Képek

A hideg megint mindenhol beszivárog a szobába. Jó lenne most a dupla ablak, a dupla üveg és a fűtőtest. Jó lenne most egy bizonyos fűtő test akihez hozzá tudnék bújni, aki átölelne, megcsókolna, talán morogná picike hangon, hogy most nagyon fáradt, de mégis szorosan magához húzna, melegítene és nem engedne el. Igen, nem fogok most belemenni abba, hogy mit jelent az, hogy nagyon fáradt és hány perces komolyabb el-nem-engedést jelent. Ebben csak annyit mondok, hogy Isten bölcsen osztja ki mindenkinek azt ami az embernek kell, és amivel a lehető legmegfelelőbben tud párosulni. Kutya kutyával, galamb galambbal, angyal angyallal és nyuszi nyuszival.

Befészkelek a zuhany alá, sok-sok meleg víz finom simogatása alá és bőröm szépen kivirul, felélénkül. A felforralt víz kiűzi csontjaimból a hideget és visszahoz az élők megyébe, ahol a puha matrac és a vastag paplan közé csúsztatom magam, és elrakom testemet holnapra. Fűtő test nélkül.

Na, ígértem nektek képeket az irodám új elrendezéséről, és miután hajba kaptam telefonommal, sikerült egypár képet kikényszeríteni belőle. Íme ni:

Iroda. Igen, a rendetlenség még mindig ott van, csak most épp más pozícióban. Ühüm, az ő. Közel tartom magamhoz, mert szeretem nézni. A kereszt továbbra is ott van. Tudom, hogy egy elég ijesztő dolognak tűnik, min valami az Inkvizíció idejéből, de nekem tetszik. Szeretem az a "benyomást" amit kelt, csak azzal, hogy lóg a fehér falon. Egy adott klasszikus komolyságot teremt. Persze, minden más másra utal...

Más dolgokat is találtam a telefonomban, képeket amiket itt-ott elcsattintottam, mert szépen tűntek, vagy mert valakinek szántam a képet. Ezeket most felsorolom nektek.

Van egy szivárványom...

... itt nem is látni, de dupla szivárvány volt ami rögtön a lila után megint besorolta a vöröset és kezdte a kromatikus elrendezést újra. A képet a buszból csináltam, és csak a szivárvány érdekelt, de csak miután a kép meglett vettem észre, hogy maga a kilátás, a föld dús zöld bundája ott tündökölt selymesen egész idő alatt. Ez a kép az elmúló dolgok fényében mutatja a fel nem figyelt örök dolgok szépségére.

Van egy csinos pasim a metrón Párizsban... (ezt Víctornak szántam, de sose jutottam oda, hogy átadjam neki).

Nála több volt a klasszikus vonásoknál. Rendhagyó volt sok szempontból, de egyszerre várható, előre kiszabott. Mint az a szépséges lázadó akit lázadónak terveznek. Minden rajta tervhez illő pontossággal történt. Még a rendetlennek tűnő dolgok is megfelelően voltak lezserek. Egy szót nem váltottunk, de le kellett kapnom: ez a srác nekem Párizst jelentette: szofisztikált mód mindenhez.

Van egy ház ami a januári földrengés áldozata lett...