Mancala!

Olajban úszó, pita lepénybe tekert Caprese szendvics, egy marék ásatag, olcsó krumpli "chips" (amerikai értelmezés szerint nem az angol értelmezés szerint) és egy doboz kóla. Többet kellett ezért fizetni, mint amennyit az ember józan eszével hajlandó lenne, de ezt egy high class fitness klub kávézójában vettem. Igen, élvezni kell az iróniát. Ez az ebédem délután fél négykor, amikor vissza sikerült szaladnom Pavas-ból, ahova elmentem beszerezni Kari Danijának a szülinapi ajándékát: egy Mancala-t. Remélem tetszik majd neki.

Tudom, tudom, olyan Ouija félének hangzik, de nem az. Plusz, nem is mernék neki ilyet adni. Hyne, még álomfogókat se merek a gyerekeknek vinni! Pedig az tökjó lett volna... komolyan.

Ma végre megírtam az Örök Utazási és Ajándék Listát. Excelen. ^_^ Kinyomtattam volna, de a technikus megint lebontotta a számítógépről a nyomtatót, és azzal hülyéskedett most nekem, hogy sajnos nem találta a CD-t mert tudta, hogy én azt elraktam. Bocs, de Baloney! Nem igaz! Ha fel akarta volna szerelni, beszereztél volna neki a TÍZ CD egyikét. De most ezzel nem zavartatom magam. Csak egy valami érdekel, még pedig az, hogy előre haladok a csomag üggyel. Előre, előre és csak előre.

Szerettem volna ma feltenni nektek a programot, mert még meg kell a Jánosékkal és a Gyuszival beszélni mikor találkozzunk, illetve mikor látogathatunk... de Kolyából a Photoshop-ot is kitelepíteték.

Ez a Jorge sokkal kártékonyabb, mint gondoltam volna...