. Minden nap egy mosoly és egy lépés hátra, el, messze tőlük, vagy keserves, hideg végük ránk is fog terjedni.