Kezdem azt hinni, hogy a "nyár" csak Herediában létezik. Amikor elmentem tegnap Szitakötőhöz, aki San José egyik legcsúnyább részén lakik (Guadalupe-ben), borús volt és hideg, és fújt a szél. Ma itt fertelmes leleg van, nincs szél és felhő sincs az égen. Minden vakít, minden el akar olvadni, de nem olvad el, csak megkövesedik, megmeszesedik és keményre szárad, összeégetve a napon. Felállok és kimegyek az utcai ajtóhoz, hogy megnézzem a hőmérőt amit Apu oda felszereltetett. Kari mindig meg szokta kérdezni, hogy hány fokk van, amire és sose tudom a válasz. Sok fokk, kevés fokk, meleg fokk, hideg fokk, jó fokk. Honnan tudjam én? Itt senki se nézi azt, de Kari kedvéért (és mert nem vagyok nagyon lusta hozzá) megnéztem. 29°C. Hát ez kiábrándító. Oké, a hőmérő az árnyékon van, de így is. Olyan meleg van, hogy az embernek kedve volna a hűtőbe ücsörögni.
A nap már lassan kezd lemenni, és az utcák lassan járhatóvá válnak. Jönnek a felhők és belepik az eget, élhetővé teszik a napot.
A mai program laza. Mosás, hajmosás, kis kényeztetés... olvasás, előpakolás, tévézés, Odaátozás (Warner Brothers Channel-ben megy a negyedik 
évad)... Jó lenne egy kicsit rendet teremteni itt-ott, és elkezdeni a selejtezést is. Már több mindent félretettem, dobozokba pakoltam, hogy majd kidobásra, elajándékozásra vagy eladásra kerülnek, de még nem tevékenykedtem ezekkel kapcsolatban. Sok manga is majd eladásra kerül a gyűjteményemből. Talán ezeket sokkal gyorsabban tudom majd eladni. Kedvenceimet, azért persze, megtartom, de van sok más ami nem igazán érdekel. Sok egész kollekció amit talán jobb lenne az Internetben eladni, mint Ororon, Mars, Eerie Queerie, Les Bijoux, Paradise Kiss, Kill Me Kiss Me és egyebek. Talán eladom Angel Sanctuary-mat is, amennyi mangám van belőle, annak ellenére, hogy imádom Kaori Yuki stílusát. (Vagy lehet, hogy eladom az utolsákat, és megtartom azokat amik addig érnek ameddig a film is.) Igen, annak ellenére, hogy már a manga és az animé nem érdekel, bizonyos dolgokra ragaszkodom még. Hát nem is mondom, elő szoktam még venni néha Fake-et, és Saiyukit is, át nézegetni, olvasgatni, belemélyedni és élvezni a szereplőket.
Saiyuki egy érdekes történet elég érdekes stílusban rajzolva. A sztorit Kazuya Minekura rajzolta és tudomásom szerint ő is írja a történetet, kínai és japán legendákra épülve. A sztori kidolgozása lebilincselő és fantasztikus, feldolgozva olyan elemeket, mint Goku legendája, amit többen a Dragon Ball sorozatból ismerhetnek. Itt Goku valamennyivel más, és nem fajul el holmi UFO dologra (mint a Saiyajin történet), hanem a legenda keretében marad, és Majom Kirányként is ismertetik (nem a szereplők, a csoport, hanem a történet), illetve Osaru vagy Saru Heika, ami tudomásom szerint japánul azt jelenti, hogy Majom Király. Ennek ellenére, maga Goku, vagy Son Goku eléggé alárendelt szereplő marad a főszreplőnek, Sanzo-nak, egy nagyon kifacsart, agresszív papnak (nem keresztény pap!). Velük van egy kappa (vizi youkai, vagy vizi démon) és aranyos fiatalember, Hakkai aki valahol varázsló és valami nagyon kificamodott titkot rejtegett magában.Ühüm, nem nagyon fogom ezt kiselejtezni!
A nap lassan eltelik. Még meg kell a holnapi ebédet csinálni, a holnapi ruhámat kiválasztani, levelet írni, olvasni, egy pár dolgot elrendezni, elő pakolást tartani... Miért lesz ennyire tele az ember feladatokkal szabadnapjain?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése